Hogyan lett a nyest „városlakó”?

Írta: Szőcs Emese – Heltai Miklós
Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet

Napjainkban a Föld felszínének több, mint 4%-át borítják az emberek alkotta falvak, városok, mesterséges lakóhelyek. Az utak, mezőgazdasági földterületek és egyéb szintén emberi célra átalakított területek tovább csökkentik a természetes élőhelyeket. Ugyanakkor a természetesnek mondható élőhelyek is egyre inkább emberi befolyás alá kerülnek, elveszítve érintetlenségüket. Az emberek többsége ma már városokban lakik, a mesterséges területek térhódítása a természet kárára pedig fokozódik. A legtöbb európai városban ugyanakkor sok zöldfelület van, magánkertek, belvárosi közparkok, sportpályák, temetők, parlagon hagyott iparterületek kínálnak speciális életteret az élőlényeknek. A városok külterülete pedig egyenesen ideális élőhely, itt sokszor a magánkertek összeérnek az agrárzónával és a természetes területekkel. Átmenetet képezve a két környezet között szinte a városba tereli az állatokat folyosóként működve. A lakott területeken a természetes környezettől eltérően sajátságos energia vonalak húzódnak (hő, hang), melyekhez nem minden faj tud alkalmazkodni. Így az emberi környezetek csak egyes jól alkalmazkodó, tág tűrésű fajok számára biztosíthatnak élő-, és búvóhelyet, az érzékeny fajok így az egyre fogyó, egyre jobban feldarabolódó természetes területekre szorulnak. A könnyen alkalmazkodó fajok számára viszont a városok nyújtotta sajátságos élőhelyek és az ember által teremtett új táplálékforrások kifejezetten vonzóak, sok faj él is a lehetőséggel és beköltözik.

Míg Amerikában elsősorban növényevő fajok kezdték meghódítani a városi élőhelyeket, nálunk inkább a ragadozók egyre nagyobb városi elterjedése figyelhető meg. E fajok közül lakott területeinken menyétet, görényt és rókát is megfigyelhetünk, de leggyakoribbnak, már-már közönségesnek mindenképpen a nyest számít. Mára valószínűleg nincs olyan települése az országnak, ahol a nyest ne fordulna elő. Napjainkban egyre gyakrabban ezek a ragadozók nemcsak zsákmányszerzés céljából keresik fel az emberi környezetet, hanem letelepednek, teljes életüket ott élik le és szaporodnak is. Egyúttal fel kell készülni az új jelenség kezelésére is, mert a városban garázdálkodó ragadozók jelentős károkat okozhatnak és betegségeket is terjeszthetnek. A nyest által okozott károk egy része, ismert, sokan talán már tapasztalták is közelebbről egy-egy megrágott vezeték, megbontott tetőszigetelés, esetleg padláson gyűlő furcsa hullaték kupacok képében. Ezek a károk nemcsak anyagi vonatkozásukat tekintve okozhatnak bosszúságot, hanem egészségügyi szempontból is aggasztóak lehetnek.

A nyest és nyusztbőr a 14-17. században még olyan értékes volt, hogy az Északkelet-Kárpátokban, Horvátországban és Szlavóniában adóztak is vele. Az oroszok régebben az eladó leányt kunkanak ’nyestecské’-nek nevezték. A horvát nyestadó neve „kunovia” volt, a „kuna” pénzegység jelentése pedig nyest. Ha a kedves olvasó kezébe akad egy 1 kuna-s érme, és közelebbről szemügyre veszi láthatja, hogy az írás oldalon ott van a nyest, önmaga történelmi jelentőségének emlékét őrizve. Az értékes prém miatt a nyestvadászok képesek voltak tél idején a hóban 10-25 km-en át is nyomon követni a nyestet és a nyusztot. Magyarországon a 13–14. században a Neste és Nusz női neveink a nyest és nyuszt szónak feleltek meg. Ma már nemcsak hogy odalett ez a nagy „becs” de leginkább bosszankodunk, ha a nyest nem túl szerény jelenlétével megtiszteli hajlékunkat, esetleg autónkat.

A nyestet valószínűleg nem elsősorban a könnyen elérhető táplálékforrások (szemét, állateledelek, baromfi) vonzották a városba, hanem a sajátságos búvóhelyek. Természetes élőhelyén kisebb barlang réseket, odvas fákat választ búvóhelyéül, ezen búvóhelyek csökkenése és egyúttal a helyenként valóban könnyebben elérhető táplálékok együttesen csábították az emberlakta településekbe. Egy-egy elhagyatott lakatlan ház, melléképület, padlás vonzó, tágas, kényelmes és persze télen melegebb búvóhelyet jelent, nem is beszélve a szinte házhoz jövő táplálékról. A nyest valószínűleg már évtizedek óta lakótársunkká vált, azonban az építkezési technológiák és szokások változásával érzékenyebbekké is váltunk a lakásunkba, házunkba költöző hívatlan szomszédokra. Egy magasépítésű, nyeregtetős öreg ház, semmire nem használt üres padlásán megjelenő nyestet a vastag és tömör födém miatt a legtöbbször nem is észleljük, kártétele ami maximum egy-két cserép félretolásából származik könnyedén helyrehozható. Akkor azonban amikor ez a padlás beépül és a nyest a gipszkarton és tetőszerkezet között továbbra is megtalálja búvóhelyét, az állat szinte már a lakásunkban van, érezhetjük szagát, észlelhetjük minden mozdulatát anélkül, hogy bármit tehetnénk, hiszen a gipszkarton rendszertől a tetőhöz már hozzá sem férünk.

Ahhoz, hogy kártétele ellen védekezni tudjunk, első lépésként minél jobban meg kellene ismerni eme új városlakót. A városba költöző vadfajok által okozott károk és konfliktusok kezelésére nincs recept, ugyanis a természetvédelmi törvényben nincs arra vonatkozó rész, hogy mi történik, ha az ember és vadállat élőhelye egybeesik és sajnos a vadászati törvényben sincs tisztázva a városban megjelenő állatok kezelési lehetősége. Észak-Amerikában figyeltek fel először a városba költöző vadfajok okozta konfliktusok fontosságára és arra, hogy a problémát kezelni kell. 1967-ben rendezték meg az Egyesült Államokban az első, vadgazdálkodó szakembereknek szánt konferenciát, amely kifejezetten a városi vadgazdálkodás és élőhely fejlesztés témakörével foglalkozott. Mára már önálló tudományként és gazdasági tevékenységként ismerik a városi vadgazdálkodást. A városi élőhely fejlesztés komoly programmá nőtt, könyvek, publicisztikák jelentek meg, melyek a városi élőhelyek fejlesztésével, állatállományának felmérésével és gazdálkodásával foglalkoznak. Ez a speciális tudományág, a városi vadgazdálkodás Magyarországon még gyerekcipőben jár. A felsőoktatásban egyedülálló módon, elsőként a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetében vezettük be, önálló tantárgyként. Fontosnak tartjuk az oktatással is felhívni az emberek figyelmét saját felelősségükre, az esetek többségében ugyanis a városba költöző fajok által okozott konfliktusokat meg lehet előzni megfelelő tájékoztatással, odafigyeléssel, a vonzó tényezők, (szemetelés, állateledel kint hagyása, stb.) megszűntetésével.