Az elnök emberei

Írta: Elisabeth Bumiller
Fényképezte: Christopher Morris

Washingtonban mindig nagy változások történnek, amint az új amerikai elnök leteszi hivatali esküjét. 2009. január 20-án sem lesz ez másképp: új kormány, új Kongresszus, új külpolitika, új bútorok a Fehér Ház keleti szárnyában, új barátok és új rokonok, akik újra csak kényelmetlen helyzetekbe keverednek – a múlt ugyanis rendszerint ismétli önmagát. Az amerikai elnökök magánéletében ugyanakkor meglepően sok dolog változatlan marad. A jól szervezett gépezetet a Pennsylvania Avenue 1600, azaz a Fehér Ház kapuin kívül csak kevesen ismerik. Elnöki családok érkeznek, majd távoznak – mint Gary Walters, a Fehér Ház egykori háznagya fogalmazott: négy- vagy nyolcéves bérleti joggal –, a fehér házi szokásrend és csapat változatlan marad.

Walters belülről ismeri az egészet. A leghíresebb amerikai épület helyettes, majd vezető háznagyaként hat elnököt szolgált 31 év alatt. Mintegy kilencven ember tartozott a keze alá: komornyikok, szobalányok, séfek, főpincérek, virágkertészek, gondnokok, ácsok, vízvezeték- és villanyszerelők lesték utasításait. Bizonyos értelemben a világ legelőkelőbb szállodáját igazgatta, ahol azonban négy gyökeresen eltérő funkciót kell összeegyeztetni – a Fehér Ház egyben családi otthon, hivatal, patinás múzeum és fényes társasági események színhelye. Hihetetlen, de olykor 30 ezer vendég fordul meg itt egyetlen hét alatt! Bár az egykori katona és kormányőr Walters munkája mindig is katonás pontosságot és teljes diszkréciót kívánt, legnagyobb feladata az elnökváltások levezénylése volt; amikor a leköszönő államfő családja január 20-án tíz óra tájban kiköltözik, s alig hat órával később megérkeznek a Fehér Ház új lakói.

A háznagynak és embereinek ezalatt kell elvitetni a távozók holmiját, átbútorozni a szobákat, a fiókokban elrendezni a zoknikat, fölaggatni a családi fotókat, vagy épp az új elnöki família kedvenc csemegéivel feltölteni a kiskonyhát.

Előre nem dolgozhatnak, mert a beköltözők kamionja csak azután gördülhet be a Fehér Ház elé, hogy a régi elnök elindult utódja délben kezdődő beiktatására a Capitolium felé. Hónapokig tartó szóbeli szimulációk után Walters kilencven embere e fontos napokon is óraműpontossággal tette a dolgát. Olykor azonban meglehetősen rázósnak bizonyult az őrségváltás. Bill Clinton például 2001. január 20-án hajnali négyig maradt az Ovális Irodában. „Csak utána lehetett elpakolni az íróasztalát” – idézi föl a háznagy, akinek meg kellett várnia, míg az elnök lefekszik, hogy azután Clinton emberei kíséretében bevonulhasson kiüríteni az irodát.

Ám a dolgok előbb-utóbb elrendeződnek, s utána „a Fehér Ház már elsősorban családi otthon, ahol a rezidencia személyzetének kell igazodnia a lakók igényeihez” – mondja Walters. Ehhez persze alaposan föl kell készülni! Így hát a novemberi választások után – amint a régi elnök fehér házi látogatásra invitálta utódját – a háznagy alaposan kifaggatja a megválasztott elnök feleségét, a leendő First Ladyt. Hol legyenek a hálószobák? Mikor szokott kelni a család? Milyen fogkrémet használnak? Milyen nassolnivalókat kedvelnek.

Minderről a National Geographic Magazin januári számában olvashat.