Sós sivatag a Szaharában
A sottok, a kiszáradt vagy időszakos sós tavak igen jellegzetesek a Szahara északi peremén. Fénykorukban nagy kiterjedésű víztükör uralta a tájat, a klíma szárazodásával ez azonban teljesen megváltozott.
A Sott el Dzserid vagy Dzserid sott (Jerid sott) a Szahara északi tartozéka, egy hatalmas mélyedés, amely Tunéziában terül el. Lefolyástalan, és csapadékos időszakban – a csapadékost a helyi viszonyoknak megfelelően kell értelmezni, hiszen az évi csapadékátlag alig éri el a 100 mm-t – sekély vizű, sós tó tölti ki. A rövid, esős periódusoktól eltekintve viszont asztallap simaságú sós tábla húzódik itt végig, amely Douz városától az algériai határ felé több mint 150 km-en keresztül húzódik.
A sottot – így nevezik ezeket a jellegzetes szaharai sós tavakat, azaz inkább sós sivatagokat – jó minőségű országút szeli ketté. Ez az egyetlen objektum, amelynek mentén találkozhatunk az emberi élet nyomaival. A nagyjából északi tájolású képen jól látszódnak az országút melletti sókitermelés „meddőhányói”, kisebb dombocskák, amelyek az úttól kissé messzebb azonnal eltűnnek, és átadják helyüket a végeláthatatlan sótengernek. A megszilárdult sókéreg felszínére a Szahara homokját sodorja a szél, így a só vakító fehérsége eltűnik a homok alatt. A kép hátterében fölsejlenek a távoli Atlasz vonulatai. A dombok mögötti elárvult csónak pedig egy nedvesebb időszakról árulkodik.