Programajánló: A Művészház 1909–1914 – A Nemzeti Galéria időszakos kiállítása

1909. december 4-én Művészház néven új művészeti egyesület alakult Budapesten, amely négy nappal később a Váci utca 9-ben megnyitotta első kiállítását. A Művészház több szempontból is új színt jelentett a korszak hazai művészeti életében. Egyrészt a konzervatív Műcsarnokkal és a mérsékelt Nemzeti Szalonnal szemben a legmodernebb törekvéseknek vált bemutató helyévé, másrészt a Művészház honosította meg a zsűrimentes kiállítások rendszerét is. A fennálló intézményi kötöttségek elleni tiltakozás legradikálisabb formájaként 1910 végén egyetlen alkalommal megrendezték az ún. Ellenszalont, amelyen a Műcsarnok Téli kiállításáról kizsűrizett fiatalok, illetve a hozzájuk szolidaritásból csatlakozó művészek vettek részt. A Művészház nem egészen négy és fél éves működése alatt hozzávetőleg negyven kiállítást szervezett. Újdonságnak számított az a műfaji nyitás, amelynek keretében a képzőművészet mellett megjelent az iparművészet és a fotóművészet (Iparművészeti kiállítás, 1913), sőt az Európán kívüli művészetnek is szenteltek egy kiállítást (Keleti kiállítás, 1911).

A Művészház iránymutató, progresszív programjában meghatározó jelentőségűek voltak a külföldi művészetet bemutató tárlatok. Ezek közül kiemelkedik a két valóban nemzetközi válogatás: a Nemzetközi impresszionista kiállítás (1910) és a Nemzetközi posztimpresszionista kiállítás (1913), melyek együtt mutatták be a hazai és a külföldi művészeket, az előbbire az összes művet magyar gyűjtők kölcsönözték. A kiállításokon Cézanne és Van Gogh mellett többek között Matisse és Picasso műveit is láthatta a budapesti közönség. A külföldi művészet bemutatása terén kiemelkedő szerephez jutottak az osztrák művészek. 1912 januárjában Egon Schiele és Oskar Kokoschka művei jártak Budapesten, 1913 tavaszán pedig a Bund Österreichischer Künstler és Gustav Klimt kiállítását rendezték meg, amelyen a képzőművészet mellett a Wiener Werkstätte nagy iparművészeti anyaggal képviseltette magát.

Rippl-Rónai József: A geszti kastély

A Művészház nemcsak kiállítóhely volt, hanem a kortárs művészet műkereskedelmi szervezete is. Kiállításairól a főváros éppúgy vásárolt képtára számára, mint a Szépművészeti Múzeum.

Az új egyesületet nem művészek hívták életre, az alapító, Rózsa Miklós, az egyesület művészeti igazgatója a művészeken kívül a kulturális és a politikai élet jelentős alakjai közül többeket is megnyert a Művészház ügyének. Az egyesület „tisztikarának” élén gróf Teleki Géza elnökölt, aki bőkezű anyagi támogatásával mindvégig jelentős mértékben hozzájárult a Művészház fennmaradásához. Művészeti alelnöknek Iványi Grünwald Bélát választották, s az igazgatóságban foglalt helyet például Bródy Sándor író is. Az egyesület Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József és Kernstok Károly személyében négy művészt „tiszteleti taggá” választott.

Lesznai Anna: Ady-párna

Az egyesület a fennállása során végig önálló kiállítóhellyel rendelkezett, amely az 1914-ben anyagi csőd miatt bekövetkezett bezárásáig a művészeti élet meghatározó színhelye volt. Kiállításmegnyitói a társadalmi élet eseményeivé váltak, amelyeken rendszeresen megjelentek a kulturális élet jelentős személyiségei.

A Művészház sokrétű programjában kezdetektől fogva helyet kaptak előadások is. Már fennállásának első hónapjában elindította felolvasóestjeinek sorozatát, amelyen neves műkritikusok, irodalmárok és színésznők léptek fel. Zenei estjein Bartók, Kodály művei hangzottak föl, Arnold Schönberg pedig saját műveit adta elő. A Művészház festő-szabadiskoláját kezdetben Kernstok Károly, Rippl-Rónai József és Vaszary János vezette. Az egyesület díjakat is adományozott és aukciókat is rendezett, kiállításait vidéken és külföldön is bemutatta.

Rózsa Miklós tevékenységének jelentősége nehezen felbecsülhető, mivel a művészeti szervező, a kulturális munkás olyan, korábban ismeretlen új típusát testesítette meg, akinek szerepe a mai kurátorokéval vethető össze: az egyesület programjának kidolgozásán és a Művészház irányításán túl kiállításokat koncipiált és rendezett, előadásokat tartott, tanulmányokat és műkritikákat írt. Széles körű társadalmi kapcsolatait kihasználva menedzselte a Művészházat, működésének finanszírozására különböző pénzügyi megoldásokkal próbálkozott. Közeli kapcsolatban állt a művészekkel, műgyűjtőkkel és a művészeti élet más szereplőivel. Nagy súlyt fektetett a PR-munkára és a marketingre. A sajtóban széles körű publicitást sikerült biztosítania az egyesületnek, a korabeli lapokban megjelenő írások arról tanúskodnak, hogy a megnyitók előtti napon tartott, jól szervezett sajtótájékoztatókkal, sőt, az összeállított sajtóanyagokkal elérte, hogy a Művészház rendezvényei eseményszámba mentek, működését folyamatos érdeklődés kísérte.

Réth Alfréd: Csendélet ablakkal

A Rózsa Miklós vezette Művészház rövid fennállása ellenére maradéktalanul betöltötte hivatását: a hazai közönséget megismertette a legfrissebb magyar és nemzetközi törekvésekkel, programjával felkeltette az érdeklődést a progresszív irányzatok iránt, és számos művész számára adott teret a bemutatkozásra – egyesek számára az indulást, az első sikereket jelentette. A kiállítások művésznévsorai felölelik a modern magyar művészet teljes spektrumát. A kiállítók között ott voltak a legfiatalabb és legprogresszívebb művészek, de nagy számban bukkantak fel nők is, valamint az alkalmazott művészet különböző területein dolgozó alkotók és az akadémiai képzésben nem részesülők, sőt „dilettáns”, outsider művészek is. A Művészház jelentőségéről legmarkánsabban a kiállításokon bemutatott művek mai sorsa tanúskodik: a magyar művészet számos kiemelkedő alkotása ma a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható, a nemzetközi művészet remekei a Szépművészeti Múzeum mellett Pétervártól Berlinig, Bécstől New York-ig különböző múzeumok állandó kiállításának reprezentatív darabjai.

A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria hosszú távú kiállítási programjába illeszkedik: egyfelől a magyar modern művészet kiemelkedő teljesítményeit számba vevő projektek (Nagybánya művészete, 1996; Vaszary János, 2007–2008), másfelől a szűkebb időegységekre koncentráló feldolgozások (Árkádia tájain, 2001; Magyar Vadak, 2006), illetve a művészet intézményes kereteit feldolgozó kiállítások (Aranyérmek, ezüstkoszorúk, 1995) sorát folytatja.

A kiállítás kurátora: Zwickl András (Magyar Nemzeti Galéria)

A kiállítás megtekinthető:
Magyar Nemzeti Galéria, A épület, I. emelet
2009. március 27 – július 26.