Kifutójában a megszöktetett hiúz!

Pontosan három hét múltán, november 8-án sikerült megfogni a szökevény fiatal hímet egy élvefogó csapdával.
Október 18-án a Szegedi Vadaspark két újonnan érkezett kárpáti hiúzából egyet ismeretlen tettes(ek) a kifutó drótjának megbontásával a szabadba „segítettek”.
Mindez köszönhető az állatkerti dolgozók erőfeszítéseinek, éppúgy, mint a hiúz növekvő éhségével csökkenő elővigyázatosságának. Itt nem hiúz utáni hajtóvadászatra kell gondolni, hiszen az elfogás mellett a másik cél az volt, hogy a természetben tapasztalatlan ragadozó ne hagyja el a Vadasparknak otthont adó erdőt.
Élvefogó csapdák, illetve kisebb fákra függesztett húsdarabok igyekeztek maradásra késztetni a szökevényt. Ezeknek köszönhetően szinte minden nap maradt nyoma annak, hogy a hiúz még az erdőben él. Nemcsak lábnyomok tanúskodtak erről, hanem esténként többször szem elé is került. Azonban csapdába akkor még nem esett, pedig a szerkezetek jól működtek, amelyet több görény és egy róka foglyul ejtése is bizonyított (természetesen őket szabadon engedték). “Néhány alkalommal gyanítottuk, hogy a hiúznak sikerült kicseleznie egyik-másik csapdát, kilopva belőle a húst, de türelemmel vártuk, hogy egyszer elhagyja a szerencse” – írja a Szegedi Vadaspark hírlevele..
Ez a látvány fogadta a hiúzt, amelynek éhsége legyőzte az elővigyázatosságát
Az ismert magyar közmondást alkalmazva a jelen esetre, addig jár a hiúz a csapdára, míg bele nem esik. A sok közül éppen a kifutója, egyben testvére közelében elhelyezett csapda (amely a képen látható) két ajtaja bezárult előtte és mögötte, mikor a húslakoma reményében bebújt a fémrácsos szerkezetbe. Már csak a reggel érkező gondozóknak kellett felfedezniük ahhoz, hogy örömmel újságolhassuk: megfogtuk a hiúzt!
A csapda – a hiúz éhsége legyőzte elővigyázatosságát
Bár több sajtóorgánumban megjelent, hogy „vége a rettegésnek”, emberi élet egy pillanatra sem forgott veszélyben. A hiúzok rendkívül félénk állatok, az embert messzire elkerülik. Rejtőzködési képességének és kifinomult érzékszerveinek köszönhetően szinte láthatatlan nappal, este is csak a lámpák fényében visszatükröződő szeme mutathatja, hol tartózkodik. Így fordulhatott elő, hogy bár a közelünkben volt, napközben sosem találkoztak vele keresői.
Mindenesetre – a nemzetközi tapasztalatokat tekintve – a három hét jó teljesítménynek számít. Pont eme hiúz apja szökött meg dortmundi kifutójából, miután annak kerítését egy rádőlő fa megrongálta, őt csak fél év után sikerült megfogniuk a német szakembereknek.
A fiatal kárpáti hiúz jelenleg testvérével együtt a kifutó elkülönítőjét lakja.