A Titanic titkai 2. rész

Feltárul a roncs
Elkezdődhetett végre a roncs kivizsgálása. A kutatókat azonban máris csalódás éri: a Titanic sértetlennek hitt fedélzeteit fafúró organizmusok pusztították el. Ami deszkáknak tűnt, arról kiderül, hogy a hézagolások csíkjai. Aztán következett egy meglepetés: teljesen egyedül állt a bronz talapzat, amelyre a Titanic kormánykerekét erősítették fel. Úgy fénylett, mintha csak most készült volna. Aztán újabb meglepő dolog következett: amit a kutatók valamiféle szerves képződménynek hittek, rozsdának bizonyult. A hajó olyan volt mintha az acél vérezne, az egész oldalán lefelé rozsdásodott. Mindenütt rozsdával volt bevonva. A vasoxid folyót és kis patakokat alkotva folyt le a hajótest oldalán az óceánfenékre. A kémények mind eltűntek. Ballardék soha nem láttak egyet sem a roncs területén.

A Titanic ijesztő hely volt a kutatásra. Mindenütt sodronyok, korlátok és csövek voltak, amelyek csapdába ejthették az Alvint. De a robot, Jason, közel kerülhetett az ilyen veszélyes és kockázatos helyekhez is a roncsban, anélkül, hogy emberi életeket kockáztatott volna. Az Alvin legénységének általánosságban kételyei voltak a robotokkal szemben, Jason-nel szemben pedig különösen. De Ballard nem vett tudomást ezekről a problémákról, és azt tervezte, hogy a másnapi merüléskor mélyen a Titanic belsejébe küldi Jasont. Az ötlet lényege, az volt hogy függőlegesen vinnék le az Alvint, és letennék egy bizonyos helyen. Természetesen szerettek volna bemenni a hídra, és lemenni a lépcsőn is. A csapat észrevett egy alkalmas „leszállóhelyet”, ahol sok lépcső vezetett lefelé, és elhatározták, hogy itt kezdik a behatolásokat. Most már az volt a következő kérdés, milyen mélyre menjenek le. Abban mindenki egyetértett, hogy legalább két vagy három fedélzetet mindenképpen megcéloznak.

Titanic katasztrófája! Katasztrófák nyomában IV. 13/1. rész: A Titanic katasztrófája című film megtekinthető a National Geographic Channelen. Mikor? Február 14-én szombaton 22:00 és 0:00 órakor.

A következő merülés során az Alvin fedélzetén lévő különleges kamerák áthatoltak a sötétségen, és felülnézetből adtak látványos képet a roncsról. A kamera végigpásztázta a Titanicot a hajó vége felé haladva, keresztül a rakodótéren és darukon, majd áthaladt a híd területe fölött, ahol a kormánykerék alapzata állt magányosan. Aztán elúszott a nyílás felett, ahol valaha az első kémény állt, és amely akkora volt, hogy akár egy mozdony is beleférhetett volna.

A harmadik merülés során az Alvin a Titanic nagy lépcsőházának szegélyénél landolt. Az irányítást és magabiztosságát immáron teljesen visszaszerző Ballard Jasont a főlépcsőházhoz küldte le. Látszólag semmi figyelemreméltó nem volt ott, de aztán az oszlopok által egy szoba képe rajzolódott ki. A csillárok egyike még mindig ott lóg a mennyezeten, térben és időben felfüggesztve. Egy kifinomult ízléssel készült díszóra eltűnt, csak körvonalait hagyta a falon.
Jason végül beleütközött valamibe, aminek következtében rozsdaáradat zúdult le mindenütt. Az ijedt Ballard és Martin Bowen a visszavonulás mellett döntött.
A további kísérletek során a kamera a roncs fölött siklott, mint egy kíváncsiskodó kolibri. Mivel biztonságosabban és gyorsabban tudott mozogni, mint az Alvin, és közelebb kerülhetett a hajóhoz, apróbb részletek is kivehetők voltak. A hajó egyes részei csaknem újnak tűntek, a festék egyes ablakkereteken még ép volt, a kilincsek és zsanérok még elfordultak, és a bámulatot keltő acélhorgony is lógott még a hajó orrából.

Az Atlantis II. kilenc napon át gyűjtött információt a Titanicról. A kamera a bálterembe is bejutott, ahol szintén lógnak még a csillárok. Minden éjjel csatasorba állítva egy automata szerkezet mintegy 57 ezer fényképet készített a roncs helyszínéről. Többen vélik úgy, hogy Ballardnak a Haditengerészet számára végzett munkája hamarosan olyan okos robotokat eredményezhet, hogy a felszínről minden látható és irányítható lesz. Bizonyos esetekben, az ember irányította tengeralattjáróra, mint például az Alvin, esetleg nem is lesz szükség. Jasonnek a Titanicon elért sikere mindenesetre nagy lépés volt ebbe az irányba.

Ballard és kollégája, Dr. Elizar Yuchupe részletes térképet készített a Titanic maradványairól.
Ez új információkat hozott napvilágra, amely helyenként ellentmondott a szerencsétlenségről szóló elfogadott beszámolóknak. Az egyik legfontosabb megállapítás az az, hogy a roncs két nagy darabban, mintegy 550 méterre fekszik egymástól. Ez igazol néhány szemtanút, akik azt mondták, hogy a hajótest kettétört, amint elmerült. A roncs két része között egy hatalmas, romokkal teli terület található, és a hajóroncsnál mindenfelé szétszóródva hétköznapi tárgyak vannak, például egy üveg pezsgő még bedugaszolva, vagy egy csésze, ami egy 57 tonnás kazán tetejére telepedett le. Ballard semmit sem hozott fel a Titanicról, megfogadta, hogy nem bolygatja meg a roncsot.

Feltárul a múlt
Amint a roncsot felfedezték, a Titanic története újraéledt, és bizonyos esetekben módosult is, új bizonyítékokat követelve. A megtalált tárgyi bizonyítékok és a korabeli beszámolók alapján a kutatók megpróbálták teljesen rekonstruálni a hajó utolsó óráinak történetét…

1912. április 14., éjjel 11 óra 40 perc. Az őrszem, Frederick Fleet az árbockosárból egy jéghegyet lát meg pontosan előttük. Azonnal veszélyt jelez, és hívja a hidat, ahol az első tiszt William Murdoch parancsot ad a kormányosnak: „Teljes erővel jobbra!”, valamint a gépháznak: „Teljes erővel hátra!”.

A Titanic csak súrolta a jeget, valószínűleg a hajótest csak néhány lemeze gyűrődött össze, de ez elég ahhoz, hogy Edward Smith kapitánynak jelentsék, hogy a hajója pusztulásra van ítélve. Smith kapitány személyesen megy le a hídról a rádiósfülkébe, ahonnan éjfél után nem sokkal leadják az első segélykérő jelzést. A rádiózás még gyermekkorát éli, és a nemrég újonnan bevezetett jelzés, az S.O.S. is újdonság a rádiós tiszt, Jack Phillips számára.

Utasításokat adnak ki, hogy a nők és a gyerekek szálljanak be a mentőcsónakokba. A csónakokhoz közel, néhány első osztályú utas gyülekezik itt, a tornateremben. Az egyik a multimilliomos John Jacob Astor, aki meghosszabbított nászútját tölti fiatal második feleségével, Madeline-nel. Astor felesége beszáll egy mentőcsónakba, míg férjét egy tiszt elutasítja, aki jámboran azt választja, hogy félreáll, és meghal.

Néhányan kezdenek rájönni, hogy a nem megfelelő törvények miatt csak a fedélzeten lévő emberek felének van elegendő mentőcsónak. Segélykérő rakétákat lőnek fel a híd jobb szárnyáról. Északra van egy hajó, a Californian brit gőzös. A Titanic rakétáit jelentik a kapitánynak, Stanley Lordnak, de ő semmit sem tesz, visszafekszik aludni, és élete hátralevő részét azzal fogja tölteni, hogy megpróbálja ezt megmagyarázni.

Sok mentőcsónak még mindig csak félig van megtöltve. Néhányan felfogják, hogy a Titanic tényleg elsüllyed. A csónakdaruk még mindig nyitva vannak a 2-es számú csónakállomáson, ahol C. H. Lietauer másodtiszt van szolgálatban. Lietauer egy fél tucat matrózt küld, hogy nyissák ki az ajtókat és segítsenek megtölteni a csónakokat az alsófedélzetről. Az embereket soha nem látták többé, de egy sor ajtó még mindig nyitva van. A roncson lévő egyik elfordított daru valaha a 8-as számú csónakot tartotta, nem messze állt tőlük az idős, előkelő pár, Mr. és Mrs. Isadore Strauss. Mr. Strauss visszautasította a mentőcsónakban felajánlott helyet, aztán Mrs. Strauss utasította vissza, hogy elhagyja őt, így együtt haltak meg. Egy egyszemélyes első osztályú kabinban egyedül utazott egy gazdag nő. Kemény és földhözragadt személyiség volt, aki nem kért segítséget. Beszállt egy mentőcsónakba, határozottan átvette az irányítást, és attól kezdve úgy vált ismertté, mint „az elsüllyeszthetetlen Molly Brown”.

Végül mintegy 1500 ember ráébredt, hogy hamarosan meg fog halni. De a csónakfedélzeten, a nagy lépcsőház bejáratához közel a zenekar folyamatosan játszott. Később senki sem tudott megegyezni abban, hogy pontosan mit muzsikáltak, és az összes zenész vízbe fulladt. De a Titanic zenekara és vezetőjük, Wallace Hartley ennek a tengeri szerencsétlenségnek halhatatlan hőseivé váltak.

A kevéssé tiszteletreméltó Smith kapitány nem vett tudomást a számos figyelmeztetésről, miközben merészen hajózott a történelembe. Elsüllyedt a hajójával együtt, utolsó szavai vitatottak. Egyesek szerint azt mondta a legénységnek: „Legyetek britek!”, mások szerint pedig azt, hogy mindenki csak magával törődjön.

Amikor a Titanic expedíció véget ért, Bob Ballard egy dísztáblát hagyott hátra, tisztelegve azok előtt, akik itt haltak meg. A Titanic, több mint 2 mérföld mélyen a tenger alatt az ő emlékművük. Emlékműve továbbá ennek az időszaknak, az önhittség hibájának. Ezek a dolgok mind, egy csomóban most az óceán fenekén vannak. Ez egy nagyon békés, egy nagyon csöndes hely. Ott áll függőlegesen a tengerfenéken, nemesen és mozdulatlanul.

A cikk első része:
A Titanic titkai 1. rész

Kapcsolódó írások:
Új expedíció indul a Titanichoz
Nemzetközi védelmet kap az elsüllyedt Titanic roncsa
A Titanic roncsainak megtalálása
Tányér a Titanicról
Új megvilágításban a Titanic katasztrófája
Tűz ütött ki a Titanicon?