Álmodj igazat!
Bár a mondás szerint három a magyar igazság, legtöbbször eggyel is beérnénk, egy is elég lenne.
Csütörtöki sorozatunk: tanulságok sakklépésben
Papp Márió
mesterjelölt rovata
Mégis úgy szól a tapasztalat csalódott felcsattanása, hogy: „Nincsen igazság!” Esetleg idealistább társaink hozzáteszik még: „a földön”. A karakánabbak le is szögezik egyenesen, hogy: „Egy az igazság!” És ezt a filozófusok sem tagadják, legfeljebb azon vitatkoznak, létezik-e objektív változatban is. És egyáltalán megismerhető-e? Mi tagadás, bennünket, sakkozókat, ez utóbbi izgat különösen. Végtére lett légyen bármily gyönyörű, bármily drámai egy-egy játszma, és benne élet és halál sorsa, ez mégiscsak objektív kérdés.
Szóval kellene lenni igazságnak, még ha az nem is filozófiai kategóriáknak megfelelő igazság, attól még a világ lehetne – mi is? Jobb híján mondjuk – tisztességes. Uram bocsá’, még velünk is. A dolgok velejét amúgy is mindannyian innen, önmagunktól nézve vesszük számba. Jómagam úgy gondolom (már csak az egyszerűség kedvéért is), hogy van igazság. Mindig van és nekünk is van. Csak legtöbbször butábbak vagyunk nála. Elszalasztjuk, nem vesszük észre, nem hisszük el, nem értjük meg, kinek hogy tetszik jobban, kinek mi a „praxisa”. De aki kerüli a szépítő mellébeszélést, úgy is fogalmazhat: nem érjük fel ésszel. A végeredmény aztán ettől olyan egyhangú: egész emberként alulmúljuk azt, amire lélekben olyan késznek mutatkozunk. Nem tudom, az olasz Vaccaroni filozofikus alkat volt-e, átfutott-e rajta bármi is a fentiekből, amikor 1891-ben, Rómában az alábbi állásba keveredett Mazzochi ellen:
Mi tagadás, világosnak igen erős léleknek kell lennie ezekben a pillanatokban. Igencsak fojtogathatja a keserűség. 1, Bxh6+ gxh 2, Vxa8 útján kiegyenlíthetne. Hát kérdem én, van igazság? Minden hiába volt? Ennyi vesződés, áldozat után be kell érni ennyivel? Erre a kérdésre kisebb hitűek hosszabb-rövidebb hezitálás után igent válaszoltak volna. Pedig hát lennie kellene igazságnak, itt a földön, akarom mondani a sakktáblán is. Mit kellene, kell lennie! Ha ez álom, nem is érdemes élni. Próbáljuk hát meg. Álmodjunk igazat! A kiegyenlítés motívuma már csak félmegoldás a számunkra. 1, Vg4+! Fxg4 2, Bxh6+!! gxh 3, Ff7+ és matt! És ez nem álom – ez maga az igazság.