Ókori balzsamozóágy került elő Egyiptomból

A fából készült leletre Luxorban, a Királyok Völgyében bukkantak. A Tutanhamon végső nyughelyének közvetlen szomszédságában található 63-as sírkamra, amelyet még 2006-ban tártak föl egyiptomi és amerikai archeológusok, és amelyből a faágy is előkerült, több, a mumifikálási rituálé során használt tárgyat rejtett, amelyből Manszúr Burik, a Luxori Régészeti Hivatal vezetője arra következtetett, hogy a mostani leletet – a más sírkamrákban talált hasonló ágyakkal ellentétben – valóban mumifikálásra használták. „Meggyőződésünk szerint ez a helyiség mumifikálásra szolgált, mivel a balzsamozás néhány kellékére bukkantunk, így különböző gyógyfüvekre, olajra és edényekre” – nyilatkozta az igazgató.

A balzsamozóágy mintegy 170 cm hosszú, végei oroszlánfejben végződnek, és kb. 5 cm-t lejt, ami lehetővé teszi, hogy a halott testnedvei lefolyjanak róla.

A mumifikálás során az ágyra fektetett elhunytat először felboncolják, és valamennyi belső szervét kiveszik, a szív kivételével, amelyet bent hagynak a testben. A szerveket ezt követően speciális tároló edényekbe, ún. kanopuszokba helyezik, s így megőrződnek a túlvilági lét számára. Érdekes, hogy az agyat nem tartották fontos szervnek, legalábbis a halál utáni élethez nem szükségeltetett, így azt eltávolítása után egyszerűen kidobták.

A holttest ezt követően 40 napon át feküdt az ágyon, hogy a testnedvek teljesen kifolyhassanak belőle, illetve kiszáradhasson, és csak ezután következhetett a pólyák feltekerése, ami újabb 15 napot vett igénybe.

Az ágy és a sírkamra a régészek feltételezése szerint a VIII. óbirodalmi dinasztiából származik, a Kr. e. 1570 – 1304 közötti időszakból. A pontos datálás igen nehézkes, ugyanis a kamrában egyetlen múmiát sem találtak, amely megkönnyíthette volna a kormeghatározást.