Csókakő – megújulni!

Írta Szabados Melinda
Fotó: Fűrész Zsolt

Az 1990-es évekre a vár olyan állapotba került, hogy a romok már nem is voltak látogathatók. Pénz nem volt, a helyzet reménytelennek tűnt. A megoldás, Fülöp Gyula régész, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum igazgatója személyében érkezett. Fülöp figyelemfelkeltő írása a Fejér Megyei Hírlapban a vár áldatlan állapotáról, összefogásra buzdította az embereket. Fejér megye lényegében egyetlen középkori eredetű, s a török hódoltság idején is használatban maradt várának felújítási munkálatai 1996 tavaszán kezdődtek el.

A cikk hatására megalakult Sörédi Pál vezetésével a Csókakői Várbarátok Társasága, amely tagdíjakból, szponzori és önkormányzati támogatásokból, jelentős társadalmi munkával elvégezte a várromok környékének megtisztítását, felvezető út és a közmű kiépítését. Vajon miért olyan fontos, ez a Vértesi Tájvédelmi körzet peremén álló várrom, az ott élőknek és támogatóknak? Hazánkban számtalan példa van arra, hogy a helyiek inkább széthordják az utolsó téglát, sem, hogy tegyenek valamit a környezetükben fellelhető műemlékekért. A több mint 700 éves, a Móri-árok fölé magasodó sziklaplatóra épült vár mozgalmas múltra tekint vissza és óvó, védelmező bástyája volt a helyieknek évszázadokon keresztül. A vár elnevezésének eredete még tisztázatlan. Egyes felfogások szerint a környéken fészkelő csókáktól ered, más feltevések szerint Chowka, az István kicsinyítő, becéző formája volt. Ez a teória azt sugallja, hogy Csókakő a Csák nemzetség, Csóka (Stephan, István) nevű tagjáról kapta a nevét.

A Csókakő elnevezés azonban csak a várra vonatkozott, a település neve Váralja volt. Az elnevezés a 479 méter magas sziklára épült vár jelentőségének megszűnése után tevődött át a településre. A település internetes oldalán egyébként a csókamadaras verzió van elfogadva.

A vár és a település már a honfoglaláskor és az Árpád-korban is lakott lehetett, hiszen a környéken település létezésére utaló cserepeket találtak. A későbbiekben ez a terület, Székesfehérvár után a második legjelentősebb igazgatási központ volt, amit stratégiai adottságának köszönhetett. A mai 81-es út elődjével (ami közelebb húzódott a várhoz) azonosítják az akkori Magyarország legfontosabb nemzetközi nagyútját, amit már a tihanyi alapítólevélben is megemlítettek.

Csókakő első írásos emléke 1299-ből származott, amikor Márk fia István alországbíró lakta a várat családjával és személyzetével, azonban Károly Róbert 1327. november 28-án kelt levele Csókakőt már királyi birtoknak nevezi és visszaszerzi a Csák családtól. A 15. században a galambóci hős Rozgonyi István várnagy birtokába kerül a vár egészen a század végéig. 1490-től ismét királyi vár lett, Corvinus János, majd Egervári László birtokába került. Kanizsai László várnagy lányának, Kanizsai Dorottyának házassága révén a Nádasdy nemzetség kezébe került az uradalom, majd az akkori családfő kivégzése után ismét a kincstárra szállt a vár. A vár a török hódítóknak nem tudott ellenállni, és amikor Szulejmán szultán 1543-ban elfoglalta Székesfehérvárt, elbukott Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt.
A vár 1543-tól 1686. augusztus 22-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal török kézen volt (török végvár lett), akik az egykoron jelentős hadiutat másod-, illetve harmadrendűként kezelték, ami a vár lassú lezüllésez vezetett. Az 1582-ben végzett török adóösszeírásokban Csókakőt ebben az időben üres és lakatlan helyként jelzik. A számos hősi csata egyike, 1601. október 9. és 15. között zajlott le, amelyből Mátyás főherceget hozták ki győztesnek. A hideget nehezen bíró, hatalmas túlerővel rendelkező török sereget, a 13 ezer fős császári sereg ott szétzúzta. A feljegyzések szerint a seregünkben több nevezetes személy is részt vett, mint: Forgách Zsigmond, Thurzó György, Batthyány Kristóf és Osztovics Mátyás, Johann t’Serclaes Tilly gróf, a később szentté avatott szerzetes, Brindisi Szent Lőrinc.

1664-ben Evlija Cselebi híres török világutazó örökítette meg Csókakő fontos szerepét és felkészültségét is:
„Székesfehérvár alá tartozó szubasiság (közigazgatási alközpont) és helyettes bíróság. Parancsnoka és elég katonája van. Palota és a Bakony hegyei között egy magas dombon álló kicsiny, erős építésű váracska, de én nem mentem be. A várban III. Murád khán dzsámija van…„.

A várat három oldalról meredek sziklafal védi, sziklaárokkal, felsővárral, amely még a 13. században épült, nagyjából téglalap alakú, kb. 28 x 15 méter alaprajzú várudvarral, közepén ciszternaházzal. A következő bővítés a 15. században történt, ennek volt része a mai is látható kaputorony és szentély, amelynek csak pillérjei maradtak meg.

A vár 1687 őszén szabadult fel a közel 143 éves török uralom alól. A továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben, csak török rabokat tartottak ott fogva 1695-ig. 1683-ban I. Lipót báró adományaként a „paraszt sanyargató” Hochburg János császári tanácsos tulajdonába került, akik a csókakői zsellérség részén 1752-től osztoztak a Lamberg családdal. A Lamberg családnak köszönheti a település az első igazi szőlőtőkéket, a borkultúra kezdetét, hiszen a maga a család is ebből élt. Mivel a vár ekkorra elvesztette katonai jelentőségét, most fordítsuk figyelmünket a településre.

A községgé szerveződés fontos állomása volt a katolikus templom építése. ebben az időben a gyermekek oktatása is megkezdődött, azonban a kezdetekben csak írás, olvasás, számvetés és vallástudomány tartoztak az oktatott tárgyak közé. A 18-ik század közepén a szépen gyarapodó lakosság száma talán a filopxéria (szőlőgyökér-tetű) pusztításnak köszönhetően megcsappant, amely mutatja, hogy milyen fontos dolog volt a szőlő a falusaik életében.

Az 1860-as évek elején megnyílt a község határához közel elhaladó Székesfehérvár – Újszőnyi vasútvonal, amelynek később lett egy Csókakő nevű megállója. 1913-ban megalakul az első egyesület, a Csókakői Hitelszövetkezet. Az őszirózsás forradalom alatt megalakult direktóriumnak 3 csókakői tagja volt: Fűrész Mihály, Flédervics István és Csóka Imre. A II. világháború a falut sem kímélte és sajnos kivette részét a zsidók deportálásából, hiszen Grünfeld Jenőt és feleségét a faluból hurcolták el. A harcok alatt sokszor cserélt gazdát a falu, a helyieknek menekülniük kellett. 1944. december 29-én az 1863-ban felépült Római Katolikus templomot a Bodajkról jövő lövések teljesen leégették, harangjait összetörték. A templom újjáépítése a csókakői lakosok adományainak és társadalmi munkájuknak köszönhetően valósulhat meg. A templom felszentelésére 1950. január 15-én került sor, majd kilenc év múlva Lezsák Rafael által készített harangok is elkészültek. 1953-ban a várat műemlékké nyilvánították. Az 1956-os forradalom alatt a helybeliek élelmet gyűjtöttek a „Pestiek” megsegítésére, ám többen disszidáltak az „szebb” élet reményében. 1960-ban indult meg a turizmus fejlődése, 1961-63 között végzett ásatási munkálatok révén egy időre sikerült megállítani a várrom pusztulását. 1992-ben a csókakői katolikus templom kertjében avatták fel az 1941-45 közötti időszak katonai és polgári áldozatainak hősi emlékművét, 2000-ben a Millenniumi emlékhely kialakítása is megtörtént a temetőben, majd 2007-ben a rehabilitált Bányaudvarban felavatták a Trianoni emlékhelyet, amely azóta szinte „zarándokhelyként” funkcionál.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb projektje a csókakői Bence-hegyi Autista Farm kialakítása volt. Emellett elkészült egy kb. 100 km³ kőfal a Bányaudvarban (az omlásveszély megelőzésére), illetve 2003-ban felépült az “Aranyhegyi” Idősek Otthona, 21-ik századi színvonalat biztosítva az időseknek.
A szépen fejlődő falu egyik országos hírű nevezetessége, bora, az ezerjó, amely Fényes Elek szerint ”Itt a legjobb az egész megyében”. Zamatos, ízletes nedű, borospincék, borkóstolások, borút, és a község gazdáiból megalakult Borrend várja az idelátogatókat. Érdemes felkeresni a Jordán Parkerdőt, benne a közel 350 éves őstölgyes fákat. A csókakőiek híresek vendégszeretetükről, kitartásukról, összefogásukról és csókakői „Várnapokról”, amit minden év szeptember elején rendeznek meg. A lovagrendek bemutatkozását, kirakodóvásárt és a lovagok harci bemutatóját az est fénypontja a Várból széttáruló Tűzijáték adja. A túrázás szerelmesi pedig nyugodtan induljanak el az Országos Kéktúra útvonalát követve Csókakőre, hiszen a túra átvezet a falun.

Egy lezuhant sziklamászó emlékére A csókakői vár melletti sziklán e szöveggel tábla őrzi egy ott lezuhant hegymászó emlékét. Csak az tudja elolvasni, aki fölmászik oda. Miért lobog örökkön életünk lángja? Nem érti ki a földön áll, bilincsbe zárva. A sorsot kísértik – mondja – de ugyan mi végre? Miért hajtja az embert nyughatatlan vére? Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat? Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat. „ A vers forrása: bocs.hu Figyelem! Mászás csak saját felelősségre.