Pontos címet kapnak az államtól a kincsvadászok

A Kormányrendelet célja, hogy Interneten keresztül is megtekinthetőek legyenek a műemlékileg-, illetve a régészetileg védett objektumok – mondta el portálunknak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke. Csakhogy míg a műemléki védelmek nem csupán a hivatalra és a tulajdonosra, hanem az egész országra tartoznak, a régészeti lelőhelyek védettségét éppen az garantálta, hogy viszonylag titokban lehetett tartani eddig a hollétüket – tette hozzá Mezős Tamás.

Magyarországon jelenleg több mint 58 ezer ismert, ezért törvényi védelem alatt álló régészeti lelőhely található. Ezek többségéről semmilyen felszíni nyom nem árulkodik, csupán a szakemberek tudják pontosan, milyen értékek rejtőzhetnek a föld alatt. Ez az állapot azonban április 1-jétől jelentősen megváltozik, hiszen tavaly december 31-én megjelent a Magyar Közlönyben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal létrehozásáról szóló 308/2006. (XII.23.) Kormányrendelet módosításáról szóló 362/2008. (XII.31.) Kormányrendelet, amely kötelezi a KÖH-öt arra, hogy nyilvánossá tegye a lelőhelyek pontos listáját.

Magyarországon nagyon sok kincsvadász keresi a régészeti leleteket, végez illegális feltárásokat, műszeres (fém)kereső tevékenységet, amelyek során tönkreteszi az egész lelőhelyet. Eddig is számos rendőrségi feljelentést tett a hivatal az illegális „kincskeresők” ellen, amelyekből több még nyomozati szakban van – fűzte hozzá Mezős Tamás. Bár a tapasztaltabbak hozzávetőlegesen eddig is tudták, hol keressenek, a lista nyilvánosságra hozatalával azonban abszurd módon az állam segíti majd a régészeti örökségünk pusztítását. Az adatok között ugyanis ott szerepel a cím, a helyrajzi szám is, vagyis szinte térképet kap minden kincsvadász, merre kutakodjon – véli a hivatal elnöke.

Kapcsolódó írásunk: Fémkeresők aranykora? A szakemberek szerint mind több régészeti lelőhelyet bolygatnak meg az amatőr régészek, akik az esetek többségében fémkeresővel állapítják meg, hol érdemes ásni. A törvény pedig egyértelmű a kérdésben: a brit gyakorlattal ellentétben tiltja az amatőr régészetet. Ennek dacára a „mozgalom” virágzik – vagy éppen ezért éli reneszánszát? Bővebben>>

Szintén a lelőhelyek pusztulásától tart a Magyar Régész Szövetség elnöke. Jankovich-Bésán Dénes – aki a KÖH védési igazgatóságát vezeti – elmondta: a régész szakma alapszabálya, hogy a lelőhelyekről, különösen azokról, ahol a későbbi feltárások komoly eredményeket hozhatnak, nem szabad információt kiadni. A régészeknek eddig is meggyűlt a bajuk a kincsvadászokkal, akik közül sokan szervezett formában keresik a leleteket és dúlják szét a lelőhelyeket, de legalább nem segítettük őket – tette hozzá Jankovich-Bésán Dénes, aki szerint a rendelettel Magyarország Európa kincskeresőinek paradicsomává válik.

A National Geographic Online információja szerint bár tavaly év végén a kormányrendelet szövegét megkapta a szakma jóváhagyásra, egyeztetésre, a Magyar Közlönyben megjelent szövegbe a javasolt módosításokból semmi sem került bele. Ráadásul a nyílt Internetes adatbázis létrehozásának időpontja az eredeti elképzelés szerint 2010. december 31-e volt, ezt módosították érthetetlen módon 2009. április 1-jére, s a három hónapos határidőt szinte lehetetlen teljesíteni.

Mi ennek a rendeletnek a célja? Az elképzelés szerint az adatbázis a befektetőket segítené, hiszen így könnyen ellenőrizni tudnák, hogy a tervezett beruházások esetében a kiszemelt földterület régészetileg ismert és nyilvántartott-e magyarázta a KÖH elnöke. Mert a beruházás esetleges leállítása komoly anyagi veszteség az építkezőknek. Azonban gyakran csak szakavatott kutatómunka után jelenthető ki egy-egy területről, hogy kell-e ott régészeti feltárásokat végezni az építkezések előtt. Így Mezős Tamás egyszerűbb és hatékony hatékony megoldást tanácsol: a beruházók személyesen keressék fel a hivatal területi szerveit, ahol megkapják a szükséges szakmai segítséget. Már csak azért is, mert Magyarország Európa egyik legváltozatosabb régészeti örökségét őrzi, a lelőhelyhálózat olyan sűrű, hogy ha arányosan elosztanánk, minden négyzetkilométerre jutna egy-egy régészeti lelőhely, így szinte véletlenül is bele lehet futni egy-egy potenciális régészeti emlékbe.