Az Andrássy család nyomában

Magyarországon a nemesi, főnemesi, arisztokrata családok mindig fontos szerepet töltöttek be a társadalomban. A nemességüket vitézséggel, vagy hűségükkel megszerző ősök generációról generációra továbbadták örökségüket, vagyonukat, tekintélyüket az arra méltó örökösnek. Folyamatosan bekapcsolódtak a politikai életbe, és a 19. századra teljesen elfogadottá vált, hogy politikai tisztségeket töltöttek be, miniszterek, államtitkárok, nagybankok elnökei lettek, és a hatalom kulcsfontosságú pozícióiba kerültek.

Az Andrássy család egyike azoknak az ősi magyar grófi családoknak, akik eredetüket az Ázsiából kivándorolt ősmagyarokig vezetik vissza. Ennek a régi székely családnak egy tagja, a legenda szerint szent István koronázási ünnepén, egy külföldi bajvívóval megküzdve annak fejét kettészelte. E tettéért a királytól címert, és az „Erős” jelzőt kapta jutalmul, majd a király két év múlva már Erdély vajdájává tette a bátor lovagot. A hiányos adatok és iratok miatt nehezen követhető a család története és felemelkedése, de itt-ott azért feltűnik nevük a krónikákban.

A családi krónika azonban feljegyezte, hogy az Andrássyak vitéz katonák voltak, harcoltak a törökök, poroszok, labancok ellen is. Tagjai nem egyszer szereztek tábornoki tölgyfalevelet zubbonyukra. Ismert volt egy Andorás nevű ős, akinek három fiúgyermeke volt, Józsa, Vida és László. A feljegyzések szerint mindhárman bátort vitézek voltak, Józsa és Vida is ütközetben lelte halálát.

A családfa leírása itt megszakad, csak I. Lajos uralkodása idején tűnik fel Zsigmond, mint temesi albán, aki Nikápolynál esett el 1396-ban.

Hunyadi János kormányzósága alatt élt Bertalan, aki számtalan hőstettel tűnt ki a vitéztársai közül. Már 1441-ben, I. Ulászló uralkodása idején, Szendrőnél kitüntette magát Mezet bég elleni harcias bátorságával, akit a következő évben Szentimrénél halálosan meg is sebesített. 1448-ban ő maga is halálosan megsebesült a rigómezei csatánál. Fia, Boldizsár Mátyás király oldalán küzdött, unokái Imre, Lázár, Tamás nagy harcosok voltak, akik közül Lázár utóda Márton fia vitte tovább a családot. A legendák itt véget érnek, és innentől kezdve már hitelesebb források állnak a családfa kutatók rendelkezésére.

Andrássy Mártont az okiratok 1539-ben már főemberként említik a székelyek között, aki Szapolyai János ivadékának, János Zsigmondnak trónra jutásán fáradozott. Az időközben nagykorúvá vált János Zsigmond egész falvakat adományozott az őt hűségesen szolgáló főembereknek. Az 1562-es székely lázadás lecsillapításában betöltött szerepükért kapták meg még az Andrássyak Csíkszentimre helységet és a csíkszentkirályi 42 jobbágytelekből álló részjószágot.

Ez időtől fogva használhatták a csíkszentkirályi előnevet az Andrássyak, akiknek emlékét az ez időből származó periratok, oklevelek, fontos és befolyásos székely főemberként jegyzik.

A következő feljegyzések szerint Márton fia Péter rossz oldalon, Báthory ellen harcolva az összes eddig szerzett vagyont elvesztette. A száműzetésben telt éveket az 1578-as krasznahorkai várkapitányság követte. Hűséges szolgálatai jutalmául és Erdélyben elvesztett birtokaiért 1585-ben örökös adományul kapta a várat. Innen ered a család második neve, a krasznahorkai praedikátum (előnév). A krasznahorkai vár a valamikori Gömör megyében (ma Szlovákia), Rozsnyó városától keletre található, egy kúp alakú hegytetőről magasodik a település fölé. A várat 1320 körül kezdték el építeni a Máriássyak, majd a Bebek család birtokában volt 1441-ig, amikor a husziták kezébe került. A mohácsi vész után ismét a Bebek család tulajdonába került, akik igazi kalandorokként hol Szapolyai János, hol I. Ferdinánd király pártjára álltak. Az Andrássy család birtokába 1578-ba került a vár, amelyet 1578 és 1585 között reneszánsz erődítménnyé, 1676-ban pedig reneszánsz palotává alakították át.

A betléri Andrássy kastély

Andrássy Péter és felesége Betz Zsófia alapította meg az Andrássy család felvirágzásának új alapját. 1676-ban bárói rangot kaptak, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a család két részre szakadt, amikor a kurucok és a labancok oldalán is harcoltak. A család, a két testvér (István és György) szétválásával idősebb, betléri és fiatalabb, monoki ágra szakadt. Andrássy György – vagy ahogy akkoriban Bercsényi Miklós főgenerális hívta – „kocsmagenerális”, vitéz ember volt és még testvére ellenében is megvédte a családi várat. A 18. században érdemei elismeréséül. mindkét ág grófi címre tett szert. A 19. század pedig meghozta a család számára a vagyonnal együtt az országos politikai szerep lehetőségét is.

A betléri ágnak három kisebb ága volt, a hommonai (Andrássy Aladár és leszármazottai), a tőketerebesi (megalapítója Andrássy Gyula) és a betléri főág. Gróf Andrássy Aladár, az Aranygyapjas lovagrend tagja a szabadságharc katonája volt. Két gyermeke született Wenkheim Leontine bárónővel kötött házasságából, Mária és Sándor. Sándor fia, Mihály, leszármazottai ma valószínűleg valahol Kanada területén élnek.

Andrássy Gyula

A tőketerebesi ág megalapítója a híres államférfi, Gróf Andrássy Gyula. 1867-ben ő tette a Koronát I. Ferenc József császár fejére, de korábban, a szabadságharc idején a megyei önkéntes nemzetőrök parancsnokaként vett részt a pákozdi csatában, majd 1849-ben honvéd ezredessé léptették elő. A szabadságharc bukása után távollétében halára ítélték, és jelképesen felakasztották. A korabeli leírások szerint nagyon szép férfi volt, a párizsi társaságban nagy sikert aratott. Hamarosan feleségül vette Malomvízi Kendeffy Katinka grófnőt. Három gyermekük született Tivadar, Ilona és Gyula.
Tivadar örökölte apja után a tőketerebesi birtokot és a tiszadobi kastélyt. Gróf Zichy Eleonórával kötött házasságából négy lánygyermeke (Ilona, Borbála, Katalin, Klára) született. Tivadar korai, 1905-ben bekövetkezett halála uán, az ifjabb Gyula feleségül vette sógornőjét, hogy a vagyont ne kelljen felosztani. Közös utódjuk nem született. Ifjabb Andrássy Gyula (a Monarchia 13 napos külügyminisztere) 1929-ben halt meg. A négy lány közül a Katalin, mint Károlyi Mihály felesége, „Vörös grófnőként” vált ismertté, 1985-ben hunyt el. Testvéreiről sok információ nem maradt fent, Borbála férjhez ment Pallavicini Györgyhöz. Borbála egész életében naplót vezetett, ám nagy részét elégette a kitelepítése előtti éjszakán, attól félve, hogy az ÁVH kezére kerül. Testvére Klára 1941-ben hunyt el Dubrovnik bombázásakor.

Tivadar testvére, Ilona gróf Batthyány Lajos felesége lett, aki nagyon hosszú életet élt meg, 94 éves korában hunyt el. Két gyermeke volt, Gyula és Emmanuella, aki gróf Dessewffy Emil felesége lett. Utódjuk gróf Dessewffy Gyula, egy folyóirat tulajdonosa és szerkesztője lett. 1947-ben a francia nagykövetség segítségével sikerült Magyarországról Párizsba menekülnie. A Szabad Európa rádiónál dolgozott Münchenben, majd a dél-Amerikai Curitibában vállalkozásba kezdett. Magyarországra közel negyven év elteltével, először 1985 után látogatott el újra.

Andrássy Manó

A betléri főág alapítója Gróf Andrássy Emanuel volt, akit mindenki csak Manónak nevezett, igazi újító, világlátott arisztokrata volt. Vasércfeldolgozás és kohászat terén végzett tevékenysége miatt „vasgróf”-nak is nevezték. Utazásairól, kalandjairól könyvet írt, amely Utazás Kelet Indiákon címmel jelent meg. Házasságából fián kívül még négy lánya született.

Emanulel fia, Géza, apja nyomdokait követve szintén remek vadász, utazó, vállakozó ember volt. Alapító tagja volt a Rimamurány–Salgótarjáni Részvénytársaságnak, amely az egész környék fellendülésében nagy szerepet játszott. Igazi mulatós úrként imádta a cigányzenét, a vörösbort és a nőket. Fia, a család nagy reménysége, Károly nagyon fiatalon, 22 évesen halt meg.

A világháború az Andrássy családot sem kímélte. A család egy része külföldre menekült, mások maradtak Magyarországon. Andrássy Ilona ápolónőként dolgozott a Sziklakórházban, 1939. szeptember 17-e után a lengyel menekülteket segítette. A háború után mégis kilakoltatták, és sokáig fejőnőként dolgozott. Származása miatt 1964-ben el kellett válnia férjétől. 1990-ben hunyt el. Gróf Andrássy Géza, a család betléri főágának utolsó férfitagja 1997. február 19-én hunyt el a lichtensteini Vaduzban.

Andrássy Dénes

A monoki vagy hosszúréti Andrássy-ág utolsó férfi örököse, Andrássy Dénes gróf, akit polgári származású felesége, Hablawetz Franciska miatt apja megfosztott az elsőszülöttnek kijáró jogaitól. Dénes ezért úgy döntött, soha nem tér vissza Magyarországra. Egy igazi romantikus szerelmi történet az övék, a grófi csemete vállalta a „szegénységet”. Testvére és apja halála után mégis megörökölte a hatalmas vagyont, amelyet aztán nagylelkűen osztogattak a rászorulók között. Mivel nem voltak utódaik, Andrássy Dénest tartjuk a hosszúréti Andrássy ág utolsó férfi utódjának. 1913. március 7-én halt meg a Palermóban, Szicíliában.

                                                                                                                                                                    Szabados Melinda