Marinus van der Lubbe, a náci igazságszolgáltatás első áldozata

Lubbe életét tragédiák sorozata jellemezte. Miután apja elhagyta a családot, hol édesanyja gondoskodott róla, hol pedig egy árvaházban tengette mindennapjait, majd anyja halála után féltestvére vette gondozásába.

Az erős fizikumú Lubbe, akit társai egy világhíres amerikai bokszoló után, csak Demspey-nek hívtak, eredetileg kőművesnek tanult, azonban egy súlyos munkahelyi baleset következtében szakmája feladására kényszerült. Még az öt hónapon át tartó kórházi kezelés sem segített rajta: szeme maradandó károsodásokat szenvedett.

A munkaképteleneknek járó, csekély összegű nyugdíjból élő Lubbe 1926-ban került szorosabb kapcsolatba a Holland Kommunista Párttal. A párt eszméivel, politikájával teljes mértékben azonosult ifjú idejének legnagyobb részét röpiratok, sztrájkfelhívások szerkesztésével, demonstrációk szervezésével, szónoklatokkal töltötte. Ezek után nem véletlen, hogy a fiatal munkanélküliek körében jelentős népszerűségre szert tett Lubbe személye komoly problémát jelentett a rendőrség és a jobboldali párt számára. Az állandó hatósági zaklatások kereszttüzében élő fiatalember végül 1931-ben úgy döntött, hogy a Szovjetunióba vándorol, terve azonban pénz, valamint beutazási engedély híján, többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült.

Miután a túlzottan radikálissá vált Lubbe Hollandiában támogatók nélkül maradt, Hitler kancellárrá kinevezése után Németországba utazott, hogy agitációt folytasson a nemzetiszocialisták ellen. Az ifjú kommunista azonban kudarcot vallott. Mivel nem sikerült eredményt elérnie a német munkanélküliek, valamint a munkások körében, közvetlen cselekvésre szánta el magát.

1933. február 25-én három nyilvános berlini épületet próbált felgyújtani, majd – az ellene felhozott vád alapján – két nappal később, február 27-én a birodalmi gyűlés épületét, a Reichstagot is ő borította lángokba. A hatósági jegyzőkönyv szerint Lubbét röviddel a gyújtogatás után az égő épületben fogták el.

Az ügy kapcsán Lubbén kívül még másik négy kommunista politikust, név szerint Ernst Torglert, Blagoj Popovot, Vaszil Tanevet és Georgi Dimitrovot, is őrizetbe vettek, ők azonban a tűzvész idejére megdönthetetlen alibivel rendelkeztek, így a hatóságok kénytelenek voltak szabadon bocsátani őket. A börtönben drogok befolyása alatt tartott Lubbét azonban fogva tartották, aki tudatmódosított állapotában beismerte a nem is általa elkövetett bűntényt.

Az 1933. szeptember 21. és december 23. között zajlott per végén a holland munkást a lipcsei büntető bíróság hazaárulás, valamint szándékos gyújtogatás vádjában, meghamisított bizonyítékok alapján bűnösnek találta, és guillotine általi halálra ítélte. A 24 éves ifjút 1934 januárjában végezték ki, és Lipcse déli temetőjének jeltelen sírjában helyezték örök nyugalomra.

Lubbe testvére, Jan van der Lubbe sohasem nyugodott bele bátyja igazságtalan elítélésébe. Az ő elszánt kitartásának is nagyban köszönhető, hogy az évtizedek óta halott fiatalember büntetését 1967. április 21-én először nyolc évi börtönbüntetésre módosították, majd 2007. december 6-án a német főügyészség annulálta az évtizedekkel korábban hozott ítéletet.