A barlangok gyógyító ereje…
Barlangászok immár öt éve vezetnek sikeres rehabilitációs, mozgásfejlesztő túrákat fogyatékkal élők számára a budapesti Mátyás-hegyi barlangban.
A barlangok különféle képzeteket keltenek az emberekben. Egyeseknek az jut róla az eszébe, hogy az ősember itt lakott. Vannak, akik számára a barlangrajzok jelentik az ősi civilizáció első üzeneteit. Vannak, akik a biztonsággal társítják, és vannak, akik számára a barlangok a zordon, hideg, nyirkos, sötét és kellemetlen közeget jelentik. A barlangot szerető emberek számára a barlang elsősorban felfedezés, csoda, a csend ereje, a levegő tisztasága és olyan kincsestár, ahova kevesen látogatnak le személyesen.
A barlangok világa: évmilliós titkok és évezredes korok lehelete. Aki beleszeret ebbe, azt egy életre rabul ejti. Gyakorta tör fel az az érzés, hogy meg kellene mutatni mások számára is ezt a világot. Mivel a szabályok értelmében kihozni onnan semmit sem szabad, ezért szeretnénk az érdeklődőket lecsábítani…
A kiépített barlangokban bárki könnyűszerrel végigsétálhat egy-egy barlangi túra útvonalán. Más igények kielégítésére szolgálnak az overallos-sisakos túrák, ahol ki-ki kicsit barlangásznak is érezheti magát, saját élményt szerezve a sötétség birodalmában. Az asztmás betegek barlangban történő gyógyítása már közismert, lehetőség van azonban másfajta betegek „gyógyulására” is. Néhány barlangász, arra gondolt, ha az egészséges emberek ilyen nagy számban látogatják és élvezik a barlangi túrákat, miért ne mutathatnák meg ezt a világot fogyatékkal élő társainknak is. Mozgásszervi-, látás-, hallássérült vagy akár sajátos nevelési igényű gyermekeknek, fiataloknak járnak velük barlangászni.
A budapesti Mátyás-hegyi barlang ideális „tanbarlang”, mert az alapvető szabályok betartása mellett itt sem a barlang, sem az ember nem kerül veszélybe még gyakorlatlan túrázók esetén sem. Gyorsan, BKV-val is megközelíthető, van pihenőhely is, pár perc séta pedig még a fogyatékkal élők számára sem jelent nehézséget. Először mozgásszervi fogyatékkal élő gyermekeket vittek barlangba fejlesztési céllal. A próba olyan jól sikerült, hogy immár ötödik éve járnak velükk folyamatosan ezekre a terápiás, rehabilitációs mozgásfejlesztő foglalkozásokra az érdeklődők.
Miért a barlang? Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért pont a barlangot tartjuk alkalmasnak erre a fejlesztő tevékenységre. Azoknak, akik saját erőből képesek a helyváltoztatásra, képesek nagyobb távolságokat leküzdeni – akár bottal, segítséggel – több különböző képesség fejlesztését is kínálja a barlangi túra. A barlangászat csoportos, együttműködésen alapuló csapatépítő folyamat, amely egyéni fejlődések sorozatából tevődik össze. Kialakulnak a szabályok, csoportnormák, ezek követése során az egyén és csapat egyaránt átalakul, fejlődik. A barlangi körülmények minden szempontból eltérnek a szokásos mozgáskörnyezettől. Fejlődik a szenzomotoros koordináció, azaz a test fizikai és fiziológiás paramétereinek érzékelése, a vizuomotoros koordináció, azaz a szem által közvetített kép és a testrészek térbeli helyzetének az észleléseknek megfelelően való összehangolása, valamint a téri valószínűségi modellező funkció, amely a viszonylatokról és a döntésekről szól, hogy képes-e felmérni az egyén egy térbeli lehetőség és a fizikai bekövetkezésének valószínűségét és azt kontroll alatt tudja tartani.
A mozgás a különleges környezetben is egyre magabiztosabbá válik, a kialakuló készségek elősegítik a hétköznapi feladatok egyre magasabb színvonalú megoldását. A résztvevők döntést hoznak, lépnek. Ha elhibázzák, nincs semmi gond, hiszen ott állnak körülötte a barlangászok és észrevétlenül segítenek. Itt nincs hiba, mindenki mindenkire figyel a túrák során. A gyengébbek több támogatást kapnak. Itt mindenki tanulhat, még a barlangász is, például, hogy a sérült ember számára mikor nyújtson segítséget, mikor ne, mert egyedül is sikerül megoldania. A huzamosabb ideje velünk túrázók arról számolnak be, hogy az utcai közlekedésben magabiztosabban mozognak, ők is simán megcsinálják azt, amit az épek. Fokozatosan leküzdik a fogyatékosság bélyegét.
A személyiségfejlesztés része az ismeretek bővítése; földrajz, geológia, kémia, fizika, paleontológia, hidrológia, kötéltechnika, stb. tanulható a „föld alatti tantermekben”. A különféle sziklaalakzatok, cseppkőképződmények, kristályok csodálatos formái, színei, fantáziát és kreativitást indítanak el az emberekben.
Merza Péter
Pszichológus
Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat
Mozgás- és Élményterápiás Szakosztálya