BÉKAPSERSPEKTÍVA

2009.04.01.Peter Bertus-Barcza

National Geographic Magyarország

Gombatesztet végeznek az ecuadori Andok szirtjei közt. Elképesztő tempóban fogynak a kétéltűek – tudjuk meg a National Geographic Magazin áprilisi lapszámából. Élőhelyük zsugorodik, környezetszennyezés, klímaváltozás tizedeli őket. A végső csapást pedig egy gomba méri rájuk. Kutatók és természetvédők próbálják megmenteni a kétéltűek utolját a végromlástól.

Írta: JENNIFER S. HOLLAND
Fényképezte: JOEL SARTORE

Két mellső lábával a hím szorosan átkulcsolja párját. A nőstény teste egészen ellapul alatta, hasa duzzad a petéktől. Az Atelopus nemzetség (csonkaujjú békák) ritka képviselői ők, fajuknak még nincs is külön neve. Egyedül az Andok lábánál, egy kis területen, meg a szomszédos amazóniai síkságon fordulnak elő. A nőstényre mintha frissen pingálták volna rá ragyogó színeit: háta sárga alapon feketén mintázott, hasa égővörös. Elválaszthatatlanul összekapaszkodnak a hímmel a sekély patak vizében, pedig egyik is, másik is halott.

Valamivel feljebb buldózer vesztegel a vízmosás szélén: építik az utat Ecuador délkeleti részén, Limón városka mellett. A tereprendezés során hatalmas sárlavina zúdult alá a lejtőn; kövek, ágak tömegét sodorta magával, eltorlaszolta a fák szegélyezte patakot. Luis Coloma herpetológus 47 esztendős, köpcös férfiú. Óvatosan lépked az ingatag köveken: jön felmérni a károkat a patak körül. Sárga ingén pici, hímzett békák, vászonnadrágja térdig vizes – nem volt kedve felhajtani a szárát. Bottal túr a törmelékbe, úgy mutatja: „Fuccs a békák élőhelyének.”

Félő; hogy ezeknek a békáknak írmagjuk sem maradt; az utóbbi évek folyamán mind kihaltak. A népes békasereglet riasztó képet ad arról

Békák, szalamandrák, gőték, alig ismert féreggőték – mindegyik a kétéltűek osztályába tartozik. Ezek a hideg vérű, csúszó-mászó, ugráló, föld alatti odvakban rejtőző lények megannyi mese hősei, bibliai csapások, közmondások, vajákosságok főszereplői. Az ókori egyiptomiak felfogásában az életet és a termékenységet jelképezték a békák, a középkori Európában magát az ördögöt testesítették meg, az iskolákban máig békát boncolnak az anatómiával ismerkedő nebulók.

Félő; hogy ezeknek a békáknak írmagjuk sem maradt; az utóbbi évek folyamán mind kihaltak. A népes békasereglet riasztó képet ad arról

A kétéltűek 300 millió éves rendjébe mai ismereteink szerint mintegy hatezer faj tartozik. Ezek fele ma már súlyosan veszélyeztetett – környezetpusztító tevékenységeinkkel főként őket sújtjuk az állatvilágban. Az utóbbi időben többtucatnyi fajuk kipusztult – és száz meg száz másik került végveszélybe. Rohamos és világméretű fogyatkozásuk számos okra vezethető vissza; az útépítéseket megelőző buldózeres tereprendezés csak egyike a sok veszélyforrásnak.

Azért úgy tűnik, van még némi remény – a sínylődő kétéltűek egy részét talán sikerül megmenteni és (legalábbis laboratóriumi körülmények között) kikezelni a világszerte pusztító gombafertőzésből.
Ennek mikéntjéről olvashat a Magazin áprilisi számában.

A Stolzmann-szarvasbéka lázas szaporodásba kezd; amint megjönnek az esők; amúgy többnyire a földbe fúrja magát. Bozótos-homokos élőhelyéből mind többet hasítanak ki termőföldnek; így egyedszáma rohamosan csökken.