Alhambra, a mór építészet remekműve

A mór építészet egyik legcsodálatosabb darabja a Granadában található Alhambra. A palotakomplexum elődje a 11. században emelt Alcazába erőd volt, amit évszázadokkal később őrtornyokkal, bástyákkal, valamint vastag falakkal erősítettek meg. A katonai célokra alkalmassá tett, masszív erődöt arabul Al-Qal’ a al-Hambrának nevezték el, ami a helyi téglából épült falainak színére utalva magyarul annyit tesz, hogy vörös vár. A hely világhírűvé válása azonban mégsem katonai erődjének, mindinkább I. Júszuf és V. Muhammad mór uralkodók által hozzáépíttetett épületegyüttesnek köszönhető.

A Sabikán-domb tetején, 13 hektáros területen elterülő rezidenciát, ami kívülről kissé zord képet mutat, belülről a pompa, a magasfokú művészet és a kitűnő ízlésvilág jellemzi. A mórok uralma alatt közigazgatási és kulturális központként szolgáló Alhambra a medencéivel, mesterséges szökőkútjaival, tornyaival, udvaraival (különösen az V. Muhammad által építtetett Oroszlán-udvarral), pálmafákkal benőtt mediterrán kertjeivel, pazarul díszített termeivel minden évben lenyűgözi a mintegy kétmillió odalátogató turistát.

Az UNESCO által 1984-ben a világörökség részévé nyilvánított Alhambra azonban nem volt mindig olyan nagy becsben tartva, mint napjainkban. Az épületkomplexum az elmúlt bő hatszáz év alatt számos pusztítást élt meg. 1354-ben az épületegyüttest először spanyol katonák dúlták fel, aztán uralkodói utasításra termeinek falait fehérre meszelték, berendezési tárgyait kidobták. Később, I. Károly spanyol király Alhambra bizonyos részeit leromboltatta, mert reneszánsz stílusú palotát akart, ami végül mégsem valósult meg. 1812-ben robbantás tett az épületben kárt, kilenc esztendővel később egy erős erejű földrengés, az 1900-as években pedig egy tűzvész pusztított végig rajta. A súlyosan károsodott Alhambra egyes részei még ma is renoválás alatt állnak.