Negatív folyamat
József Attila egy írásában az alkotást (a költészetet) negatív folyamatnak nevezi. Szerb Antal viszont (ugyanerre utalva) unfair versenyről beszél. – Csütörtöki sorozatunk: tanulságok sakklépésben.
Csütörtöki sorozatunk: tanulságok sakklépésben
Papp Márió
mesterjelölt rovata
József Attila egy írásában az alkotást (a költészetet) negatív folyamatnak nevezi. Semmit sem kell teremtenie, elég ha elveti a fejében amúgy is és szüntelenül meglévő számtalan változat közül a nem megfelelőket, és megőrzi (leírja: „megalkotja”) az alkalmasat. Szerb Antal viszont (ugyanerre utalva) unfair versenyről beszél a skizoid, zavart idegzetű művészek esetében. Hisz nekik természetes állapot az (mármint az alkotás szempontjából), ami egy egyszerűen tehetséges embernek ihlet, inspiráció, isteni sugallat, véletlen szerencse kérdése. Bárhogy is jön létre, annyi bizonyos, hogy minden alkotás születése az a pillanat, amikor alkotója „belelátja” az újat, az eddig nem létezőt a környezetébe, helyzetébe, folyamatába – aszerint, hogy versről, szoborról, vagy az ég tudja miről van szó. Ne törjünk lándzsát egyik oldal mellett sem, inkább kerüljük meg a kérdést. Szóval nevezzük „esély”-nek azt, amit meglát, megérez, kihámoz az alkotó. Onnantól már valóban technikai kérdés valaminek a létrehozása. Szóval, ahogy Michelangelo írja: „A legnagyobb művésznek sincs olyan álma, / amit ne zárna kocka márvány / önnön feleslegébe: míg kitárván, / a lélek által vont kéz megtalálja.” Azaz nézzük fordítva: az alkotás a létező, a talán isteni tökély helyreállítása, kiszabadítása. Kőből, szóból, mozgásból – vagy egy sakkállásból akár:
Budapesten, 1956-ban Papp sötéttel Mann ellen igencsak élére állított helyzetbe került. A játszma „normális” menete esetén legjobb esetben elcsíphet egy döntetlent. Viszont ő lát valamit. Egy ritka szép matt-kép „benne van” az állásban, csak tenger sok felesleg eltakarja még azok elől, akiknek nincsenek látomásaik. Lássuk csak, mit is kell eltüntetni az útból: egy közbehúzható bástya, egy takaró gyalog, egy éppen rossz helyen álló saját fi gura. És persze nincs idő. Ha világos jöhetne, lehetetlenné tehetne mindent. Szóval 1, – Bxd6! 2, Bxd6 Bf3+ 3, gxf (3, g3 is ugyanide vezet) 3, – Ff1+ és matt! Hát nem mintha az előbb idézett szonett sorai elevenedtek volna meg?
A sorozat további részei:
Amiről Voltaire megfeledkezett
Mit jelent a moaré?
Maga oda szúr, ahova néz?
Õsi magyar harcmodor
Idõzített bomba
Forrás: Egy pornográf történet – tanulságok sakklépésben
Megjelent a Flaccus kiadó gondozásában