Az űrből is látszanak Kína haltenyésztő telepei

Míg 1970-ben a világ halfogyasztásának mindössze 3, 9 százaléka származott aquakultúrából (mesterséges édesvízi vagy tengeri telepekről), mára ez az érték már mintegy 29 százalékra nőtt. Ezen a téren Kína játssza a vezető szerepet, ugyanis ő adja a világtermelés 60 százalékát.

Kiválóan szemlélteti a gyors ütemű növekedést az alábbi két műholdkép, amely a kínai Bo Hai-öbölről készült. A felső NASA-felvételen az öböl térsége látható 1979-ben, az alsón pedig 2000-ben. Mindkét hamisszines űrfelvételen a piros szín a növényzetet, a sötétkék a mély vizet, a világos kékeszöld a sekély vizet (jelen esetben a haltenyésztő medencéket) jelzi, a kopár felszín és a homok szürke és világos barna színben látható.

Mindkét képen jól kivehető az aquakultúra: a tengerparton egyenes vonalak mentén lehatárolt sekélyvizű medencék. Jól látható, hogy míg 30 évvel ezelőtt csupán néhány kisebb, elszigetelt területen folyt a hal- és tenger gyümölcse tenyésztése,

2000-ben ez már összefüggő területté nőtt és az egész öböl menti területet uralja.

A tenyésztőtelepek rohamos terjeszkedése jelentős környezetterheléssel jár, hiszen ez az intenzív mezőgazdálkodáshoz hasonlóan gyakran értékes természetes élőhelyek rovására történik. A tengerpartok térségében ez a folyamat gazdag élővilágú de igen érzékeny vizes élőhelyek, mangrovék – tengerparti erdők – eltűnéséhez vezethet. Ez azért is jelent súlyos gondot, mert ez utóbbiak ökológiai értékük mellett védelmet nyújtanak a part menti területek számára a vihardagályok ellen. Erre példa többek között a Mekkong-deltavidéke, amelynek mintegy 70 százaléka tűnt el 1970-es évek óta. Ennek hátterében jelentős részt a hirtelen megnőtt garnélatenyésztés áll. Az intenzív halgazdálkodásból származó nagy mennyiségű tápanyag valamint a betegségek megelőzésére használt antibiotikum a tengerbe mosódva komoly terhelést jelent a természetes élővilág számára.

Habár az aquakultúra mellett szokták felhozni, hogy csökkenti a tengeri halászat iránti igényt, ez nem minden esetben igaz. A számos halat ugyanis hallal kell táplálni, amit viszont a tengerből nyernek, márpedig nem kis mennyiségben: egy kilo lazachoz vagy tőkehalhoz például négy kilo tengeri hal szükséges.

Egységes minősítő rendszerre van szükség

Emiatt a kettős helyzet miatt a WWF (Világ Természetvédelmi Alap) egy új nemzetközi minősítő rendszer bevezetését tűzte ki célul. A Marine Stewardship Council (MSC) minősítő rendszere példájára, amely a fenntartható halászatból származó termékeket jelöli, az Aquaculture Stewardship Council (ASC) védjegye a fenntartható haltenyészetből származó termékekre szólna.

„Az aquakultúra ugyanis csak akkor jelent alternatívát a természetes vizeken zajló halászattal szemben, ha azt környezetkímélő módon folytatják. Ezért a minősítéssel ellátott terméknek számos környezetvédelmi és szociális kérdésnek meg kell felelnie, és független testülettől kell származia” – mondta Catherine Zucco, a WWF halászati szakértője. Az ASC minősítő rendszer a tervek szerint két éven belül megjelenhet a világpiacon. A WWF jelenleg számos a halászatban érintett szervezettel – többek között kormányzati, halászati és környezetvédő szervezetettel – tárgyal a minősítési kritériumok kidolgozásáról. Így akár már jövőre körvonalazódhatnak azok a környezetvédelmi és szociális szempontok, amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni a legjelentősebb tenyésztett halfajoknál. A WWF korábbi vizsgálatai szerint a tenyésztett halakra vonatkozó jelenleg használatban lévő minősítések nem minden szempontból felelnek meg a fenntarthatósági követelményeknek. Ezért van szükség egy olyan nemzetközi szinten is egységes védjegyre, amelyet mind a tenyésztők, mind pedig a kereskedők és a fogyasztók is elfogadnak.