Firenze – a reneszánsz bölcsője II.

Az Uffizi palota eredete 1560-ra tehető, és a híres Vasari műve, akit azzal a feladattal bíztak meg, hogy olyan épületet hozzon létre, amely magába foglalja a városi közigazgatás hivatalait; innen az Uffizi ( hivatalok ) név. A palota hatása meghatározó a környezetre, csodálatos látványt nyújtva illeszkedik a Palazzo Vecchio, politikai központ, és az Arno folyó közé. Az épülethez kiválasztott anyag a hagyományos szürke homokkő volt, mely kontrasztot alkot a fehér vakolattal. A felső szinten lévő képtár I. Ferenc érdeme, akinek sikerült megszereznie ezeket a helyiségeket a bürokráciától A La Tribuna nyolcszögletű terembe gyűjtötte össze azokat a festményeket és szobrokat, amelyek alapkövei lettek a Múzeumnak. Ezzel elindította a kultúra javára azt a metamorfózist, amely a Medici család utódait és a Lotharingiaiakat is jellemző gyűjtőszenvedélynek köszönhetően az Uffizit Olaszország és a világ egyik legfontosabb – a reneszánsz korszakra nézve a legteljesebb – képtárává avatta. Két főfolyosója mentén 45 terem található, amelyekben időrendi sorrendben vannak kiállítva a híres festmények. Külön kiemelik a 13–17. században alkotó firenzei festőiskolák munkáit. A terembe vezető folyosókat gazdagon díszítik a római korból származó szobrok és szarkofágok.

Az Uffiziban az egyik híres alkotás, a képes levelezőlapon bemutatott Madonna del Magnifcat, amit Botticelli készített. A művész lenyűgöző hatású szerkezeti összhangot valósított meg: Mária és az angyalok, akik a gyermek Jézust körülfogják és tisztelettel hajolnak meg előtte, de valójában inkább a tondo, azaz a kör alakú kép kényszeríti őket erre a testtartásra. A kört a kép alsó részén a Madonna és az angyal csaknem összefonódó keze zárja, és a törékeny aranykorona fogja egybe a vonalakat.

A város másik, méltán híres képtára, egykori királyi lakhelye a Palazzo Pitti. Egy anekdota szerint Luca Pitti, firenzei bankár, Veccio vetélytársa, azt a megbízást adta Brunelleschinek, hogy építsen egy palotát, amelynek ablakai olyan nagyok, mint a vetélytárs palotájának kapui, és udvara akkora, hogy magába foglalhassa az egész Palazzo Medicit. A munkálatok 1458-ban kezdődtek, de a Pitti család

tönkremenetele után, már Toledói Eleonóra folytathatta az építkezést. A 17–18. században a Rondo-nak nevezett oldalszárnnyal bővítették. 205 méteres hosszúságával a Palazzo Pitti a város legimpozánsabb épülete.

A palota a Mediciek nagyhercegi lakhelye volt 1743-ig, a dinasztia kihalásának évéig. Ezt követően a Lotharingiaiaké, majd 1865–1870 között a város fővárossá válása alatt II. Viktor Emanuel király rezidenciája. Jelenleg állami tulajdonban van, és helyed ad a Palota – Képtárnak, az Ezüstmúzeumnak és a Modern Művészetek Múzeumának.

A Palota – Képtárban képeslapsorozatában is megtaláljuk Raffaello firenzei korszakának remekművét, amely Angiolo Doni képmása. A festményen jól kivehető az alak remek beállítása, finom lélektani megfigyelése, s a toszkán háttér.

Kapcsolódó cikk:
Firenze – rövid „séta” a reneszánsz bölcsőjében