Győr: hét méter mély a múlt kútja

A győri Széchenyi téren folytatott régészeti feltárás átírta a település belvárosi részének történetét. Római falak, hun kori sírok, a pellengér emléke, egy beboltozott kút: csak néhány a három hónapon át tartó ásatás eredményeiből.
Uniós pályázat keretében újul meg Győr egyik legrégebbi tere, a Széchenyi tér, ezért volt szükség a régészeti feltárásra még a rekonstrukciós munkák megkezdése előtt – mondta el a National Geographic Online-nak Bíró Szilvia, ásatásvezető régész. A Xantus János megyei múzeum munkatársa hozzátette: mivel a rekonstrukció nem érinti a legmélyebb régészeti rétegeket, ezért legfeljebb három és fél méter mélységig kutattak, vagyis az egykori Arrabona római város járószintjéig jutottak le. Így a jelenlegi Győr kétezer éves múltjáról sikerült az ismereteket bővíteni, ám a korábbi, esetleg az őskorig követhető rétegsorokat meghagyták a jövő régészeinek.
A három hónapon át, december közepéig tartó feltárás így is sok meglepetést hozott. A Széchenyi térről (amely évszázadokon át, már a 13. századtól a város piactere volt) korábban azt gondolták, hogy folyamatosan tér volt, ám a mostani ásatás megállapította, hogy egészen a 16. századi „városrendezésig” épületek álltak a területen. „Ez nagyon fontos adalék, átrajzolja Győr középkorának történetét” – véli Bíró Szilvia.
Rómáról mesélhet a fa padlólelet
Időrendi sorrendben haladva azonban az egykori Arrabonával, a római városban álló épületek sorsával kezdődik a Széchenyi tér története. A régészeknek ugyan megszabták a jelenlegi térrekonstrukciós tervek, hogy mely területeken kutathatnak, ám így is sikerült egy épület sarkát, és egy másik építmény belső terét azonosítaniuk.
„A római kori falaknál is több információval szolgálhat azonban az a fából készült padlórészlet, amely csaknem kétezer évig feküdt eltemetve” – nyilatkozta az ásatásvezető. Kis szerencsével ugyanis az évgyűrűk segítségével pontosan meghatározható lesz, hogy mikor vágtál ki a fát, s ezzel együtt a római kori épületek kezdeteire is fény derül.
A padlórészlet tehát még megfejtésre vár, ám az biztos, hogy az 5. században, miután a légiók magára hagyták a várost, a lakosság a mai Káptalandombra, a jól védhető katonai tábor területére költözött. Az elkövetkező évtizedekben a Széchenyi tér parlagon heverő területét temetőként használta a beáramló hun népesség.
„Ebből a korszakból is meglepetéssel szolgált az ásatási terület, hiszen nem gondoltuk, hogy a temető ilyen hatalmas kiterjedésű volt” – tette hozzá Bíró Szilvia.
A későbbi, középkori város piacterének történetéről kavicsrétegek mesélnek. A területet ugyanis a 13. századtól kezdődően többször is feltöltötték, majd újra és újra elegyengették, a járószintre pedig kavicsokat szórtak. Így feltöltésről feltöltésre nyomon követhető az egykori piac története.
Régi metszeten találták meg a pellengért
A mostani ásatás fényt derített rá, hogy egészen a 16. századig épületek is álltak a piactéren. A 15. század végén, a 16. század elején azonban jelentősen átépítették a várost: előbb reneszánsz erődrendszerrel vették körül (ennek nyomai a mai barokk városban alig látszanak), majd sor került a város tereinek rendezésére is. Ekkor bontották le a Széchenyi tér építményeit és alakult ki a ma is látható térforma.
A régésznek nem csak a terepen, hanem a levéltárakban is kell kutatnia. A tér közepén ugyanis egy olyan téglákból emelt, alig fél méter magas talapzatra bukkantak, amelynek rendeltetését egy régi metszet és feljegyzések alapján sikerült csak kideríteni.
„1751. július 31-ig ezen a helyen állt Győr város pellengére” – mondta a régész. „Ekkor a büntetésnek ezt a formáját megszüntették, azonban a pellengér helyét a téglákból rakott építménnyel jelölték meg, talán azért, hogy a lakók emlékezzenek rá: bármikor vissza lehet állítani, ha túl sok vétket követnének el.”
Szintén a 18. századból származik az a beboltozott, lezárt kút, amelyet a pellengértől néhány méterre találtak meg. A korabeli ábrázolásokon mint a város egyik közkútja szerepel, azonban az 1700-as években a föld feletti részét visszabontották, a téglákból pedig boltozatot emeltek fölé – talán mert egyszerűbb volt így lezárni, mint betemetni a hét méter mély lyukat.
A régészek a boltozatot nem bontották meg, hanem az építmény oldalából emeltek ki néhány téglát. Belefotóztak, kamerát engedtek le a mélybe, s így megállapították, hogy a kút alsó részét (amelyben ma is tiszta víz található) hatalmas kőlapokkal rakták ki. A vízben egy faszerkezet maradványai láthatóak, arra azonban, hogy pontosan mi is az, csak akkor derül fény, ha az elkövetkező hónapokban sikerül búvárrégésznek lemerülnie a kútba.
„A Széchenyi tér feltárása véget ért, ám az, hogy mit fognak majd a helyszínen bemutatni a feltárt objektumokból, csak a későbbiekben derül ki” – mondta Bíró Szilvia.
A döntést a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hozza majd meg, ám a régész szerint legalább a kút és a pellengér helye méltó volna arra, hogy a téren sétálókat a jövőben emlékeztessék Győr kétezer éves múltjára.