Beduinsátorban eltemetve

Az angol származású Francis Burtont idegen világok iránti érdeklődése sokáig csak a nyelvtanulásban nyilvánult meg. Már tizenéves korában a francia mellett beszélt az olaszul, a latinul, és egy fiatal fiútól a roma nyelvet is megtanulta. Később az elsajátított nyelvek köre csak bővült.

Miután 21 esztendős korában hivatalnokként belépett az angol hadseregbe, a világ is kitárult előtte. Az elkövetkező évtizedeket, rövidebb európai megszakításokkal, hol Ázsiában, hol pedig Afrikában töltötte. Burton, aki az évek alatt arabul, perzsául is megtanult, 1853-ban álruhát öltve, az iszlám törvényeket megszegve, még a muzulmánok szent helyére, a mekkai Nagy Mecsetbe is bejutott. Az európai emberek számára az addig szinte teljesen ismeretlen Mekkáról a Zarándoklat Medinába és Mekkába című könyvében számolt be.

Az indiai és az arab kultúra megismerésén túl, Burton másik nagy álma volt, kelet-afrikai expedíciókban részt venni és nem utolsó sorban megtalálni a Nílus forrását. Noha ez utóbbi nem sikerült, 1858. február 13-án Speke afrika kutatóval együtt ő felfedezte fel a Tanganyika-tavat.

Az évek múltával Burton egyre több helyen fordult meg: járt Zanzibáron, Kamerunban, Nigériában, Dahoméban, Izlandon, Brazíliában, Észak-Amerikában, ahol Salt Lake City-ben, még a mormonok prófétáját, Brigham Youngot is meglátogatta. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Francis Burton életének utolsó éveire – már csak angol konzuli megbízatásából adódóan is – szinte az egész világot bejárta.

Burton, aki utolsó éveiben számos, ma már világszerte ismert munkát, köztük a Kámaszutrát, az Ezeregyéjszaka meséit és az Illatos kertet, fordította angolra, 69 éves korában szívinfarktus következtében Triesztben hunyt el.

A világjárót a Londonhoz közeli mortlake-i katolikus temetőben, egy márványból készült üvegablakos beduinsátorban helyezték örök nyugalomra.