A történelem legnagyobb hajókatasztrófája
1945. január 30-án, az éjszakai órákban elsüllyedt a Wilhelm Gustloff névre keresztelt német utasszállító hajó. A fedélzetén tartózkodó több mint 10 ezer utasból csak 1239-en élték túl a tengeri katasztrófát.
A náci birodalom mártírjáról, a svájci származású politikusról, Wilhelm Gustloffról elnevezett utasszállító hajót 1936 nyarán a hamburgi Blohm & Voss hajógyárban kezdték el építeni. A bő egy év alatt, 25 millió birodalmi márkából elkészült személyszállítót – Hitler jelenlétében – Gustloff özvegye avatta fel.
A 208 méter hosszú és 25 méter széles, 1463 utas befogadására alkalmas hajót, ami a kabinok mellett többek között napozóterasszal, zene- és színházteremmel, kórházzal, mosodával úszómedencével, pékséggel, sőt, mészárszékkel is rendelkezett, turisztikai célokra szánták. A második világháború kitöréséig 10 napos utakra Olaszországba, 5 napos kikapcsolódásra pedig Norvégiába szállította a turistákat. A háború kitörése után a Gustloff a haditengerészet tulajdonába került, s úszókórház, majd 1940-ben Gotenhafenben kiképzőbázis, végül 1945-ben mentőhajó lett belőle.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a keleti front elveszett, a náci vezetés utasítást adott a Kelet-Poroszországban élő civil lakosság kimenekítésére. A Hannibál hadművelet keretén belül a megállíthatatlanul előrenyomuló szovjet hadsereg brutalitása elől az asszonyokat, a gyerekeket, az öregeket, valamint a sebesült katonákat nyugatra szállították. Az evakuálásra szánt idő rövidsége, valamint a gyorsabb transzportálás érdekében a német hadvezetés igyekezett minél több közlekedési eszközt, így a nagy befogadóképességű Wilhelm Gustloffot is a menekülők rendelkezésére bocsátani.
Az évek óta a gotenhafeni kikötőjében állomásozó Wilhelm Gustloffra a 7956 regisztrált utason kívül, a kordonokat áttörve, még több mint 2500-an menekültek fel. A mintegy 10300 utasból 8800-an civilek voltak, többségében gyermekek. A biztonságot jelentő Kielbe azonban csak kevesen jutottak el.
A különböző fényekkel kivilágított Gustloff 1945. január 30-án, az éjszakai órákban a lengyelországi Ustka közelében köröző szovjet tengeralattjáró célpontjává vált. Miután az S13-ról kilőtt mindhárom torpedó eltalálta a német személyszállítót, az pillanatok alatt az oldalára borult, és egy óra leforgása alatt több mint 9 ezer emberrel a fedélzetén elsüllyedt.
A történelem legnagyobb hajókatasztrófáját hivatalos adatok szerint – a kevés mentőcsónak, a Gustloff gyors merülése, valamint a mínusz 20 fokos hideg miatt – csupán 1239-an élték túl.