Vércsenász mesterséges fészkekben

Szerencsére hatékonynak bizonyult a sok küszködés árán kihelyezett háromezer műfészek a kicsiny ragadozó madarak lakásgondjainak enyhítésére. Néhány év alatt ötszörösére emelkedett a speciális költőládákat elfoglaló kék vércsék száma. A legkelendőbb élőhelyeken vörös vércsék, csókák, erdei fülesbaglyok versengenek egy-egy odú birtoklásáért. A leendő albérlők látszólag heves harcokat vívnak, de a komoly sérülés ritka: mindkét félnek érdeke, hogy ne csak otthont, de utóbb táplálékot is szerezzen a fiókáinak.

A nagy telepeken akár száz pár kék vércse is élhet. Összefognak, úgy védekeznek a betolakodók ellen – a népesebb költőhelyek tehát nagyobb biztonságot jelentenek a fészekaljak számára. Csakhogy nem könnyű az apai jog érvényesítése a zajos kavalkádban!

A félrelépések megelőzése érdekében a palakék hímek folyamatosan táplálékot hordanak a kiválasztott tojónak, és naponta akár hússzor is párzanak vele. A hangos vijjogással kísért szerelmi légyottok alig pár másodpercig tartanak, aztán az aggódó hímek újfent vadászni indulnak, és minden kezdődik elölről. A május végéig, június közepéig tartó párzási időszaknak a tojásrakás vet véget. Ilyenkor elcsendesül a fészektelep, kezdetét veszi a több mint háromhetes kotlási
időszak.