Csapataink harcban álltak 2.

Demokratikus átalakulás
Nagy Imre rádióbeszédében bejelentette a szovjet csapatok kivonását, az ÁVH feloszlatását, a Kossuth-címer visszaállítását, nyugdíj- és fizetésemelést ígért. A leginkább gyűlölt kommunista vezetők a Szovjetunióba távoztak, az ENSZ BT napirendjére tűzte a magyar kérdést – úgy tűnt, győzött a forradalom. A szovjet csapatok 30-án megkezdték a kivonulást Budapestről, megalakult a Nemzetőrség, és szabadon engedték a politikai foglyokat. Az indulatokat azonban nem lehetett egyik napról a másikra lecsillapítani: a Köztársaság téri pártház ostroma után több karhatalmistát vagy annak vélt személyt meglincseltek.

Nagy Imre október 30-án – szovjet jóváhagyással – bejelentette, hogy Magyarországon megszűnik az egypártrendszer, újraalakulnak az 1945 utáni demokratikus pártok. Ezek egyetértettek az ország semlegességének deklarálásában, a demokrácia visszaállításában, valamennyien az emberi és polgári szabadságjogok tiszteletben tartása mellett foglaltak állást. A miniszterelnök október 31-én bejelentette a szovjet csapatok teljes kivonását, és hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből. Ugyanezen a napon azonban Moszkvában megpecsételték hazánk sorsát.

Végső szovjet támadás
A szuezi válságban lekötött Egyesült Államok és a nyugat az ottani szovjet semlegességért „cserébe” szabad kezet adott Hruscsovnak Magyarországon, bár több európai nagyvárosban is rokonszenvtüntetéseket tartottak. A szovjet vezetők még 31-én megszerezték Kína hozzájárulását, és a következő napokban a kelet-európai „baráti szocialista országok” beleegyezését is a magyarországi „ellenforradalom” leverésére. Nagy Imre, érzékelve a szovjet csapatmozgásokat, az ENSZ-hez és a nyugati hatalmakhoz fordult segítségért, és tárgyalásokat kezdett a Szovjetunió képviselőivel is.

A szovjet csapatok november 4-én, kevéssel éjfél után kezdték meg a Forgószélnek elnevezett hadműveletet Budapest és a magyar nagyvárosok ellen. A Honvédelmi minisztert és a szovjetekkel tárgyaló magyar delegációt még korábban letartóztatták. A szovjet harckocsik reggel nyolc órára elérték a Parlamentet, ahol a kormánytagok közül már csak egyedül Bibó István tartózkodott, aki éppen kiáltványt küldött szét a nyugati országok nagyköveteinek. A szovjet katonák irodai munkásnak nézték, nem foglalkoztak vele.

Fél hattól nyolc óráig a rádióban többször elhangzott Nagy Imre legendás közleménye. Csaknem ezzel egy időben a szolnoki rádió hullámhosszán bemondták a Kádár-kormány megalakulását, amely a szovjet hadsereg segítségével indított harcot az „ellenforradalom” leverésére. A szabadságharc azonban még nem ért véget, a nyugati segítségben bízó forradalmárok szembeszálltak a második szovjet invázióval is.

A Kilián laktanya november 5-ig, a Citadella november 7-ig tartott ki. Az újpesti és csepeli forradalmi központokat november 10-11-én sikerült csak felszámolni, és komoly harcok folytak vidéki városokban is. A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A sebesültek száma magyar oldalon 19 226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt, a forradalom következményeként körülbelül negyedmillió magyar hagyta el az országot.

Forrás:FigyelőNet