A tragikus sorsú múzsa

1577. február 6-án Rómában született Beatrice Cenci, a képzőművészek és irodalmárok egyik legtragikusabb sorsú múzsája. Beatrice megindító élettörténete – többek között – Alexandre Dumas-t, Stendhalt, Charles Dickenst és Vajda Jánost is megihlette.
Anyja korai halála után apja, Francesco Cenci a Montecitorióban lévő Santa Corse-ba küldte, ahol 15 éves koráig a klarissza apácák gondoskodtak neveléséről. Az ott eltöltött nyolc esztendő Beatrice életének legboldogabb időszaka volt. Vesszőfutása 1592-ben kezdődött, amikor apja második házasságkötése apropóján hazahívta.
A lány a fösvénységéről és erőszakosságáról ismert apja foglya lett. Mivel az öreg Cenci azt akarta, hogy Beatrice csak őt szolgálja, sohasem engedte férjhez menni. 1595-ben Francescón olyannyira eluralkodott a birtoklási vágy, hogy féltékenységében az akkor 18 esztendős lányát és Lucrezia nevű feleségét Petrellában lévő várába záratta. Hiába kért Beatrice titkon elküldött leveleiben fivéreitől segítséget, ők sem mertek apjuk akaratával szembe szállni. Nem is csoda: egyszer például, amikor Beatrice egyik levele egy véletlen folytán apja kezébe került, Francesco oly haragra gerjedt, hogy lányát saját kezüleg verte félholtra.
Az apja által rendszeresen vert és többször megerőszakolt fiatal lány számára 1597-re végül nyilvánvalóvá vált, hogy csak úgy szabadulhat meg végleg brutális apjától, ha megöli. Mivel a Cenci családban a családfőt különböző okokból kifolyólag, kivétel nélkül, mindenki gyűlölte, nem volt nehéz szövetségeseket találni terve kivitelezéséhez.
A Beatrice-ből, mostohaanyjából, valamint két fivéréből álló csoport háromszor próbálta az öreg Cencit meggyilkollni, mire végre sikerült. Miután Beatrice egyik testvére, Giacomo ópiumot tett italába, az eszméletét vesztett Francescót kalapáccsal verték agyon. Az összeesküvők, hogy az esetet eltussolják, a tetemet a petrellai vár tövében ásták el. Aztán dolguk végezetével mindannyian visszatértek Rómába.
A méltán kiérdemelt nyugalmat azonban nem élvezhette sokáig a Cenci család : a holtest előkerült, s egyértelművé vált, hogy nem természetes halállal halt meg. Miután fény derült a gyilkosság minden részletére, Bearicét és mostohaanyját a római Angyalvár terén végezték ki, bátyját, Giacomót először kegyetlenül megkínozták, majd felnégyelték, a kisebbik Cenci fiút, Bernardót pedig – korára való tekintettel – életfogytiglan tartó gályarabságra ítélték.
Beatrice tragikus története évszázadok alatt sem merült feledésbe. Számtalan képzőművészt és irodalmárt ihletett meg, köztük Guido Renit, Percey Shelley-t, Stendalt, Charles Dickenst, Alexandre Dumas-t, Antonio Artaud-ot, Alberto Moraviát és Vajda Jánost.