Föníciai város elsüllyedt kikötőjét fedezték fel

Tharros városa, amelyet a Kr.e. 8. században föníciai gyarmatosítók alapítottak egy szardiniai őslakosoktól efoglalt falu helyén, Karthágó után a Földközi-tengeri térség második legjelentősebb kereskedelmi központja volt a pun háborúk időszakáig. A város a főníciai kolonizáció legkorábbi színhelye a Mediterráneum nyugati felében, Karthágónál is régebbi. Később rómaiak lakták a települést, majd Bizánchoz tartozott, végül Kr. u. 1070-ben az arabok rombolták le. Ezután évszázadokig a környékbeli lakosság innen hordta a köveket az építkezésekhez. Régészeti feltárása a 19. században kezdődött.

Tharras kikötőjét két évszázadon át hiába keresték a régészek, míg a Cagliari és a Sassari Egyetem archeológusai fel nem kutatták hollétét a Mistras lagúnában, néhány kilométerre a város romjaitól. A kikötőt védő homokkőfal 225 méter hosszú és 4 méter széles volt, a hullámtörő gát hossza pedig elérte a 190 métert. A régészek feltárták a hajók számára kialakított 50 méter hosszú felvezetőcsatornát is.