Százhatvan éve lépett trónra Ferenc József

Írta: SZABADOS MEINDA

„Hogy harminckettes baka vagyok én,
Kék parolin mosolyog, a blúzom elején
Nincsen sarzsim, de holnapra lesz,
Hadnagyúr a galléromra csillagokat tesz.
Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám.
Nincsen lovam mégis büszke vagyok rá.
Mert harminckettes baka vagyok én,
Recece, gyalog masírozok én.”

Ilyen és ehhez hasonló katonakísérő nóták születtek ezerszámra a századfordulón és az I. világháború alatt, melyeket dalolva masíroztak a magyar katonák a háborúba. A tisztességben megőszült 48-as honvédok sosem gondolták volna, hogy eljön az a világ, amikor magyar katonák Ferenc Józsefet, sőt Jóskát éltetve vonulnak a frontra.

Azért ez nem volt mindig így, hiszen az 1848. december 2-án trónra lépett fiatalember évtizedeken keresztül a zsarnokság és megtorlás jelképe volt Magyarországon. A 160 évvel ezelőtt trónra került főherceg, a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig (68 év) hatalmon lévő uralkodója volt.

A dinasztia nagy reménysége Habsburg-Lotaringiai Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné első gyermekeként látta meg a napvilágot 1830-ben Bécs melletti Schönbrunnban. Születését akkori szokás szerint huszonegy ágyúlövés köszöntötte. Az aránytalan testű, egyesek szerint borzasztó kinézetű Ferenc Károly és az agilis bajorországi Zsófia házassága sokáig gyermektelen volt, vetélések sora követte egymást, amikor a hatodik évben végre megszületett Ferenc József, a várva várt fiúgyermek. Hatalmas készülődés előzte meg a gyermek születését, egész kis udvartartása volt a csecsemőnek, nevelőnő, dada, két udvari szolga, egy komorna, a komorna komornája és egy konyhai cseléd. Testvérei közül csak három élte meg a felnőttkort, Ferdinánd Miksa főherceg (akit I. Miksa néven császárrá koronáztak Mexikóban, majd kivégeztek), Károly Lajos (Ferenc Ferdinánd édesapja) és Lajos Viktor (akit kitagadtak a családból homoszexualitása miatt). Egyetlen lányuk Mária Anna Karolina négy évesen halt meg, epilepsziában.

Nagyapja I. Ferenc császár, a leendő császárt látta benne és szülei ehhez illően is nevelték megkülönböztetett figyelmet fordítottak rá és trónörökösnek kijáró neveltetésben részesítették. Rauscher (későbbi bécsi bíboros érsek) jelentős szerepet vállalt Ferenc József világképének kialakításában, szellemének istápolásában, melyből sajnos a könnyedebb lelkületű dolgok, például a művészetek szinte teljesen kimaradtak. A tanító természetesen az egyház és emellett a katonaság fontosságát hangsúlyozta. Hatéves korától kezdve heti két órában katonai gyakorlatokat végzett, tinédzser korára járatos lett a gyalogság, lovasság és tüzérség szolgálatának szabályaiban. Főherceg létére részt vett, szenvedett közlegényként a bakák közt, katonai egységeket vezetett önállóan, ismerte a mértant, helyzetrajzolást, tereptant. Kiképzésének további elmélyülését a trónfoglalás szakította meg.

A főherceg nyolc nyelvet beszélő, különböző tudományokban jártas úrfi lett. A magyar nyelvet hétéves korától fogva heti három és fél órában tanulta, melyben segítségére volt magyar anyanyelvű dajkája Aczél Mari is.

Legnagyobb hatással Metternich kancellár tanításai voltak rá, aki bevezette a birodalom ügyeibe, de járatossá tette a haditudományokban is. Szigorú neveltetése, a kiválasztottság érzésének mindenoldalról történő erősítése elszigetelte testvéreitől, társaitól. Anyja és Metternich már 1847-ben szövetkeztek abban, hogy a főherceget nagykorúvá válása napján hozzásegítik a koronához. A trón várományosa Ferdinánd nem mutatott hajlandóságot az utódnemzésre, Ferenc Károly viszont nem mutatott különösebb érdeklődést az államügyek iránt, ezért megnyílt a lehetőség a nagyravágyó Zsófia előtt, hogy fiát emelje a trónra. A magyarországi történések meggyorsították az eseményeket és az udvar lemondatta az uralkodót. Ferdinánd 1848 dec. 1. nagykorúvá nyilvánította Ferenc Józsefet, másnap pedig Ferenc Károly (neje erélyes közbenjárásának köszönhetően) lemondott trónigényéről, így az ifjú Ferenc József lett a birodalom új uralkodója, V. Ferdinándot pedig száműzték Prágába. Az országgyűlés nem ismerte el törvényes királynak Ferenc Józsefet, mivel nem koronáztatta magát magyar királlyá a Szent Koronával.
Az uralkodó lemondatása okának azt hozták fel, hogy az új uralkodót, I. Ferenc Józsefet nem kötik majd azok a törvények, melyeket elődje szentesített. Az új uralkodó névválasztása új kort ígért, hiszen idáig semelyik előző uralkodót nem neveztek Ferenc Józsefnek. Uralkodói nevének eredetileg csak a Ferenc volt kijelölve, csak az utolsó percben, csatolták hozzá a népszerű József nevet.

Pár hónappal később, 1849. március 4-én Olmützben centralista alkotmányt hirdetett, amely bár bizonyos egyéni szabadságjogokat biztosított (törvény előtti egyenlőség, nyelvi és nemzeti egyenlőség, eltörölt minden hűbéri alárendeltséget), feloszlatta a parlamentet, centralizált és abszolutista állam létrehozását jelentette. Ez az uralkodó által kiadott rendelet tulajdonképpen az éppen szabadságharcukat vívó magyarok ellen irányult, kísérlet volt arra, hogy a Szent Korona országait feloszlassa, monarchikus elveket megerősítse. A magyarok hiába nem ismertél el az új királyt, az létrehozta a Magyar királyságot,

Forrás: Miracle’s Wax Museum

Erdélyi Fejedelemséget, Dalmát–Horvát–Szlovén Királyságot és katonai határőrvidéket hozott létre. Elvette Dalmáciát, Fiume városát, a magyar szabadságharc leveréséért pedig megalázkodva bár, de segítségért folyamodott I. Miklós orosz cárhoz. Az orosz túlerővel megerősödött támadásnak a magyarok végül nem tudtak ellenállni és a magyar seregek 1849. augusztus 13-án Világosnál letették a fegyvert. A kiadott alkotmány ténylegesen nem lépett életbe, bevezetését elhalasztották, majd 1851-ben hatályon kívül helyezték. Zsófia főhercegnő Schwarzenberg herceggel és Haynau báróval kimondottan rossz hatással voltak a fiatal hercegre. A megtorlások fő felelőse Fereelnc József volt, de a háttérből édesanyja és a két nemes irányította az eseményeket. Az 1859-es franciák elleni Solferinói vereség (ez a borzalmas csata indította Henri Dunant a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítására) után az abszolutista irányítás mérséklődni kezdett, melyet tovább vitt az 1866-ban Poroszországtól elszenvedett vereség. A vereség hatására halványodni kezdtek azon tervei, hogy az „össznémetség” vezetője legyen, viszont közeledni kezdett a magyarság felé és 1867-ben megszületett a kiegyezés és magyar királlyá is koronázták. Politikájával a Balkán felé fordult, ami azonban ellentétes volt Oroszország balkáni hódító törekvéseivel, érdekeivel. Szövetkezések, érdekellentétek, hatalmi törekvések vezettek unokaöccse, Ferenc Ferdinánd meggyilkolásához, a hármas (osztrák- német-olasz) szövetség kialakulásához, az I. világháború kitöréséhez, az első világégéshez. 84 éves korában halt meg a schönbrunni kastélyban. Halálával véget értek a „boldog békeidők”. „Ferenc József bakanóták hősévé őszült, a magyar királyság meg odalett”