Luna-9, a szovjetek sikere
1966. február 3-án sikerrel landolt a szovjetek Luna-9 űrszondája a Holdon. Az űrhajózás történetében a Luna-9 volt az első olyan űrszonda, ami számtalan korábbi kudarc után a precízen megtervezett és probléma nélkül végrehajtott landolásnak köszönhetően idegen égitesten is működőképes maradt...
Földünk egyetlen természetes kísérőjét, a tőle 384 400 km távolságra lévő, űrhajóval mintegy három nap alatt elérhető Holdat különböző vastagságban regolit, azaz finom porréteg borítja. Felszínét síkságok, szakadékok, medencék, kráterek és a hozzájuk kötődő hegységek teszik változatossá. Az állandóan sötét égboltú égitest a napkitörések, a kozmikus sugárzás, továbbá víz, valamint oxigén híján egyelőre emberi környezet kialakítására teljesen alkalmatlan.
Noha a Holddal kapcsolatban még mindig sok a megválaszolatlan kérdés, az elmúlt évtizedekben az űrkutatás fejlődésének köszönhetően egyre több mindent tudtunk meg róla. Közeli szomszédunk megismerése felé az első jelentősebb lépést a Luna-9 űrszonda felküldése jelentette.
A szovjetek által 1966. január 31-én felbocsátott űreszköz három nappal később, február 3-án szállt le a Holdon. A sikeres landolást követően a szovjeteknél leírhatatlan volt az öröm, hiszen a Luna-9 diadala előtti években már számtalan kudarcon voltak túl. A Szputnyik 25-höz, a Luna-163A-hoz, a Luna-4-hez, a Luna-164A-hoz, a Luna-164B-hez, a Kozmosz-60-hoz, a Luna-165A-höz, vagy akár a Luna-5–6–7–8-hoz fűzött remények hol hibás indítás, hol pedig elhibázott leszállás következtében mentek füstbe.
A Luna-9 sikeres landolása az űrhajózás történetében két szempontból is mérföldkőnek számított. Egyrészt az 1580 kg súlyú Luna-9 volt az első olyan űrszonda, amelynek gömb alakú, mintegy 100 kilós leszállóegysége – a precízen kidolgozott és probléma nélkül végrehajtott landolásnak köszönhetően – idegen égitesten is működőképes maradt, másrészt ez a szovjet űreszköz közvetített elsőként panorámafelvételeket a Hold felszínéről a Földre. A szovjetek hónapokkal később, 1966 decemberében – a Luna-program keretén belül – újból megismételték a Hold-kalandot: akkor a Luna-13 űrszondával hajtottak végre sikeres leszállást.
Amíg az amerikaiak 1969 nyarán Neil Amstrong és Edwin Aldrin asztronauták jóvoltából meghódították a Holdat, addig a szovjetek – az emberélet felesleges kockáztatására hivatkozva – megmaradtak az űrszonda-programoknál.