India táncművészete

Indiában a történetírás sohasem tartozott a fontos dolgok közé, így aztán a klasszuks táncok időszakában (fénykoruk körülbelül Kr . e. 500 – Kr. u. 1000 között) általában még az uralkodók személye sem biztos, nemhogy a tánctörténet részletei. Az , , indiai tánc” kifejezést a brit gyarmatosítók alkották meg a szubkontinens megszámlálhatatlan tánctípusának összemosásával. A bit uralom időszakát (1757 – 1947) a klasszikus táncok tudatos háttérbe szorítása jellemezte. Ennek oka egyrészt az indiai nemzeti öntudat kialakulásának akadályozása, másrészt pedig a keresztény erkölcsi taniítások terjesztése volt. A 20. században pozitív fordulat következett be a klasszikus táncok elterjedésének szempontjából, ami egybeesett az indiai nemzeti identitás fellángolásával.

Két táncosnőt láthatunk, akik két műfaj képviselői: az egyikük bharatanatyam (Alarmel Valli- hátsó), a másikuk odisszi (Madhavi Mudgal). A fotó egy olyan darab alkalmából készült, ahol a két tánc hasonlóságait keresték.

A Nátjasásztra
A legfontosabb indiai tánctörténeti mű szanszkrit nyelven íródott (a történészek általában Kr. e. 400 körüli időpontra teszik az összeállítását), címe: Nátjasásztra, azaz a Dráma kézikönyve. Írójaként egy bizonyos Bharata Muni szerepel, aki a valóságban legfeljebb összerendezgetője lehetett a korábbi évszázadokban ismeretlen szerzők által elkészített szövegeknek. Bharata Muni feltehetőleg kitalált név, Bharata a hindu mitológiában ugyanis az istenek színházigazgatója, s a könyv szerzője minden bizonnyal a mű tekintélyének emelése céljából választotta e nevet magának. A munka részletesen tárgyalja a színpad felállításának, a kifejező kéz- és arcmozdulatoknak, valamint a színdarab megírásának, műfaji és esztétikai követelményeinek szabályait. Ez utóbbi részek tartalmazzák a legrégebbi indiai esztétikai nézeteket: a könyv alaptétele, hogy az alkotásnak bizonyos érzések kifejezésével ugyanazokat az érzéseket kell felkeltenie a nézőben, illetve az olvasóban.

A Nátjasásztra 37 fejezetből áll és kimerítően tárgyal mindent, ami a színházzal kapcsolatos. , , Zene, tánc, dráma, darabírás, a színház építése, a próbafolyamat, a színészi játék, a közönség, színházesztétika, a dráma hatásmechanizmusa mind-mind szerepet kap benne. Találunk benne szólótánc leírást, a lépések, ugrások, lábemelések, kézjelek, szemmozgás stb. pontos, részletekbe menő kifejtésével és megtaláljuk a drámában szereplő karakterek (különféle lelkivilágú emberek, istenek, démonok, állatok stb.) mozgásának technikai tudnivalóit. Kifejezőeszközökben rendkívül gazdag: a lépések, testtartások, mozdulatok változatos ritmusokkal, dinamikával jelennek meg. A kéztartások (mudrák), az arc- és szemjáték az érzelmek széles skáláját képes megjeleníteni, ezáltal alkalmassá válik egy-egy történet bármely szereplőjét pantomimikusan kifejezni. A kitartó gyakorlás által a táncosok rendkívüli tudatosságra, ritmikai készségre, kecsességre, kellemes megjelenésre, külső és belső tartásra tesznek szert A Nátjasásztra szerint a szent és profán táncok közti különbség abban rejlik, hogy a szent tánc a félistenek meghívásával kezdődik, míg a profán nem. A Nátjasásztrában leírt klasszikus tánc valószínűleg a 3-6. sz. körül élhette fénypontját, majd a 10. század után háttérbe szorult.” (jeindia.hu )

Az indiai táncműfajok legáltalánosabb, leginkább elterjedt csoportosítása:
1. Klasszikus táncok
2. Népi táncok
3. Modern (bollywood-i) táncok

Klasszikus táncok
E táncok jellemzője, hogy isteni eredetűeknek, elsősorban Siva isten és felesége, Káli istennő táncainak tartják őket. Siva táncait a tandava (férfias táncforma), Káli táncait pedig a lasya (nőies táncforma) megnevezéssel illetik. A tandava két formája : Rudra Tandava – romboló tánc, Siva isten a világ cilkikus megsemmisítése és újrateremtése közben táncolja; Ananda Tandava – teremtő tánc, Siva a teremtett világ feletti gyönyörködése közben táncolja. A lasya előadása általában válasz a tandava bemutatására.

A klasszikus indiai táncok fő típusai, zárójelben elterjedési területük (kialakulásuk valószínű időrendje szerint):
1.Bhratanatyam (Dél-India tamil népességű területei)
2.Odissi (Orissa tartomány)
3.Kuchipudi (Telugu tartomány)
4.Manipuri (Manipur tartomány)
5.Mohiniaattam (Kerala tartomány)
6.Sattriya (Assam tartomány)
7.Kathak (Észak-India)
8.Kathakali (Kerala tartomány)

A klasszikus táncokat az előadás helyszíne szerint is szokás csoportosítani:
1.Agama Nartanam: Siva és Káli templomaiban előadott szent tánc. Előadói az ún. devadászik (, , az istenek menyasszonyai”, a templomok prostituált-táncosnői) voltak. A britek egyes területeken, pl. Bombayben betiltották.
2.Carnatakam: fejedelmi udvarokban bemutatott , , elit” tánc. Előadói az ún. tavaif-ok (mogul fejedelmek udvari táncosnői) voltak.
3.Darbari Aattam: alsóbb kasztok tagjai számára előadott táncforma, általában a templomok előtti köztereken mutatták be hivatásos táncosok.

Agama Nartanam

A képen odisszi (odissi) táncosokat láthatunk. Ez templomi tánc, de már a színpadokon is jelen van.

A klasszikus műfajokat manapság mestereknél, illetve iskolai keretek között (művészeti főiskolák, egyetemek) hosszú évek kemény munkájával tanulja az arra érdemes, bizonyos testi jellemzőkkel és tehetséggel bíró táncosjelölt. Ha európai párhuzamot keresnénk, oktatásuk talán a klasszikus baletthez hasonló. Ezek a műfajok színházakban láthatóak tánc- vagy drámai produkciókként.

Népi táncok
Indiában számtalan népi táncforma létezik (pl. a Wikipedia 43-féle indiai néptáncot különböztet meg). Ezek a táncok az életöröm kifejezésére szolgálnak, koreográfiájuk (indiai mércével) leegyszerűsített. Általában népünnepélyeken adják őket elő amatőr táncosok, akik a tánc közben gyakran énekelnek is.

Bollywood-i táncok
A modern indiai táncok koreográfiáit a bollywood-i (a bombay-i kommersz filmiparra utaló megnevezés) filmstúdiókban dolgozzák ki. Fő jellemzőjük a klasszikus és népi motívumok keverése a nyugati műfajokkal. A táncok az indiai filmekben gyakran függetlenek a cselekménytől, öncélú betétként szerepelnek. Ezeket a táncos betéteket gyakran önálló videoklipként is forgalmazzák. , , Nem helyeznek súlyt arra sem, hogy az eredeti népi táncot és zenét elkülönítsék a filmekben látható, tömegigényt kielégítő divattánctól és a népieskedő műzenétől. Vannak azonban kivételek is, hiszen egyre-másra alakulnak a hagyományőrző amatőr néptáncegyüttesek.” (jeindia.hu)

Bollywood-i táncjelenet

Forrás:indiaklub.hu

D. F.

Kapcsolódó cikkeink:
Indiai világklasszisok Szegeden
Mit jelent a pötty a hindu asszonyok homlokán?