Gazdálkodj okosan! …a családi játszma

Nemrég különös új karcsúsító kúrába kezdtünk a nejemmel – no nem azért, hogy leadjunk pár kilót, hanem mert választ szerettünk volna kapni egy aggasztó kérdésre a klímaváltozással kapcsolatban. Szakértők nemrégiben arról számoltak be, hogy a világ gyorsabban melegszik, mint azt néhány esztendeje jósolták. Ez pedig súlyos következményekkel járhat, ha nem fogjuk vissza a légkört hevítő szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok eregetését. Ám ha eközben Kína, India és más fejlődő országok kibocsátása rohamosan növekszik, vajon számítanak-e az egyéni erőfeszítéseink?
Úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk. Kerek egy hónapig figyeltük egyéni szén-dioxid-kibocsátásunkat – éppúgy, mintha az elfogyasztott kalóriákat számláltuk volna. Azt is meg akartuk tudni, mennyit tudnánk lefaragni belőle, épp ezért szigorúan korlátoztuk energiafogyasztásunkat. Egy átlagos amerikai háztartás mintegy 70 kilogramm CO2-t termel naponta – olyan köznapi tevékenységekkel, mint a légkondicionálás vagy akár az
autózás. Ez több mint duplája az európai, s közel ötszöröse a világátlagnak. Legfőképp azért, mert mi, amerikaiak többet vezetünk, nagyobb házakban lakunk. De mennyivel kellene a kibocsátást leszorítanunk? Megkérdeztem Tim Flanneryt, az Időjáráscsinálók. Hogyan változtatja meg az ember a Föld klímáját, és milyen hatással van mindez az életre? című (magyarul is megjelent) könyv szerzőjét. Ő arra buzdítja olvasóit: könyörtelenül csökkentsék az egyéni kibocsátásukat, nehogy olyan kritikus fordulóponthoz érkezzen a világ, mint a grönlandi vagy a nyugat-antarktikai jégtakaró elolvadása. „Ahhoz, hogy e küszöb alatt maradjunk, 80 százalékkal kevesebb szén-dioxidot szabadna termelnünk” – jelentette ki.