Ütközött két tengeralattjáró!

A Virginia osztály egyik hajója a USS Texas. Titkos küldetésen jár. A hírszerzés szerint egy Norfolkba tartó óriás tartályhajó tömegpusztításra alkalmas fegyvert szállít. Ha a Texas nem állítja meg, az ezrek életébe kerülhet. Felszereltsége alapján ez a tengeralattjáró felel meg a legjobban a közbelépéshez. A USS Texas és testvére, a USS Virginia a Haditengerészet legújabb hajóosztályának tagja. A Texas így a valaha épült legfejlettebb tengeralattjárók egyike.

A feladat a tartályhajó elfogása és megsemmisítése ADCAP torpedókkal. A 115 méter hosszú, 7900 tonna tömegű acélragadozó ugyanolyan könnyedén manőverezik a sekély, partközeli vízben, mint a nyílt óceánon. Egy szempillantás alatt a hullámsírba küldi a tartályhajót. Ez most csupán kiképzési gyakorlat volt, ám a Texas legénysége tudja, hogy a következő helyzet már éles is lehet.

A szuper tengeralattjárók legújabb nemzedék lépett színre. A Texas jelentős előrelépést jelent a tengeralattjáró-tervezés terén. Egyike a legmélyebben és leghosszabban futó harcászati atom-tengeralattjáróknak. A gépcsoda titkait úgy ismerjük meg, hogy darabonként újra felépítjük. Megfigyeljük, miként válik fegyverré, és megtudjuk, hogyan lesz egy 7900 tonnás cápa láthatatlanná, miközben a víz alatt sok ezer kilométerről is észlelni képes az ellenséget, . Megismerjük a lopakodásban és tűzerőben a trónjára törő többi tengeralattjárót, és meglátjuk, mi történik, ha bekövetkezik a legrosszabb.

A szuper tengeralattjáró már jóval az első merülése előtt is rejt titkokat.

Számítógéppel tervezett acélcápa
A USS Texas két hajógyár, az Electric Boat és a Northrop Grumman közös alkotása. Egyike az első, kizárólag számítógéppel tervezett amerikai hadihajóknak. A mérnökök egy virtuális embert mozgatnak a gépházban, hogy tökéletesítsék a berendezését. A szűk térben az embereknek, gépeknek, generátoroknak és hajtóműveknek is el kell férniük. Az ütközést észlelő program az olyan apró részleteket is figyelembe veszi, mint a torpedócsövek fedelének nyitott vagy zárt állapota. Még a gyártás előtt kimutatja, ha a fedél és a fogantyú ütközik valamivel. Utolsó lépésként a szoftver a jóváhagyott terveket egyenesen a gépeknek továbbítja, amelyek az acélt darabolják, az elemeket formázzák, és a csöveket hajlítják. Kezdődhet a Texas építése. Ez a folyamat szintén forradalmian újszerű.

A jövő tengeralattjárója A National Geographic Channel filmje olyan mérnöki csodákkal ismerteti meg a nézőket, melyek megtervezése és kivitelezése néhány évtizeddel ezelőtt még teljességgel elképzelhetetlen lett volna. A USS Virginia a világ legmodernebb atommeghajtású tengeralattjárója, és egyúttal az Egyesült Államok víz alatti flottájának legfelszereltebb tagja a hidegháború befejeződése óta. A filmben nem csak e bravúros haditengerészeti alkotás kvalitásairól hallunk a tervezőktől és mérnököktől, de azt is megtudjuk, hogy milyen tényezők és kihívások kényszerítették rá a világ vezető nagyhatalmát egy ilyen költséges hadihajó megépítésére… Mikor? 2009. február 23-án hétfőn 20:00 órakor és másnap kedden 2:00, illetve 11:00 órakor.

Az USA tengeralattjáróinak készítői korábban a zsúfolt hajótestben dolgozva, belülről kifelé építették a hajóikat. A mérnökök szerint ez olyan, mintha egy svájci órát a felhúzó nyílásán keresztül raknának össze. A Texas most az ellenkező irányba, kívülről befelé haladva készül. Külön modulban szerkesztik meg a tengeralattjáró valamennyi elemét: a gépházat, a torpedókamrát, valamint a hajó idegközpontját, a parancsnoki vezérlőtermet. Az egyes elemek pontosan beilleszthetők a hajótestbe.

Az ötletes tervezés viszont még nem garantálja, hogy a Texas helytáll a valódi világban. Ez a levegőtlen, sötét mélységek, a szörnyű nyomás és az ellenséges fegyverek világa. A gyárban töltött 5 év, egymillió alkatrész, 1500 kilométer optikai és más vezeték, 14 millió munkaóra és több mint kétmilliárd dollár kellett ahhoz, hogy a USS Texas végre bevetésre készen álljon.

Oxigén az óceánból
A Texas 118 embert szállít. A szuper tengeralattjárók legfontosabb feladata, hogy eljuttassa őket oda, ahol az ember nem maradhatna életben, sok száz méterrel a víz alá, és hónapokon át oltalmazza őket a nyomasztó mélységben. Mindenek felett szüntelenül biztosítania kell a legénység legalapvetőbb emberi lételemét, a levegőt. Az első tengeralattjárók legénysége csak akkor vette észre, hogy fogytán az oxigén, amikor kezdték rosszul érezni magukat. A legénységet olykor valósággal megmérgezte a dízel és az akkumulátorok kipárolgása. A korábbi tengeralattjárók nagynyomású gáztartályokkal, a felszínről tiszta levegőt szívó csövekkel, vagy akár oxigént kibocsátó vegyszerekkel próbálták életben tartani a legénységet. A Texas fedélzetén viszont forradalmian új oxigénforrás működik. A személyzete még több száz méter mélyen is jobb levegőt szív, mint talán mi ebben a pillanatban. A fedélzeti érzékelők folyamatosan figyelik az ellátást. A szűrők eltávolítják a szennyezést, a szén-dioxidot és a felesleges párát. A víz alatt a Texas meglepő forrásból pótolja a levegőt: az óceánból. Képes a tengervizet tiszta levegővé változtatni azáltal, hogy szétbontja kémiai alapelemeire, hidrogénre és oxigénre. A Texas egy óra alatt csaknem 6 és fél köbméter oxigént állít elő. Ez több mint kétszerese annak, amennyi a legénység életben maradásához szükséges. A tengeralattjárókban azonban sohasem lélegeznek könnyen. Minél mélyebben járnak, annál nagyobb a veszély.

A Texas legnagyobb merülési mélysége titkos adat. A Haditengerészet csak 250 métert ismer el. Ez az Eiffel torony magassága. A Texas fedélzetén az élet és a halál közötti határt csupán 7 és fél centiméter fém jelenti. Ám ez nem akármilyen fém. A nyomásálló szerkezeti acél elnevezése HY 100. Ez a valaha épített legerősebb tengeralattjáró-törzs.

Pusztító fegyverzet
A Texas feladata azonban nem csak a túlélés. Harcolnia és győznie kell. A szuper tengeralattjáró a világ egyik legpusztítóbb fegyverzetét hordozza. Egy másik nemzet viszont olyan gyors torpedón dolgozik, amelyet a USS Texas talán nem is észlelne, amíg be nem csapódik. Ahhoz, hogy egy tengeralattjáró fegyverré váljon, két technikai adottság szükséges: a lopakodás és a tűzerő. Az USA Haditengerészetének Virginia osztályú hajói, a USS Texas és a Virginia, a valaha épített legerősebb víz alatti fegyverek közé tartoznak. Amikor ezek a ragadozók támadásba lendülnek, ugyanúgy eltűnnek szem elől, mint minden tengeralattjáró. Az ellenség megsemmisítésének kulcsa azonban az, hogy lássák és hallják, mielőtt az meghallaná őket. A szuper tengeralattjárót pedig a valaha készült leghatékonyabb víz alatti szemekkel és fülekkel látták el.

A régi tengeralattjárók periszkóppal fürkészhették a felszínt. Nem láttak néhány kilométernél távolabbra. A szuper tengeralattjáró viszont az űrkorszak kameráin át nézi a világot, amelyek több tíz kilométeres távolságra is ellátnak. A kamerák éles képet továbbítanak a vezérlőbe. A célpont, azaz egy ellenséges hajó távolságát egy infravörös lézerrel működő távolságmérő tudatja a legénységgel, amelyet a kép kinagyításával azonosíthatunk. Ha a Texas befogta a célt, eljött az ideje, hogy elpusztítsa.

A torpedó még ma is a tengeralattjárók jellegzetes fegyvere. Híressé a második világháborúban vált, amikor a német tengeralattjárók rajokban, az úgynevezett farkasfalka-stratégiával vadásztak a szövetségesek hadihajóira. A szuper tengeralattjáró viszont egyszemélyes farkasfalka. 38 torpedót szállíthat, háromszor annyit, mint a VII. típusú német u-boatok. Az orrában lévő négy 533 milliméteres csőből torpedók és rakéták is kilőhetők. Régebben az embereknek kézzel kellett mozgatniuk és betölteniük a kéttonnás torpedókat, ami lassú és veszélyes művelet volt. Ma már minden automatikus. A torpedókezelők harmadannyi idő alatt tudják be- és újratölteni a csöveket.

A torpedót nagy nyomású víz löki ki a tengeralattjáróból a célpont felé. Dupla hajócsavarját belső égésű motor hajtja. Zavartalanul célra tart, azonban nem vakon repül. Az irányzó rendszerhez csatlakozó kábelt húz maga után, és a tengeralattjáró adatai alapján tájékozódik. 32 csomóra, több mint 55 km/h-ra gyorsul fel. Hatósugara 13 kilométer. A célponthoz közeledve a kábel leválik, és a torpedó saját szonár-berendezése veszi át az irányítást. A torpedó robbanóanyagának ereje 540 kilogramm TNT ével egyenértékű. A torpedó látja a célt, de ha elvéti, akkor tesz egy kört, és újra támad.

A szuper tengeralattjáró torpedóinak mégis van egy hibája. Az ellenség szonárja meghallhatja a közeledésüket, így esélyt adnak a célpontnak, hogy elhárítsa a támadást. A Föld túloldalán viszont olyan torpedót fejlesztenek, amelyet senki sem képes észlelni. Egy ilyen fegyver a szuper tengeralattjáróval is végezhet.

A holnap torpedója
A németországi Kiel a „Barrakuda” tesztelésének helyszíne Ez a holnap torpedója, amelyben a motort sugárhajtóműre cserélték. Ez 360 km/h-val, a szuper tengeralattjáró torpedói sebességének csaknem négyszeresével hajtja a Barrakudát a vízben. A Barrakuda a gyorsaságát annak köszönheti, hogy egy kis légburok keletkezik körülötte a víz alatt. A vízzel közvetlenül csak az orrán található kúp érinti, amellyel kormányoz. Ez a szuperkavitációnak nevezett jelenség. A levegőben kisebb a közegellenállás, mint a vízben, a kisebb ellenállás pedig nagyobb sebességet jelent. Annyira gyors, hogy egyetlen célpont sem képes kitérni az útjából. Mindig célba talál.

A Barrakudához hasonló torpedók fejlődésével a tengeralattjáró egyetlen módja a védekezésre a rejtőzködés tökéletesítése. Az észrevétlen mozgás régóta a tengeralattjárók legnagyobb előnye. Ez az egyre hevesebb macska-egér játék a második világháború óta folyik. A hajómérnökök olyan titkos terveken dolgoznak, amelyek megadhatják a USS Texas részére a legnagyobb előnyt, a láthatatlanságot. A tengeralattjáró a lopakodásra született. Ám a szuper tengeralattjárók legújabb nemzedékénél, amelyhez a USS Texas is tartozik, ez már többet jelent, mint elrejtőzni a víz alatt. Ahogyan a tengeralattjárósok mondják, egy lyukká válnak a vízben.

A meglepetés ereje
Az újítás létfontosságú, hiszen ha a tengeralattjáró elveszíti a meglepetés erejét, az végzetes következményekkel járhat.

1942-ben a Német Haditengerészet az unterseeboot, vagyis az u-boat által próbált fölényre szert tenni. A falkákban vándorló, csaknem láthatatlan u-boatok az utánpótlást szállító hajók ezreit süllyesztették el. Ám az u-boatoknak volt egy Akhillesz-sarka. Éjszaka, hogy feltöltsék akkumulátoraikat, a felszínre kellett emelkedniük. A szövetségesek, hogy rátaláljanak az u-boatokra, radarral szerelték fel a hadihajókat és a repülőgépeket. Az egykor rettegett vadászokból így egy csapásra préda lett. Amint rájuk találtak, tulajdonképpen már vesztettek. Az u-boatoknak a felszínen nem volt esélyük. A víz alatt menekültek, de a sorsukat megpecsételte a szonár. Az eszköz neve a hang, navigáció és bemérés jelentésű angol szavakból származik. Egy jeladó elektromos impulzust indít el a felszíni hajóról. Ettől egy hanghullám indul el a vízben. Ez a tengeralattjárós filmekben hallható „ping”. A másodpercenként 1500 métert befutó hullámok visszaverődnek a szilárd tárgyakról, és felfedik az u-boatok rejtekhelyét. Így a szonár valósággal megtizedelte a félelmetes u-boatokat.

Ahhoz, hogy a szuper tengeralattjárót a korszerű szonárok se érzékeljék, valóban szinte egy lyukká kell válnia a vízben, amely csendesebb, mint körülötte a tenger.

Rejtőzködés
Minden óceántól távol egy titkos laboratórium tökéletesíti a lopakodó technikát, hogy a Texast láthatatlanná tegye. Az Idaho államban található Bayview az USA haditengerészetének akusztikai kutatócsoportjának iközpontja. Az itt fekvő csöndes és mély Pend Oreille-tó minden feltételezhető ellenfél kémlelő szemétől és fülétől sok kilométerre fekszik. Ezidáig egyetlen kamera sem kapott engedélyt, hogy megörökítse a Cutthroat-ot, a világ legnagyobb, legénység nélküli tengeralattjáróját.

Ez tulajdonképpen egy modell, amely segít a mérnököknek, hogy még csendesebbé tegyék a Texast. A USS Texasnak ez az egyharmados kicsinyítésű mása mindenben hű az eredetihez, egészen a szigorúan titkos hajtóműig. Ezt is úgy alakították ki, hogy a legnagyobb tolóerőt fejtse ki, de ami a lényeg, hogy a legkisebb zajt csapja. Odabent rengeteg akkumulátor táplálja a hajó agyát, a több számítógépből álló rendszert, amely az előre programozott útvonalon vezeti a járművet. A hideg tó több mint 300 méter mély vize a világ legcsendesebb gyakorlópályája. Tökéletes az olyan titkos tervek kiértékeléséhez, mint a radar számára láthatatlan hadihajóé.

Valamennyi vízi jármű egyedi hangmintázattal rendelkezik, amelyet a teste körül áramló víz hoz létre. Víz alatti mikrofonok követik nyomon a tengeralattjáró merülését. A haditengerészet így azt hallja, amit az ellenség is hallhat. A víz alatti mikrofonok olyan érzékenyek, hogy az is hallható, ahogyan a hó a vízre hullik. A tengeralattjáró lopakodó képességének tökélyre vitele az itt dolgozók szenvedélye, akik az eredeti tervhez képest több, rendkívül apró, nagyon finom változtatásokat hajtotta végre, különösen a hajtóművön. Ezzel jelentősen javították a hajócsavar akusztikai mutatóit.

Lyukat ütni a vízben többet jelent, mint egy gépészeti és áramlástani szempontból csendes tengeralattjáró létrehozása. Minden hangot el kell nyelni. A hadseregen kívül álló források szerint a korszerű tengeralattjárók többségét visszhangmentes anyaggal vonják be. Amikor a szonár ping-je eléri a hajót, a titkos, gumiszerű anyag elnyeli a hangot, és nem veri vissza a felszín felé. A lopakodás létfontosságú a szuper tengeralattjáró biztonsága szempontjából, ám ha a USS Texas és a Virginia életben akar maradni a nyílt óceán csataterén, akkor látnia és hallania is kell a környező világot, hogy tájékozódjon, támadjon vagy megvédje magát az ellenségtől.

Folytatjuk…