A 21. század tengeralattjárója – 2. rész

A szuper tengeralattjáró jobban hall, mint bármilyen jármű, amit az ember valaha vízre tett. A toronyba 10 szonár van beépítve, oldalt és az orr alá, egyet pedig maga után vontat. Mindegyikük hanggal jeleníti meg a tengermély tájképét, ahogyan sohasem láttuk azelőtt. A képernyőn valamennyi vonal egy céltárgyat jelent, vagyis bármit, ami zajt kelt a vízben. Lehet az bálna, óceánjáró vagy akár egy kis halászhajó.

Világháborús kísértet
Akad még azért olyan veszély, amit a Texas egyszerűen nem hall meg, egészen addig, amíg már késő nem lesz. Egy valódi kísértet tért vissza ugyanis a második világháborúból – persze műszakilag jóval fejlettebb formában. A háború végnapjaiban a szövetségesek a radarral szétzúzták a német tengeralattjáró-flottát. A németek is felismerték az u-boat végzetes gyengéjét. A gépeknek időről-időre levegőre volt szükségük, hogy újratöltsék az akkumulátorokat. Valahányszor egy u boat a felszínre emelkedett, nagy veszélynek tette ki magát. Egy kitűnő német mérnök, Helmut Walter találta meg a módját, hogy az u boatok tovább maradhassanak a víz alatt. Ez a levegő független meghajtás, angol rövidítéssel AIP (air independent propulsion).

Walter munkája nyomán megszületett az u-boat 21. Az ötletei forradalmian újak voltak. Az áramvonalas, nagy sebességre képes tengeralattjáró jóval megelőzte a korát. A 21 es típus addig példa nélküli lopakodó képességgel rendelkezett. Titka a hatalmas akkumulátor rendszer volt, amellyel a hajó tovább maradhatott a víz alatt, miközben elérhette a 16 csomós sebességet, vagyis gyorsabb volt, mint a felszínen haladó amerikai konvojok. Ám a háború véget ért, mielőtt Németország bevethette volna a levegő-független hajtóművet, és a világ első szuper-tengeralattjáróját. 50 évvel később az AIP elképzelése Németországban és Svédországban ismét felszínre került.

A svéd haditengerészet Gotlandja csupán 60 méter hosszú. Fele akkora, mint a Texas. A partok védelmére szánt Gotland esetében a tűzerővel szemben a lopakodást helyezték előtérbe. A titka a Kockums cég hihetetlenül csendes Stirling motorja, ami dízelolaj és cseppfolyós oxigén keverékével hajt meg egy generátort, amely a hajó rendkívül csendes villanymotorját látja el árammal. A Gotland hangszigetelt motorja olyan csendes és nehezen észlelhető, hogy az USA haditengerészete bérbe vette Svédországtól egy hadgyakorlatra. Ha viszont a svéd Gotland csendes, akkor a német 2-1-2 Alpha tengeralattjáró szinte néma.

A jövő tengeralattjárója A National Geographic Channel filmje olyan mérnöki csodákkal ismerteti meg a nézőket, melyek megtervezése és kivitelezése néhány évtizeddel ezelőtt még teljességgel elképzelhetetlen lett volna. A USS Virginia a világ legmodernebb atommeghajtású tengeralattjárója, és egyúttal az Egyesült Államok víz alatti flottájának legfelszereltebb tagja a hidegháború befejeződése óta. A filmben nem csak e bravúros haditengerészeti alkotás kvalitásairól hallunk a tervezőktől és mérnököktől, de azt is megtudjuk, hogy milyen tényezők és kihívások kényszerítették rá a világ vezető nagyhatalmát egy ilyen költséges hadihajó megépítésére… Mikor? 2009. február 23-án hétfőn 20:00 órakor és másnap kedden 2:00, illetve 11:00 órakor.

Sebességben és fegyverzetben sem ér fel egy olyan acélcápával, mint a Texas, viszont egy olyan zajtalan kémiai reakció hajtja, hogy az építői szerint ha kedve tartja, el is tűnhet.

A 2-1-2 Alpha Németországban ugyanabban a kieli hajógyárban készül, ahol Walter forradalmian új AIP u-boatjai épültek volna. A mai német haditengerészet azonban nem vadászokat, hanem a sekély vizeket figyelő őrszemeket gyárt.

A 2-1-2 Alphának már a külseje is a rejtőzködést szolgálja. A hajótest csendesen hasítja a vizet, és alig veri vissza a hangot. Érdekes, hogy a hegesztést a helyszínen végzik. A tengeralattjáró minden darabját számítógépek vágják ki. Mielőtt a munkások összehegesztik, előhevítik őket, hogy minél erősebben tartsanak. Az eljárás olyan hihetetlenül precíz, hogy a hibakorlátot milliméterben mérik. A kész 2-1-2 Alpha még a Gotlandnál is kisebb, és nincs szüksége atomreaktorra, vagy a Gotland mechanikus motorjára. Nem szorul belsőégésű motorokra, generátorokra, tengelykapcsolókra és más effélékre sem. A régi technológia kora lejárt. A jövőt az üzemanyagcella jeleni. Ezeket gyakran emlegetik, mint lehetséges olcsó energiaforrást lakások és autók számára.

Ha hagyományos dízelmotorral halad, a 2 1 2 Alpha hangja meglehetősen szokványos. Ha viszont némán a hullámok alá akar bukni, átkapcsol az üzemanyagcellákra. Egy kapcsoló elfordításával a 2-1-2 Alpha eltűnik. Az elektromos motor több mint 1000 lóerőt fejt ki, de semmi sem hallatszik. A Német Haditengerészet nem árulja el, hogy mennyi ideig és milyen gyorsan képes a 2-1-2 Alpha a víz alatt haladni az üzemanyagcellákkal. Csak annyit mondanak, hogy akár hetekig is bujkálhat a mélyben.

Baleset és tűz
Bármilyen lenyűgöző azonban, a lopakodás önmagában kevés egy szuper tengeralattjárónak. A tűzerő, a kitartás és a korlátlan hatósugár az, amely önálló osztállyá teszi a Texast. Ám minden tengeralattjárós tudja, hogy az óceán valamennyi hajónál erősebb lehet. Egyetlen lék percek alatt az egész hajót eláraszthatja. A legkisebb műszaki hiba vagy emberi melléfogás is hamvasztó-kamrává változtathatja a szuper tengeralattjárót. Katasztrófa esetén a túlélés a legénység gyors közbelépésén és a víz alatti mentést forradalmasító, ötletes berendezéseken múlhat.

Mielőtt az emberek a tengeralattjáróval a nyílt vízre merészkednének, meg kell tanulniuk hiba nélkül működtetni hajójukat. Tudniuk kell, hogyan előzzék meg, hogy baleset esetén a tengeralattjáró a sírjukká váljon.

180 méter mélyen egy víz alatti heggyel történt ütközés felhasította a tengeralattjáró törzsét.
Felszínre! Felszínre! Felszínre! Percenként 45 ezer liter, dermesztően hideg víz zúdul a gépházba. A helyzet egyre rosszabb. A kíméletlen nyomás átszakítja a vezetékeket és a szelepeket. Az embereknek csupán másodperceik vannak a válsághelyzet kezelésére, és a tengeralattjáró megmentésére. Egyetlen rossz mozdulat is végzetes lehet.
Ez az eseménysor a haditengerészet vízbetöréses kiképzőállomásán naponta lejátszódik. A tengeralattjárósok újra és újra végrehajtják a gyakorlatokat.

New London, Connecticut állam, az USA haditengerészetének tengeralattjáró bázisa. A legénység itt ismer meg mindent, amit később látni, hallani és érezni fog. Ám minden tengeralattjárós tudja, hogy belülről egy még veszélyesebb ellenség fenyeget: a tűz. Ez a legnagyobb veszteséggel fenyegető helyzet, amely előállhat. Az egész legénység és az egész tengeralattjáró léte a tét. A füst nullára csökkenti a látótávolságot. Mintha csapdába esnének egy égő házban. A hőmérséklet gyorsan több száz fokig is felszökhet. Beavatkozás híján a 2000 fokot is elérheti. A tengeralattjáró nem csak vízzáró, de légszigetelt is. Egy zárt tartály. A tűz szó szerint az emberek tüdejéből szívja ki a levegőt. Nincs mód arra a luxusra, hogy segítséget hívjanak. Ha tűz van, akkor el kell oltani. Az életük múlik rajta.

Aknaveszély!
A valósidejű szimulátorokban végzett gyakorlatok vértezik fel a legjobban a legénységet a tűzzel és a hasonló katasztrófákkal szemben. Ám egyetlen szimulált gyakorlat sem védheti meg őket attól a néma gyilkostól, amely a víz sötét mélyén lapul. Várakozik a végtelenségig. A tengeralattjáró egyik leghalálosabb ellensége. Az akna. A vietnami háború vége óta az aknák több kárt tettek a hadihajókban, mint az ellenük bevetett többi fegyver együttvéve.

Az aknakeresés egyhangú és veszélyes munka. A Massachusetts beli Cambridge Bluefin Robotikai Laboratóriumában azUSA Haditengerészete egy titkos fegyvert tökéletesít. Az UUV-k (ummanned undersea vehicles) személyzet nélküli járművek. Ők alkotják az aknamezőt feltérképező előőrsöt. Az általuk tervezett Bluefin 21 azért hasonlít egy torpedóra, mert a torpedóvető csőből indítható. Ez a szerkezet azonban nem a pusztítást szolgálja. A feladata, hogy életeket mentsen. Felkutatja a bombákat, mielőtt azok felrobbannának. A Haditengerészetnek megéri feláldozni egy félmillió dolláros UUV-t, ha ezzel megmenthet egy sokmilliárdos tengeralattjárót és annak legénységét. Az, hogy a Texas távirányítású víz alatti járműveket, vagyis UUV-kat tud kiküldeni aknakeresésre, létfontosságú képesség. Tom Barron a Víz Alatti Hadviselés Kutatóközpontjában az UUV-k aknakereső képességeit ellenőrzi. A Bluefin működését úgy vizsgálja, hogy egy hajóroncs felkutatására küldi.
A UUV mesterséges intelligenciájával önmagát irányítja. 1200 méter hosszú, 150 méter széles, párhuzamos sávokat jár be. Miközben kikerüli a váratlan akadályokat, fényképeket készít, és tartja az útvonalát. A Bluefin egy bevetésen 20 négyzetkilométert képes átfésülni. Az akkumulátor töltése 18 órára elég.

Ha az UUV egy éles helyzetben kudarcot vall, az aknák súlyos kárt tehetnek a tengeralattjáróban.

Szuper mentőjármű
Amikor egy hajó mélyen a víz alatt bajba kerül, a legénység egyetlen esélye a menekülésre egy másik szuper tengeralattjáró, amely arra készült, hogy kiragadja a tengerészeket a halál karmaiból. Az USA haditengerészetének mélytengeri egysége, a DSRV (Deep Submergence Rescue Vehicle) mélytengeri mentőjármű. A Haditengerészetnél Mystic-nek hívják. Állandó készenlétben áll. A Mystic a világ bármely tájára eljuthat egy repülőgép fedélzetén, vagy egy különlegesen átalakított tengeralattjáró hátán. Elég egy telefonhívás, és a Mystic 24 órán belül a helyszínre ér. Szonárjával megkeresi a sérült tengeralattjáró vészjelzését, és beméri a forrását. A kormányos rádiókapcsolatot létesít az elsüllyedt tengeralattjárón lévőkkel.

A Mystic üvegszálas teste három egymásba nyíló gömböt rejt, amelyek egy 1500 méteres merülés iszonyú nyomását is kiállják. Amint a kormányos megpillantja a fedélzeti nyílást, óvatosan a helyére vezeti a Mystic et, és vízzáró kapcsolatot létesít. Valódi helyzetben egyszerre 24 ember kúszhat át a nyíláson a biztonságba.

Tengeralattjárósok nemzedékei szálltak tengerre a víz alatt rejtőző veszélyek, a tűz és a vízi aknák fenyegetése ellenére. A USS Texas legénysége a legkorszerűbb eszközök és a néma szolgálat történetének legalaposabb képzése birtokában száll szembe a veszéllyel. Ám a Texasnak egy új ellenséggel is meg kell küzdenie, amely több fronton támad, rejtőzködik, és titkos akciókat hajt végre szárazon és vízen egyaránt. Ez a terrorizmus fenyegetése.

Terroristák ellen
A terror elleni háborúban mutatja meg a szuper tengeralattjáró igazán, hogy mire képes. Felkutatja és semlegesíti az ellenséget. 2000 október 12-én a USS Cole amerikai torpedóromboló üzemanyagot vett fel Jemen kikötőjében. Egy kis hajó megközelítette, majd felrobbant. 12-szer 18 méteres léket ütött a hajón, és 17 tengerész életét oltotta ki. A Cole elleni támadás megmutatta, hogy az új évszázad újfajta globális háborút hozott. Az ellenség titkos búvóhelyeken terveli ki a terrortámadásokat. Bárhol és bármikor lecsaphat.

Ám a Cole támadóihoz hasonló terroristák most egy hatalmas ellenféllel kerülnek szembe: a szuper tengeralattjáróval. A tengeralattjárók azelőtt magányos farkasként tevékenykedtek, nem léptek kapcsolatba a flottával, attól tartva, hogy elárulják a helyzetüket. A szuper tengeralattjáró ma úgy kommunikál a főhadiszállással, hogy egy 600 méteres kábelen a felszínre bocsát egy bóját. A bója kapcsolja be a hajót a Forcenet nevű hálózatba. A hálózat teszi lehetővé, hogy a haditengerészet erői a Föld minden pontján összehangoltan támadjanak.

A Forcenet közzéteszi a terroristabázis részletes képét. A parancsnokság utasítása szerint meg kell közelíteniük a partot, és ki kell tenniük a különleges egységet, akik megerősítik, hogy az ellenség ott tartózkodik.

A szuper tengeralattjáró éppen az ilyen feladatokra készült. A fedélzetén egy 9 tagú Seal-osztagot szállít. Ez a Haditengerészet elit tengeri, légi és szárazföldi hadereje. Egy különlegesen záródó és nyíló kamra lehetővé teszi, hogy a SEAL csapat tagjai az éjszaka sötétjében a víz alatt hagyják el a tengeralattjárót. Senki sem látja vagy hallja őket. Embereket partra tenni egy tengeralattjáróról nehéz feladat, mert a másik oldal már keresi a hajót. Rendelkezhetnek radarral, légi járművekkel, de akár a tengerfenékre telepített akusztikus érzékelőkkel is. Ám ennek a tengeralattjárónak éppen az az erőssége, hogy az ellenség küszöbén teszi ki a különleges alakulatot, a veszedelmesen sekély vízben. A katonák a felszínre úsznak, és felfújható csónakon indulnak a part felé. Addig nyomulnak be a szárazföldre, amíg rá nem találnak az ellenségre. Körülveszik a bázist, és felderítik a pontos helyzetét. A vadászat véget ért. A különleges egység közli az adatokat a tengeralattjáróval, amely továbbadja a friss információt a Forcenetnek. Kint a nyílt tengeren egy hadihajó útjára indít egy Tomahawk rakétát, amely elsüvít a célpont felé. Ha a célpont elmozdul, akkor a fókák megadják az új helyzetét a tengeralattjárónak, az továbbítja a Forcenetnek, a hadihajó pedig menet közben átirányítja a rakétát, így biztos a pontos találat.

A jövő tengeralattjárója
Mindezt egy jármű teszi lehetővé, a Haditengerészet legújabb, Virginia osztályú tengeralattjárója. Példa nélküli teljesítménye, rejtőzködő képessége, félelmetes hadereje és új adottságai révén pontos támadást hajthat végre bármilyen ellenség ellen, bárhol a Földön. Ám a szuper tengeralattjárónak van még egy titka. A Haditengerészet ötletes tervezéssel a jövőre is felkészítette. Évek múlva, amikor új eszközök és fegyverrendszerek jelennek meg, félbe lehet vágni, fel lehet nyitni, és át lehet majd alakítani. Teljesen testre szabható. A USS Texas is helyt ad majd a fejlődésnek, ám az elődeitől eltérően ez a szuper tengeralattjáró a jövőnek épült.

A cikk első része:
A 21. század tengeralattjárója – 1. rész