Manézsvarázs

A cirkuszi mutatványosok csodavilágában bármi megtörténhet. Ezt a világot mutatja be a National Geographic Magazin áprilisi száma.
Írta SZIRA PÉTER,
fényképezte: DOMANICZKY TIVADAR
Aladdin, langsam! Langsam! A vezényszavakat rövid ostorcsattanások kísérik. Bagdad, davaj, allez, allez! Allez, side, side! – A függöny mögött is érezni a trágyaszagból és a faforgács illatából csakis a manézs dunsztjában összeerjedő kábító kigőzölgést. Trágyaszag és faforgács: Proust után szabadon, ez a cirkusz madeleine-je.
A porondon kilenc arab telivér. Elöl a vezérló, Bagdad, majd Gazal, Rasid, Juszuf, Aladdin, Kasmir, Iszfan, Dzsazer és Nadil. Az orrlikaikból előtörő gőz gyorsan szertefoszlik a lassan-lassan melegedő levegőben. Nyolc óra múlt. Az aggregátort nemrég indították be. Tompa, egyenletes zúgása ismerős, a hiánya tűnne fel. De a sátor fűtésével a délutáni előadás kezdetéig várnak. Richter Flórián – a világ egyik legnevesebb idomárja – új karusszelszámot gyakorol. A lovakhármas csoportokban ügetnek körbe-körbe, hogy egybefonják a kupolában rögzített fehér szalagokat. A nyolc-tíz perces mutatvány azzal zárul, hogy az állatok kihátrálnak a porondról a hármas osztatú – a középső, szélesebb nyílás ívét egy-egy aranyozott díszlet-Atlasszal lezáró – zenekari emelvény alatt.
Szombat van, a Magyar Nemzeti Cirkusz ötödik napja táborozik a veszprémi bevásárlópark mellett. A kupoláján nemzetiszín csíkos sátor két iparcsarnok között, egy füves bevágásban áll. A főbejárattal szemben gépkocsiparkolók betontengere, hátul, a szervizúton túl, itt-ott ködpászmák foltozzák a Bakony lankáit. Mozgást csak a sátor hátsó bejáratát és az istállót összekötő úton látni, a hétvégi fridzsider- és kamrafeltöltést kísérő felfordulás zaja eddig már nem jut el. A sátor köré települt lakókocsiváros csöndes, akárha kulissza lenne. Csak a konyhának és étkezőnek átalakított pótkocsi ajtaja nyílik néha.
![]() |
| ![]() |
A Magyar Nemzeti Cirkusz ezerötszáz férőhelyes olasz sátra a legnagyobb a magyarországi utazó társulatokéi között. Tíz villanymotor emeli a tizenhat méter magas tartóoszlopokat. Három kamiont töltenek meg a darabjai. A negyedik a nyitóképet színpompás operetté varázsoló hatalmas, aranyló csillárt, a zenekari emelvényt és a páholyokat szállítja. Önmagában is igazi attrakció.
Több mint kétszáz éve olasz és német mesteremberek állítják elő a cirkuszvilág rekvizitumait. (A legjobb sátrakat Olaszországban lehet beszerezni, felszereléssel együtt úgy ötszázezer euróért.) E hagyományok nélkül a műfaj nehezen érte volna meg a harmadik évezredet.
A csodavárás porondja
Fű már csak csomókban látszik a porondon, ennyi idő alatt az újra meg újra kiszórt forgács is megtömődik annyira, hogy kényelmes járás essék rajta embernek, állatnak egyaránt. Richter Flórián bal kezében rövid ostor, ezzel jelez az állatoknak, a másik, a hosszú fonatú, a csattanó az irányokat parancsolja. Melegítőben és papucscipőben áll a manézs közepén, de így is tele van vele a porond. Előadás közben ragyog, nem lehet másra figyelni. Egy szabadtéri színházi előadásban Richter Flórián volt a Cirkuszhercegnő operett Mister X-ének dublőre: elefántháton jött be a színpadra, aztán tótágast állt Szandrán. A nézők le voltak nyűgözve. Miként a Magyar Nemzeti Cirkusz közönsége is. Fekete hajú, fekete szemű, tökéletes alkatú-adottságú fiatalember, valódi férfi – szépség, irigylésre méltó képességekkel.
Richter Flórián előadás közben mindig kimosolyog a bejáratnál álló szüleire, akik sosem mulasztják el, hogy megnézzék őt a porondon. De van legalább még egy rajongója a társulatban. Viduczáné, a szakácsné is folyton beoson a lovasszámok közben. Hét hónap után sem unta meg a látványt. Három fia a műszakiaknál dolgozik, férje a lovakat gondozza. A legkisebb fiú otthon maradt Nagykárolyban, a lánya pedig egy másik cirkusznál talált munkát.
A teljes cikk a Magazn áprilisi számában olvasható!