Mi szeretnél lenni?!

Csütörtöki sorozatunk: tanulságok sakklépésben
Papp Márió
mesterjelölt rovata

És még egy-egy ilyen szűkítéssel sem megyünk semmire. Bármelyik matematikus megvallhatja Önöknek, hogy a végtelennek a fele (negyede, nyolcada) is végtelen. Úgy szoktuk feloldani ezt az ellentmondást, hogy e kérdést leginkább, ha előre is tesszük fel, csak utólag értékeljük. S akkor is egyféleképpen. A helyes válasz leginkább ennyi: természetesen az, ami voltam, amivé lettem. Mert természetesen helyesen cselekedtem…

Ne is bonyolódjunk ilyen tisztázatlanságokba. Maradjunk eldönthető, egzakt helyzeteknél. S elképzelhető-e egyáltalán egy sakk-partinál egyértelműbb, tisztább, világosabb szituáció? Elvileg persze, nem. Mégis, csak kívülálló lehet, aki a valóságban is nemmel válaszolna egy ilyen kérdésre. Aki már átutazta legalább egy „vérre menő” parti mennybe emelő és sokszoros megsemmisítéssel fenyegető poklának bugyrait, hallgatni fog. Bizonyosak lehetnek benne, megjelenik előtte egy-egy olyan hadállás döntő pillanatának a képe, amikor az ember szívesebben lenne bármi: bíró, sakktábla, muskátli a versenyteremben, csak egyik félnek se kelljen lennie. Szóval, amikor akár nagy összegben is hajlandók lennénk fogadni: bárki indul, mindkét fél veszít!

Az orosz-jugoszláv Leonyid Samkovic világossal, a francia Visier ellen Palma de Mallorcán, 1967-ben vezetett játszmája minden képzeletet felülmúlóan igazolja ezt a tételt. Mi szeretnél lenni? Jó szívvel nem mondhatjuk azt, hogy világos, de azt sem, hogy sötét. Ha így nézzük, világos ad mattot. Védhetetlenül. Ha úgy, akkor sötét, s nem kevésbé védhetetlen az ő fenyegetése sem. Egérfogóban van itt a macska is. Az anyagi fölény mit se számít, nem drága semmi: csak legalább a puszta élet megmaradjon. Mégis: valaki következik, valaki tovább számolt, valakit megszállt az ihlet. Samkovic megvalósítja a lehetetlent! Kivédi a h2-n őt fenyegető védhetetlen mattot! 1, g5+ Kh5 (1, – Kg7-re 2, Bf7+ Kh8 3, Bb7 a sötét bástyasakkok elfogytával vezet matthoz. Ám most mintha sötét következne…) 2, Bg3!! – és vége! Sötét nem védheti a Ff3+ fenyegetést. Szóval, minden jó, ha a vége jó! Ám az ember mégsem felejt. A lidércnyomás – ha meg is búvik valahol – azért megmarad.