Márta, Flóra2021. július 29., csütörtök
Kultúra

Korunk pestise az influenza?

National Geographic Magyarország

A járványok és a nyomukban kitörő pánik egyidősek az emberiséggel. Pestis, kolera, himlő, spanyolnátha százmilliók életét követelte, végérvényesen mégsem tudtuk egyiket sem elpusztítani. A mongolok „biológiai fegyvernek” használták saját pestises hulláikat, az indiánok kipusztításához már elég volt néhány fertőzött takaró. A pestis évszázadokig a járvány szimbóluma volt, ma ezt a szerepet az influenza veheti át.

A történelem során Eurázsia, de főként az ázsiai kontinens melegebb területei voltak a járványok kiindulópontjai. Állati eredetű betegségekről lévén szó – mint a himlő, a tbc – állattartó közösségekből, állat és ember szoros együttélésének helyszínéről indultak útnak. Amerikában, ahol nemigen tartottak háziállatot, egészen az európai hódításig ismeretlenek voltak a világ más pontjain pusztító járványok, az őslakosok szervezetében nem is alakult ki semmiféle védelmi mechanizmus.

A kontinensen gyakorlatilag nem a fegyverek, hanem az olyan behurcolt, „egyszerű betegségek” pusztították ki az őshonos indiánokat, mint az influenza vagy a himlő. A kór hatékony terjesztéséhez a hódítók is hozzájárultak, amikor például himlővel fertőzött takarókat ajándékoztak a törzseknek – mondta el az FN-nek Horányi Ildikó főmuzeológus, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársa.

A járványok „elsőiről”, bár egyidősek az emberiséggel, nem tudjuk, mikor és hol indultak, illetve mi okozta az első tömeges megbetegedéseket. Ami biztos, hogy már az ókorban is több járványszerű betegség pusztított, ám a leírások alapján egyiket sem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, s az emberi maradványokban pedig ma már képtelenség kimutatni a vírusokat és baktériumokat, csupán néhány – a csontrendszerben is elváltozásokat okozó – betegségről alkothatunk pontosabb képet.

A vírusok ugyanis csak élő sejtekben szaporodnak, a baktériumok – életkörülményeiktől függően – hosszabb élettartamúak, de legfeljebb csupán néhány évtizedig maradnak életképesek – az extrém esetektől eltekintve. Igazi szenzáció volt, hogy a közelmúltban két 1918-ban spanyolnáthában elhunyt katona vérmintáiból sikerült kivonni a vírus genetikai anyagának egy részét.

Az első biológiai fegyver
Az emberiség történetében a legtöbb áldozatot követelő járvány egyértelműen a pestis volt. Első bizonyítható megjelenése a 6–7. században az akkor ismert világ lakosságának mintegy 30 százalékát elpusztította. Ázsiából indult és arab területeken szedte a legtöbb áldozatot, de eljutott Európába is. A leghíresebb és legnagyobb pestisjárványt azonban 1347-ben közvetítették Európába a hódító tatár seregek. A Krím-félszigeten portyáztak, amikor már akkora pusztítást okozott soraikban a kór, hogy fel is adták Kaffa várának ostromát. „Búcsúzóul” azonban katapultgépekkel jópár pestissel fertőzött holttestet hajítottak a városba.

A Krímről aztán itáliai kereskedők és a hajóikon utazó házi patkányok vitték és terjesztették el az Alexandria-Itália útvonalon az egész Európára kiterjedő kórt. A pestist okozó baktériumok ugyanis előszeretettel tanyáztak a házi patkányon élősködő bolha gyomrában. Egy évvel később, 1348-ban már milliószámra haltak az emberek bubópestisben és tüdőpestisben: a kór két fajtája gyakran együtt jelentkezett, de óriási különbség, hogy utóbbit gyakorlatilag lehetetlen volt túlélni. A bubópestis a nyirokrendszerben terjed, magas lázzal, erős fájdalmakkal jár, az ember testét tojás nagyságú kelések borítják és körülbelül két hét alatt viszi el az áldozatot. A betegek 70 százaléka azonban már a középkorban is felépült.

 Crespi Giuseppe Maria (1665–1747) iskolája: Szent Rókus pestises betegeket gyógyít

Crespi Giuseppe Maria (1665–1747) iskolája: Szent Rókus pestises betegeket gyógyít

A tüdőpestis a vérben terjed, sokkal intenzívebb lefolyású, náthára emlékeztető tünetek mellett akár három napon belül halált okoz. A tüdőpestises emberekről feljegyezték, hogy jártukban-keltükben estek össze és haltak meg, a hollandok ezért sietős kórnak nevezték. A halálozási ráta 99 százalékos volt – emeli ki Horányi Ildikó. Manapság a bubópestis gyógyítható, a tüdőpestis viszont az esetek 90 százalékában halálos: annyira gyors a lefolyása, hogy – a jellemzően harmadik világbeli – betegek el sem jutnak az orvoshoz.

Hiába küzdött az emberiség
A bakterológia csak az 1840-es évektől tudott válaszokat adni, a korabeli tudomány értetlenül állt a pestis előtt. Abban mindenki egyetértett, hogy a kór Isten büntetése, a védekezés módja azonban megosztotta a kortársakat. Az egyik elmélet szerint a járványt a megromlott levegő hordozta, mások úgy vélték, cseppfertőzéssel terjedt. Mindenesetre hamar felismerték a higiéné és a karantén jelentőségét: először saját házukban, később járványkórházakban különítették el a pestises betegeket.

A levegő megtisztítására hatalmas tüzeket gyújtottak, házon belül illatosabb, a szabadban már kevésbé jó szagú anyagokat – szarut például – égettek, amelyek füstje hitük szerint méregtelenítette a levegőt. Néhány helyen az orvosok védőmaszkos ruhát öltöttek, a velencei karneválon a mai napig szerepel a madárcsőrszerű arcfedő.

Az orvostudomány azonban nem jutott túl a tüneti kezelésen: a láz- és fájdalomcsillapításon, a kelések kifakasztásán, a „rossz, fertőzött vér” lecsapolásán. Magyarországra Nagy Lajos nápolyi hadjáratról hazatérő serege hurcolta be a pestist, ami hazánkban – miként Moszkvától Írországig – a lakosság átlag 30 százalékát elvitte. Azért átlag, mert a sűrűn lakott területen nem volt ritka a 60 százalékos elhalálozás sem – teszi hozzá a muzeológus.

Patkány hozta, patkány vitte
A pestis aztán ahogy jött, el is tűnt a 14. század közepén. A baktériumok azonban nem pusztultak ki, csak visszahúzódtak, és eleinte 15–25, később 30–40 évenként kisebb-nagyobb járványt hoztak a világra. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy míg egy pestist átélt nemzedékben kialakult bizonyos immunitás, addig az új generáció tagjai védtelenek voltak, a járvány nagyobb méretet ölthetett.

Hazánkban az 1348–49-es járvány után az 1550-es évek közepén, 1709–11 és 1738–41 között jegyeztek fel nagyobb pestisjárványt – kisebb, lokális járványok átlag ötévente előfordultak. A kórt végül a 19. században az orvostudomány, a közegészségügy és a higiéné jelentős fejlődésével párhuzamosan sikerült végleg visszaszorítani. Az utolsó járvány Nyugat-Európában a marseille-i volt 1820–22 között, Magyarországon pedig – a peremterületeket kivéve – 1741-től nem voltak tömeges megbetegedések. Horányi Ildikó szerint azonban a siker nem az embereken múlott.

 Thomassin Simon Henri (1687–1741)

Thomassin Simon Henri (1687–1741)

A 17. század „világháborújában”, a harmincéves háborúban skandináv seregek is harcoltak a szűken vett Európa területén. A hadakkal pedig tömegesen érkeztek az északon honos vándorpatkányok, amelyeket nem kedvelnek a pestist hordozó bolhák. A vándorpatkány jóval testesebb és agresszívebb „házi rokonánál”, így kisvártatva az erdőkbe, mezőkbe szorította a pestis vírusgazdáját hordozó rágcsálót. Ha úgy tetszik, az egyik patkány behozta, a másik kiűzte a pestist Európából.

Forrás: fn.hu

Hozzászólások

Előkerült egy kép az utolsó babilóniai királyról

Előkerült egy kép az utolsó babilóniai királyról

Nabú-naid fiának neve a Bibliából is ismerős lehet.

Miről árulkodnak az ősi tűznyomok?

Miről árulkodnak az ősi tűznyomok?

Úgy tűnik, az egyes populációk között már 400 ezer éve áramlott a tudás.

Michelangelo ujjlenyomata lehet egy szobron

Michelangelo ujjlenyomata lehet egy szobron

A szobrocskát őrző múzeum kurátorai eddig nem vették észre a lenyomatot.

Újabb leleteket találtak az elsüllyedt ókori városnál

Újabb leleteket találtak az elsüllyedt ókori városnál

Thonisz-Herakleión földrengések sorozata miatt merült el a tengerben.

Tenger alatti múzeum nyílt Görögországban

Tenger alatti múzeum nyílt Görögországban

A régióban több roncsot is találtak, ezért elképzelhető, hogy idővel újabb múzeumokat is kialakítanak.

National Geographic 2021. júliusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 900 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket