110 éve született Humphrey Bogart

Bár Bogart valóban a filmtörténet egyik legnagyobb férfisztárja, aki egész életét gyakorlatilag filmszerepeinek szentelte, életútjának feldolgozása nem egységes. Például születésének időpontja más az MTI illetve az Officina Nova Kiadó gondozásában megjelent „A Film krónikája” című könyvben. Az adatok pontatlanságán kívül azonban a sztár életútjáról egységes tartalmú leírásokat olvashatunk.

Az orvos családból származó Bogart, szülei nagy bánatára, nem végzett egyetemet. Miután eltanácsolták a középiskolából, a tengerészetnél helyezkedett el, ahol sikerült beszerezni a filmjeiből oly jól ismert félszeg mosolyát: egy verekedés közben felső ajka megsérült, és ezt követően már csak az alsó ajkával tudott mosolyogni.

A tengerészettől való távozását követően mindenfajta munkát elvállalt, s az 1920-as évektől kezdve a színészettel is megpróbálkozott. A szakma nem volt túl lelkes iránta, ennek ellenére a ’30-as években már heti 550 dolláros hollywoodi szerződése van, s a kudarcok illetve a kritika fanyalgása sem törik le lelkesedését. Számtalan gyengébb szerep után az első átütő sikert az 1937-ben készült „Zsákutca”, majd két évvel később, az akkor már nagy sztárnak számító James Cagney partnereként az „Az alvilág alkonya” című filmek hozzák meg.

Első igazi legendás alakítása az „A máltai sólyom” 1941-ben készült el John Huston rendezésében. Ez a film volt a „film noir” első klasszikusa, amelyben Bogart filmtörténeti jelentőségű figurát teremtett Sam Spade, a cinikus és magányos detektív szerepében, s alakítása a „fekete széria” későbbi filmjei illetve szerepei számára is példaértékű. A film mind Houstonnak – akinek ez volt az első filmje – mind pedig Bogartnak nemzetközi elismerést hozott.

Az 1942-ben, Michael Curtis rendezésében készült „Casablanca” a filmtörténet mindmáig elnyűhetetlen klasszikusa, megunhatatlan remekmű, amelyben az apolitikus amerikai bártulajdonos, Rick figuráját játszó Bogart szuggesztív jelenléte és fénye mindmáig nem kopott meg. A legendás szereposztás (A két főszereplő, Bogart és Ingrid Bergman a valóságban és a forgatáson nem titkoltan szívből utálták egymást, ám a filmvásznon mindebből semmi nem látszik.), a mellékszereplők (különösen Claude Rains játéka a francia rendőrfőnök szerepében), az erőteljes és mára híressé vált jelenetek, az „As time goes by” című, klasszikussá lett betétdal és a párbeszédek máig tartó mítosza töretlen. Számos későbbi film és filmrendező (pl. Woody Allen vagy Emir Kusturica) utal a Casablancára, illetve idézi föl Bogart legendás alakját.

A már világsztár Bogart a Casablancát követően a legnagyobb rendezőkkel, egy sor, mára klasszikusnak számító filmben dolgozott együtt. A Howard Hawks rendezte 1944-es „Martinique” volt az első közös filmje Lauren Bacallal, akivel a forgatás közben egymásba szerettek, majd összeházasodtak. Szerelmük és házasságuk a hollywoodi sztárokétól meglepően eltérő módon harmonikus és tartós volt, és egy életre szólt. A pár és a rendező közös pályafutása az 1946-os „A nagy álom” című Raymond Chandler adaptációban ismét csúcsra ér. Az „A máltai sólyom mellett” John Hustonnal vitte sikerre 1948-ban a „Sierra Madre kincse”, a „Key Largo”, majd 1952-ben az „Afrika királynője” című filmeket is. Utóbbiért, amiben Katherine Hepburn volt a partnere, átvehette a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Az említettek mellett számos emlékezetes szerepe és filmje volt, például a Billy Wilder rendezte „Sabrina”, amelyben Audrey Hepburn illetve William Holden volt a partnere, vagy az Edward Dmytryik rendezte „Zendülés a Caine hajón” José Ferrer-rel. A siker csúcsán lévő Bogart sajnos reménytelen láncdohányos volt, s 1957-ben gégerákban elhunyt.

Al Pacino szerint Bogart meglehetősen közepes, ha nem gyenge színész. Ez azonban nem feltétlenül igaz. Bogart a filmkészítés és a filmszínészet egy teljesen más korszakában alkotott maradandót, mint Pacino. A „klasszikus Hollywood” időszakában a színjátszás még teljesen más alapokon nyugodott. Még nem tűntek fel az amerikai filmkészítést és színészi hozzáállást alapjaiban megváltoztató alakok, mint például Marlon Brando, még nem létezett a Lee Strasberg vezette Actors stúdió, amely kidolgozta a Sztanyiszlavszkij-módszeren alapuló „method acting” elnevezéssel illetett színészi játékot, amely a beleélésen és a hiteles színészi munkán alapszik. Bogart jelenléte azonban már a „klasszikus Hollywood” filmjein is rendkívül szuggesztív, és az általa életre keltett figurák feledhetetlenek és mind a mai napig hatásosak.