Szántódpuszta: megmenekül ötven hektár élő történelem
A műemlékegyüttes az országban egyedüliként őrzi a 18-19. századi majorságok hangulatát. Az ezeréves múltra visszatekintő puszta most a Keszthelyi Helikon kastély segítségével újulhat meg.
Miután évek óta egyre csak romlott az állapota, már az is szóba került, hogy néhány épületét privatizálják, netán egy részén lakópart épül az ötven hektáros Szántódpusztának.
Bár már a rómaiak is termesztettek szőlőt a területen és az avar-korban is lakott volt, Szántódpuszta hivatalos történetét 1055-től jegyzik.
Ekkor alapította I. András a tihanyi apátságot és bencés szerzetesek ellátására 18 pusztát rendelt. Ezek közé tartozott a Tihannyal átellenben, a déli parton lévő Szántódpuszta is, amelynek lakói többféle szolgálatra is kötelezték. Nekik kellett biztosítaniuk a révszolgálatot a két part között, ők látták el hallal az apátságot, mezőgazdasági termékeket, gabonát termesztettek, és szőlővel, illetve miseborral kellett ellátniuk a barátokat. A puszta kisebb megszakításokkal csaknem kilencszáz éven át szolgálta Tihanyt. A török időkben néha elnéptelenedett ugyan, azonban lakói időről időre visszatértek. Nagyobb törést egyedül II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete jelentett, amikor világi bérlői lettek a pusztának, így 1787 és 1790 között Pálóczi Horváth Ádám költő és polihisztor. Kazinczy barátja pezsgő irodalmi életet szervezett Szántódpusztán néhány év alatt.
A tihanyi bencések a 19. század elején tértek vissza és egészen a második világháború utáni korszakig maradtak.
Az államosítás után először TSZ lett Szántódpusztából, majd az ismét felélénkülő balatoni idegenforgalmat kihasználva a hetvenes évektől mindinkább a turizmus szolgálatába állították. A cselédlakásokban apartmanokat alakítottak ki, a késő barokk kori épületeket korhűen felújították. 1995-ben a puszta – és elsősorban a lábakon álló lovasporta – elnyerte a kontinensünkön legrangosabb műemlékvédelmi elismerést, az Europa Nostra díjat.
„Ilyen előzmények után akár ragyogóan is folytatódhatott volna a története, mégsem így történt” – mondta el a National Geographic Online-nak a keszthelyi Helikon Kastély igazgatója. Az átalakuló turisztikai szokások és a kevesebb vendég miatt mindkét csárdáját bezárták és már a privatizáció réme fenyegette az 50 hektáros területet, amikor a keszthelyiek kérték: hadd próbálják meg megmenteni az országban egyedülálló pusztát.
„Ha Szántódpuszta széthullott volna, a magyar agrár-történelem és -kultúra pótolhatatlan elemét vesztettük volna el. Hiszen az 1700-1800-as évek hangulatát őrzi még ma is” – véli Czoma László. A megmentéshez persze pénz kell, így a kastélyigazgató a Regionális Operatív Pályázaton indult és nyert el 360 millió forintot a műemlékegyüttes felvirágoztatására.
„Azt szeretnénk, ha ismét élettel telne meg az 50 hektár, ezért 2009. májusában egyszerre több ponton látunk neki a felújításnak, ám arra ügyelünk, hogy a terület továbbra is látogatható legyen, sőt, már jövőre egyre több látogatót vonzzon” – avatott be a tervekbe Czoma László. Így jövő tavasszal
egy színpadot építenek, amelyen minden este a környező megyék tájegységeinek tánccsoportjai, népi együttesei lépnek majd fel. Ismét megnyitják a két csárdát, ahol a történelmi puszta jellegzetes ételeit is meg lehet kóstolni (akár törhet is a látogató magának a felakasztott kolbászok közül). A kiskastély látogató-központtá lesz, információs bázissal és kiállítással a hely és a kor történetéről. A régi barokk magtár a népi iparművészet központjává válik: a mesterek helyben készítik majd a portékájukat. Felújítják a Balaton élővilágát bemutató akvárium-épületet, és feltámasztják a puszta hitéletét: a területen álló kápolnában minden vasárnap misére várják majd a helybélieket és a látogatókat.
Egy történelmi puszta persze mit sem ér lovak nélkül, ezért felélesztik a lovasiskolát, kocsiutat építenek ki Siófok és Szántódpuszta között, a helyszínen pedig működő kovácsműhelyt rendeznek be, ahol a turisták szemtanúi lehetnek a patkolásnak is.
Szántódpuszta jelenleg a megújulás előtti téli pillanatait éli. Kiállításai ugyan zárva vannak, azonban a terület szabadon bejárható, így az arra vetődő ma is magába szívhatja a hely csaknem ezeréves történelmét.