Máig élő perzsa ünnep

Mehregan ideje – gyertyaláng meleg fényében dereng a zoroasztriánus fiúcska arca. Ez az őszidőben megtartott ünnep az első Perzsa Birodalom idején, vagy talán még korábban született. A zoroasztrizmus túlélte az arab hódítást, ma harmincezer iráni követője van.

Reza Páhlávi, a sah igen sajátosan viszonyult a perzsa hagyományok ápolásához. Lelkesen reklámozta Perszepoliszt és Kűroszt, ugyanakkor szabad utat engedett a nyugati befolyásnak.

Iránt hamarosan elbódította a nyugati zene, divat és viselkedés, és persze tódultak az országba a nyugati nagyvállalatok.

Később az ország tíz éven keresztül elzárkózott a Nyugattól, a konzervatív papság mindent elkövetett, hogy a népben ne éljen nosztalgia a letűnt perzsa idők után, hogy az emberek ne érezzék magukénak az iszlám eljövetelét megelőző korszakot, amelyet a muszlimvilág jobbára csak úgy szokott emlegetni: dzsahelijje – a tudatlanság ideje. Ahol csak lehetett, iszlám vonatkozású utalásokkal helyettesítették az Iránra való hivatkozásokat. Iszlám szimbólumokra cserélték le a zoroasztrikus jelképeket, az utcákat átnevezték, a tankönyvekből kíméletlenül eltüntették a Perzsa Birodalomra vonatkozó passzusokat.

Irán ősi lelkéről a National Geographic Magazin októberi száma tudósított.