A vandál műemlékvédő

Egy párizsi vagyonos családban született, szüleinek köszönhetően kisgyermekkorától kezdve kitűnő oktatásban részesült. Az akkori politikai rendszer elleni tiltakozásképpen nem volt hajlandó Franciaországban tovább tanulni, inkább Itáliában szerzett építész diplomát.

A francia ifjú még csak a húszas évei elején járt, amikor különös vonzalom alakult ki benne az impozáns középkori francia épületek iránt. A több száz éves múlttal rendelkező építészeti csodák olyannyira lenyűgözték, hogy elhatározta, műemlékvédelemmel fog foglalkozni. Miután Merimée, az újonnan alapított Műemlékvédelmi Tanács igazgatója munkát ajánlott neki, 1840-ben először a vézelay-i apátsági templom restaurálásában vett részt, majd ezt követően munkája kapcsán Franciaország szinte minden táján megfordult.
A párizsi Notre Dame felújítási munkálatainak levezénylésén túlmenően, nevéhez fűződik – többek között – a carcassonne-i erődítményrendszer, a saint-denise-i, az amiens-i, a reims-i és a clermont-ferrand-i katedrális helyreállítása.

Noha tevékenységének elismeréseképpen az 1840-es évek végén a Műemlékvédelmi Tanács főépítészévé nevezték ki, munkájának végeredményei már akkoriban is erősen megosztották a szakmát és a közvéleményt egyaránt. Mivel a felújításra szorult épületeken sokszor kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölt, ellenlábasai, John Ruskinnal az élen, Viollet-le-Duc-ot és tanítványait csak „vandál restaurátor”- ként emlegették.

Eugéne Viollet azonban nem csak felújítási terveket készített, hanem gyakorlati ténykedése mellett építészettörténettel, valamint -elmélettel is foglalkozott. Munkái francia kollegáin túl a holland Hendrik Petrus Berlage-ra, az angol Norman Shaw-ra és a katalán Antoni Gaudíra is hatást gyakoroltak.

Eugène Viollet le Duc: château de Coucy