Az ellentmondásos Köztársasági elnök

Írta: SZABADOS MELINDA

Károlyi Mihály 1875-ben született Budapesten, nagybirtokos, arisztokrata családban. Ősei között találunk nevezetes kuructábornokot (Károlyi Sándor 1669–1743), aki saját sereggel, az úgynevezett Károlyi-huszárokkal segítette Rákóczi Fejedelem és a magyarság nemzeti törekvési harcát. A szatmári béke megkötése után kapta meg a család a Habsburgoktól a grófi címet. A tábornok fia, Ferenc (1706–1758) a csatatér helyett inkább tankönyvszerkesztéssel segítette hazánk nemzetté válását, míg Károlyi István (1797–1881) mecénásként számos híres épület építtetője, árvák és elesettek támogatója volt. Nagybátya Károlyi Sándor, kórházalapító, politikus, a Magyar Gazdaszövetség, és a Hangya Szövetkezet megalapítója. Unokatestvére gróf Károlyi Gyula, Bethlen lemondása után 1931.augusztus 24-én az ujjá alakuló kormány miniszterelnöke lett. A nagykárolyi Károlyi grófok ősi magyar nemesi családjai, származásukat egészen Kond vezérig vezetik vissza. A Szatmárból (ma Románia) származó család mindig jelentős szerepet játszott a magyar politikában, de emellett a kultúra, a közjó felvirágoztatásán is munkálkodtak. Károlyi nagyapját, (aki Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke volt) Batthyány miniszterelnököt 1849-ben az osztrákok kivégezték, nagyanyját nyilvánosan megbotozták. Francia rokonai (a Dillon- és a Polignac-családok) révén erős szimpátia alakult ki Franciaország iránt, talán ezért is választotta élete végéig emigrációja színhelyéül.

Különös, beteges fiú volt, akinek születése óta problémái voltak szájpadlásával, sokáig (nyolc–tíz) éves koráig nem is tanult meg rendesen beszélni. Ez a veleszületett rendellenesség egész fiatalkorában kísértette, és nagyon sokat szenvedett érthetetlen, zavaros beszéde miatt. A gyerekkori sérülések miatt alakulhatott ki benne a feltűnési viszketegség is. Már gyermekként forradalmár szeretett volna lenni, rendkívül végletes ember lett. Szenvedélyesen sportolt, ám a teljesítmény mindig elmaradt a magamutogatás mögött. A legexcentrikusabb divat szerint öltözködött és korának egyik legnagyobb kártyása volt. Testi fogyatékosságát fura öltözködéssel és mindenkivel szemben álló véleményével igyekezett ellensúlyozni. A legenda szerint ő okozta az első autóbalesetet a fővárosban, amelyet hamarosan újabbak tetéztek, míg végül ő tartotta egy ideig az autóbalesetek rekordját. Azonban ez a dandy életvitel véget ért, amikor elragadta a politizálás szenvedélye. Ősi főnemesi család tagjaként egyszerűen nem tudott nem törődni az ország ügyeivel. Nevelője és nagybátyja gróf Károlyi Sándor hatásának is betudható ez a nagyfokú változás, aki példát mutatva neki, az agrárérdekek legfőbb védője volt. Abszurd módon életét mégis a nagybátyjától elrettentésképpen kapott olvasmányok, mint például Marx Tőkéje változtatták meg.

A fiatal arisztokrata, aki idejét többnyire vidéken vagy külföldön töltötte a budapesti egyetemen elvégzett jogi tanulmányai után, nagybátyja hatására bekapcsolódott a szövetkezeti mozgalom szervezésébe. 1901-ben belépett a Szabadelvű Pártba, majd 1905-től a függetlenségi párt tagjaként a pétervásári terület parlamenti képviselője lett. Eleinte inkább konzervatív politizálást folytatott, majd egyre radikálisabb irányba tolódott el. A Parlamentben Hamar ellentétbe került Tisza Istvánnal, akinek német-barát politikáját nem támogatta. 1909–1912 között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnökeként jegyzik, majd 1912-ben ismét a Függetlenségi Párthoz csatlakozott, amelynek 1913–1916 között elnöke is volt. A Véderőtörvény megszavazása után ellenzékbe vonulva emelt szót a német orientáció, az antant-kapcsolatok ellen. Szociális reformokat, földosztást és általános választójogot követelt, és a szomszéd népekhez való közeledés híve volt. 1914-ben elvette a nála húsz évvel fiatalabb meglehetősen modern felfogású Andrássy Katinka grófnőt, aki élete végéig, jóban-rosszban vele maradt. Az ifjú feleség tele volt életerővel, ambícióval, és saját, hasonló gondolkodású „udvartartással” rendelkezett, amelyet főleg pacifisták és a nemesi család szelén lavírozó életművészek alkottak. Ellentétben családja többi tagjával, akik erősen ragaszkodtak a német szövetséghez és osztályának nemesi előjogaihoz, Károlyiné olyan eszmékkel is kacérkodott, amelyek éppen ledönteni akarták azt a rendszert, amiben ő is élt. A fiatal lány iskoláit magántanulóként végezte, majd 1909–13-ban a budai Notre-Dame-de-Sion zárda leányiskolájában folytatta tanulmányait.

Katinka, gróf Andrássy Tivadar harmadik lányaként született, nagyapja idősebb Andrássy Gyula volt, aki a szabadságharc idején Kossuth Lajos konstantinápolyi követe volt. 1849-ben elítélték, majd ő lett az 1867-es kiegyezés első miniszterelnöke, később, 1871-től nagy befolyású közös külügyminiszter. Édesapja halála után ifjabb Andrássy Gyula lett a mostohája, aki nagy műveltségű, de nem túl erőlelátó politikus volt. Az Andrássy családot liberális gondolkodás, a képzőművészetek pártfogása jellemezte. Ténykedésük egyik legjelentősebb példája a Nemzeti Szalon megalapítása, Budapest főváros építése-szépítése.

Károlyi támogatta a nagybirtokok felosztását, az általános és titkos választójog bevezetését, a nemzetiségi autonómia növelését. Annexió-mentes békebarát politikája a háború első időszakában nem szerzett neki túl sok támogatót, azonban az ország helyzetének súlyosbodásával egyre népszerűbb lett. Az I. világháború alatt huszártisztként szolgált, majd 1916-ban megalapította a a Függetlenségi és 48-as Pártot, közkeletű elnevezéssel, a Károlyi-pártot.

Legfőbb követelésük a háborúból való kilépés volt (már 1915-től), amelynek jogosságát még Tisza is elismerte híres beszédében, amikor bejelentette, hogy a háborút elvesztettük, igazat adva utólag Károlyinak. Ellenezte a Monarchia és Németország szövetségét, ehelyett békepárti volt, és a nemzetiségek barátságát szorgalmazta. „Le kell tenni a fegyvert – úgymond – és Wilson elnökre bízni az ország sorsát, mert csak így lehet a minden oldalról fenyegető megszállást elkerülni. A nyugat rokonszenvének megnyerése céljából pedig nagymérvű demokratikus reformokat kell végrehajtani.” – szorgalmazta Károlyi. Az őszirózsás forradalom idején a Nemzeti Tanács alapítója és elnöke volt. Tisza István meggyilkolása után József főherceg miniszterelnökké nevezte ki, majd amikor november 16-án kikiáltották a köztársaságot, Károlyit ideiglenes köztársasági elnökké választották.

1919. Január 11-én Károlyi az önálló Magyarország köztársasági elnöke lett. A Károlyi-kormány számos új, haladó törvényt fogadtatott el a Nemzeti Tanáccsal. Ilyen például az új választójogi törvény, amely alapján minden legalább 6 éve magyar állampolgár 21 éven felüli férfi és hazai élő nyelven írni-olvasni tudó 24 éven felüli nő szavazati jogot kapott. Törvénybe iktatták a sajtó-, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, a háború sújtotta országban bevezették a szociális reformokat: a munkanélküli-segélyt, az adóhátralék elengedését, a 14 éven aluli gyermekek foglalkoztatásának betiltását, emelték a béreket, a leszerelt katonáknak jelképes végkielégítést adtak, tervezték a nyolc órás munkanap bevezetését és a társadalombiztosítás kiterjesztését. Előkészítették a Nagyatádi Szabó István által heves vitákat kiváltó földtörvényt, amelyben az 500 holdnál nagyobb magán- és a 200 holdnál nagyobb egyházi birtokokat kártalanítás ellenében kisajátították és felparcellázták. Károlyi jó példával előjárva kápolnai birtokán 1919. február 23-án maga kezdte meg a parcellázást. „Megadjuk!” – zúgott a híres mondat ezen a napon, Károlyi kiáltványára válaszként. „Mi nem vért és pénzt kérünk tőletek, hanem munkát és verejtéket!” „Megadjuk!” – kiabálták a nincstelen, föld nélküli emberek. Felidézve ’48 szellemiségét, amikor az ország szintén ezt a szót skandálta Kossuth Lajos kérésére, hogy megkapja-e a haza védelméhez szükséges 200 ezer főnyi katonát és az ehhez szükséges pénzt.

Károlyi szobra a Kossuth téren

1919. február 23-án különvonat indult Kápolna felé, újságírókkal, államtitkárokkal, lebzselőkkel. Elindult a vonat, hogy Károlyi Mihály köztársasági elnök 38 ezer holdas uradalmának felosztásához statisztáljanak ásót fogva, parcellázva a földet. Földet kaptak a nincstelenek, a szegények, a háborúban tönkrement emberek. Példáját senki sem követte.

Nemzetiségi politikájában hiába szorgalmazta a jó viszony kialakítását szomszédainkkal, ők visszautasítva a föderalizációt, elfoglalták a Délvidéket, Erdélyt és a Felvidéket. A magyar kormány megkezdte a javarészt nemzetiségi tisztekből álló hadsereg leépítését illetve átszervezését, azonban ez akadozva ment, hiába figyelmeztetett gróf Apponyi Albert a leszerelés káros hatására. Ezt a szemléletet Kolozsvár román megszállása után át kellett értékelni, és elkezdték megvitatni az új hadsereg felállításának koncepcióját, illetve a – egyébként rendkívül lassan haladó – toborzások is megkezdődtek.

Károlyi remélte, hogy a háború befejezésekor kedvező békefeltételeket tud majd érvényesíteni, de sajnos csalatkoznia kellett. 1919. március 20-án Ferdinand Vix francia alezredes átadta a kormánynak az úgynevezett Vix-jegyzéket, amely a Párizsban ülésező békekonferencia döntése volt azzal kapcsolatban, hogy engedélyezte román csapatok előrevonulását illetve semleges zóna létrehozását magyar területeken is. Ezt már nem fogadhatta el a kormány, ezért visszautasítva a jegyzéketmárcius 21-én lemondott. A kommunisták vették át hatalmat, akik Károlyit házi őrizetben tartották, aminek 1919 nyarán külföldre szökése vetett véget. Külföldön élve egyre közelebb került a baloldali szocialista eszmékhez, a Horthy-rendszer és a zsidótörvények ellen agitált, akik 1923-ban hazaárulás és hűtlenség vádjával vagyonelkobzásra ítélték. 1934-ben feleségével Svájcba költözött, majd Londonból, a BBC magyar adásain keresztül lelkesítette a magyarokat a nácik elleni harcra.

1946-ban a kisgazda többségű új nemzetgyűlés rehabilitálta, olyannyira, hogy az 1946-os II. törvény külön megemlékezik Károlyi érdemeiről. A politikába való visszatérését a kommunisták nem nagyon engedték, ezért, valamint kapcsolatai miatt 1947-ben francia nagykövetté nevezték ki. A hetvenen fölül járó Károlyi ezekben az időkben már nem volt olyan lendületes politikus, mint korábban. Riasztotta a hidegháború, a rendszer, és Mindszenty bíboros letartóztatása. A fennálló rendszerrel való szakítását a Rajk-per miatt határozta el, Rajk május 31-i letartóztatását követően beadta lemondását, és 1949. június 2-án megvált tisztségéről, magára vonva ezzel Rákosi haragját. Árulónak bélyegezve immár másodszor kényszerült emigrációba. Károlyi körül neves művészek, írok, festők gyűltek az emigrációban, és ő maga is sok könyv szerzője volt. többek közt ekkor jelent meg legendás könyve, az „Egy egész világ ellen” valamint a „Hit illuziók nélkül” című alkotása is.

Károlyi síremléke a Nemzeti Sírkertben

Utolsó éveiben a dél-franciaországi Vance-ban élt, írásai, művei itthon sokáig tiltólistán voltak. Hamvait felesége kezdeményezésére csak 1962-ben hozták haza, és temették újra a Kerepesi temetőben. Hamvaival nem csak teste, hanem szellemi öröksége is visszatért, hiszen 1964-ben kiadták memoárját, megkezdték levelezésének, egyéb műveinek feldolgozását, publikálását. Károlyiné Andrássy Katinka haláláig tudatosan ápolta férje szellemi és politikai örökségét.