Gyöngyvér, János, Gyöngyi2020. október 23., péntek
Kultúra

Tankevolúció

National Geographic Magyarország

Tekintsük át, hogyan tökéletesedtek harckocsik az idők folyamán. Miként jutottunk el a tankfejlesztés csúcsteljesítményéhez az Abramshoz. - 1. rész.

Az első világháború sártól ragadó észak-franciaországi csatamezőin kaotikus állóháború alakult ki. A hatékonyan gyilkoló géppuskák a lövészárkokba szorították a katonákat.
Egy olyan páncélozott eszközre volt szükség, amely legyőzi a terepet, és megszünteti a patthelyzetet. A traktorok ekkor már rendelkeztek lánctalppal, amelyek a hótalpakhoz hasonlóan nagy területre osztották szét a súlyt.
Az „őstank” feladata a lövészárkoknál és a szögesdrótvonalaknál elakadt ostrom újraindítása volt. Le kellett taposnia a szögesdrótot, hogy a gyalogság ne akadjon fenn rajta, továbbá fedezékbe kényszeríttette, vagy ha lehetett, megölte az ellenséges géppuskásokat, így azok nem tudták lemészárolni a gyalogságot. Ezek után belegázolt a lövészárkokba vagy áthajtott rajtuk. Az 1917-es észak-franciaországi Cambrai-i csatában a Mark IV-es tankok gyors sikert értek el. Letörték a németek ellenállását, miközben megvédték a mögöttük előrenyomuló gyalogságot a géppuskatűztől.
A tank belsejének nagy részét a motor foglalta el. A fő szempont a mozgásképesség volt. A tűzerő valójában csak másodlagos szerepet kapott. A Mark IV-esnek is volt azonban egy Achilles-sarka. Bár a tank csak gyaloglépésben haladt, a durván összeszegecselt lánctalpak könnyen eltörtek.

Később, azért hogy a fémfelületek elnyíródását csökkentsék, a láncszemeket összekötő elemeket kopásgátló gumigyűrűkkel látják el. A gumigyűrűk biztosítják a megfelelő illeszkedést, valamint mérséklik a lötyögést és a kopást. gumibetétes lánctalpak akár ötezer kilométert is kibírnak, továbbá gyorssá és fürgévé teszik a tankot.

Az 1917-es Renault-k lévén, hogy kisebbek és könnyebbek voltak, mint a brit Mark IV-esek, a harcmezőn elérték a 8 km/óra körüli sebességet. Csakhogy a növekvő sebességgel a rázkódás mértéke is nőtt, ami óriási terhet rótt az alkatrészekre, nem is beszélve a legénységről. Az 1920-as évek végén egy amerikai mérnök, J Walter Christie arra a megoldásra jutott, hogy ha a tank minden egyes kerekét külön felfüggesztéssel rögzíti, az utazás messzemenősen kényelmesebbé válik.
Az amerikai hadsereg nem realizálta a Christie-féle rendszert, de Szovjetunió felhasználta új tankja tervezésekor. Így született a T34-es, a második világháború talán legjobb tankja. A kerekek egymástól majdnem teljesen függetlenül fel-le mozognak. Ez tette korának legkényelmesebben vezethető tankjává. A tank képes volt a terepen gyorsan haladni, anélkül, hogy kirázta volna a legénységből a lelket.
Még a kényelemnél is fontosabb volt, hogy a Christie-féle felfüggesztési rendszer még tovább növelte a tankok sebességét. A teljes fegyverzettel, munícióval teli T34-esek 40 km/órás sebességgel voltak képesek csatába menni.
Hatvan évvel később a még nagyobb és még nehezebb Abramsok 65 km/órás sebességgel képesek a csatamezőn előretörni.

A célt felkutatni
Ma a legjobb tankok lövedékei egy három kilométerre lévő célt is képesek elpusztítani. De előbb meg kell találni, és célkeresztbe kell hozni az ellenséget.
Az 1991-es Sivatagi Vihar hadműveletben az amerikai tankok éjszaka, ismeretlen terepen, kegyetlen körülmények között, számszerű túlerővel szemben harcoltak. Az Abrams-ok technológiai fölényben voltak. Az irakiaknak is volt éjjellátó készülékük, de az amerikai harckocsik személyzete háromszor messzebbre látott.
– Mielőtt az irakiak felénk fordíthatták volna a lőtornyaikat, mi már kilőttük az első lövedékeinket. Ekkorra már kétharmaduk lángokban állt. Aztán a második sorozatunkat is kilőttük, és ők még mindig nem nyitottak tüzet. Ezzel végük is volt. – meséli egyik tiszt.

Az Abrams-ok hőképfelismerő rendszere a csatamezőn minden olyan tárgyat érzékel, ami hőt sugároz magából. Mivel a hősugarakat érzékeli és nem a fényt, képes vaksötétben is látni.

1916-ban az első világháborús tankok tüzéreit a csata zűrzavarában csak szegényes technológia segítette. A célpont távolságát próba-szerencse alapon határozták meg. Mint az ágyúkkal 300 évvel korábban. A tüzér az irányzó kart a hóna alá illesztette, és egy alulra szerelt pisztolymarkolattal lőtt. Az ágyú lőtávolsága körülbelül 6500 méter volt, de szerencse kellett azonban ahhoz, hogy kilőhessen egy célpontot ezer méternél messzebbről.

A célzás és a tüzelés felgyorsításában az áttörést a tengeri hadviselésben érték el. A célzó felszerelés azonban nehéz volt, emiatt csak a második világháború vége felés sikerült az optikai távolság-meghatározó rendszert megfelelő méretűre kicsinyíteni. Lényege, hogy egy-egy lencsét szereltek a lőtorony mindkét oldalára. Egy prizma segítségével, ugyanazzal a nézőkével a két lencsén egyszerre lehetett keresztülnézni. A lencsék közötti távolság ismertében, a célpont távolsága a trigonometria segítségével meghatározható volt.
Az tüzér két képet látott, egyiket a jobb, a másikat a bal lencsén keresztül. Egy forgatókar segítségével addig forgatta a két lencsét, amíg a két kép egybeesett.

A ma használt lézeres irányzék hihetetlen pontossággal határozza meg a távolságot. Lézersugarat bocsát ki a cél irányába, és méri, hogy mennyi idő alatt tér vissza a fény Mivel a fénysebesség állandó, a fedélzeti számítógép könnyen kiszámolja a távolságot. A lézertechnológiának köszönhetően, az Abrams egyenetlen terepen teljes sebesség mellett is képes mozgó célpontot felderíteni és kilőni.

Folytatás: Tankevolúció 2. rész.

Forrás: Natiomal Geographic Channel: A háború kellékei sorozat, és Gyáróriások: Az Abrams harckocsi

Hozzászólások

Macskát ábrázoló Nazca-vonalat találtak

Macskát ábrázoló Nazca-vonalat találtak

Az időszámítás előtti 200-100 közötti periódusból származó geoglifa ősibb lehet a térség többi alkotásánál.

Motivál-e cselekvésre a sajnálat?

Motivál-e cselekvésre a sajnálat?

Képes-e a különböző hátrányos helyzetű csoportok iránti sajnálat cselekvésre motiválni a többségi társadalom tagjait – tették fel a kérdést kutatásukban a PPK kutatói.

Ő volt a tizenötödik aradi vértanú

Ő volt a tizenötödik aradi vértanú

1820. október 20-án született Kazinczy Lajos honvédezredes, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúja.

Újabb érintetlen szarkofágok kerültek elő Szakkaránál

Újabb érintetlen szarkofágok kerültek elő Szakkaránál

Az elmúlt hetekben sorra azonosítják a lezárt koporsókat az ókori nekropolisz temetkezési aknáiban.

Grafit szobrocskák egy ceruza hegyén

Grafit szobrocskák egy ceruza hegyén

Ceruzahegyből farag korabeli figurákat Ebrahim Belal, egyiptomi képzőművész.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket