Megfagyott a Phoenix marsjáró

Rövid és sikeres pályafutása fagyhalállal zárult. Röviden így összegezhető a napokban leállt Phoenix marsszonda története.
Habár az élet nyomaira utaló jeleket nem talált, a kutatók sikeresnek ítélik a programot, ugyanis a szonda számos értékes információval gazdagította a tudományt.
A Phoenix marsszonda közel öthónapos pályafutása véget ért, tudatta közleményében a NASA a hét elején. A földi irányító központ már november 2-án észlelte, hogy nem kap jeleket a Phoenixtől, de hivatalosan csak most nyilvánították befejezettnek a programot.
A marsszonda 680 millió kilométer megtétele után, május végén landolt a vörös bolygó északi sarkvidékén. Az elmúlt öt hónap alatt számos fúrásmintát vett a felszíni kőzetből, továbbá mintegy 25 ezer közeli felvételt küldött a Marsról.
Az északi sarkvidéken kezdődő tél miatt, nem jut elég napfény a térségre, ami feltölthetné a marsjáró napelemeit. A közelmúltban dúlt erős homokvihar még a „maradék Napot is elvette” a Phoenix elől, és ezzel megadta neki a kegyelemdöfést. A kutatók szerint csak idő kérdése volt a Mars-szonda „fagyhalála”. Habár a közeljövőben még próbálkoznak kapcsolatot teremteni a szondával, a siker esélye minimális.
Még tartogat meglepetéseket a leállt szonda
A kutatók szerint a Phoenix által küldött mérések és felvételek tartogatnak még meglepetéseket a jövőben. A marszonda mindenesetre tovább üzemelt, mint eredetileg tervezték. A „bevetés” a tervek szerint három hónapig tartott volna, ehhez képest szinte megduplázódott ez az idő.
A 2007 augusztusában fellőtt Phoenix volt az első szonda, amely elérte a vörös bolygó sarkvidékét, és a felszín közelében lévő jégréteget. A mintegy 373 millió eurós költségű szonda fél méteres mélységből vett fúrásmintákat, majd a felolvasztott anyagot a fedélzeti laboratóriuma elemezte. A program fő célja az volt, hogy kiderítse, a marsi víz alkalmas-e vagy alkalmas volt-e valamikor akár a legprimitívebb életformák hordozására illetve, hogy a marsi víz milyen hatással lehetett a bolygó felszínének alakulására. A várva várt nagy áttörés azonban elmaradt.
Ennek ellenére a Phoenix nem okozott csalódást a kutatóknak: hóesést és ásványokat figyelt meg, amelyek azt bizonyítják, hogy a vörös bolygón egykor jelen volt a folyékony víz. A szonda mérései továbbá arra is rámutattak, hogy a Mars felszíni kőzete lúgos kémhatású és mérgező sókat tartalmaz, amelyek csökkentik az élet kialakulásának esélyét.
Míg a zord körülmények közé küldött Phoenix hamar befejezte pályafutását, az enyhébb klímájú egyenlítő vidékén a másik két marsjáró – a Spirit és az Opportunity -immár ötödik éve dolgozik.
Kapcsolódó cikkeink: