Virungai vérengzés

A National Geographic Magazin májusi számából.
Írta Mark Jenkins, fényképezte Brent Stirton

Állig fölfegyverzett katonák csörtetnek a közép-afrikai nemzeti park sűrűjében. Menekültek ezrei sínylődnek a védett táj peremén, az őserdő fáit haszonéhes szénégetők tizedelik. S mintha mindez nem lenne elég, 2007 nyarán lemészárolták a Virunga park hét hegyi gorilláját.

A kép, amely bejárta a világot. Elkeseredett falusiak menete a 230 kilós ezüsthátú, Senkwekwe tetemével. A vezérhímet és fél családját 2007. július 22-én mészárolták le. A gyilkosságok híre világszerte óriási fölháborodást keltett. Annyi biztos volt, hogy nem orvvadász a tettes; a vadorzók általában lemetszik az agyonlőtt gorilla fejét-kezét, és eladják a piacon szuvenírnek.

A gyilkosok sokáig kuporogtak a vadon mélyén. megvárták , míg leszáll az éj . Azért érkeztek, hogy hegyi gorillákat öljenek. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti peremén, a Mikeno-vulkán oldalában álltak lesben automata fegyvereikkel. egészen idáig követték az állatok nyomát , és most rájuk lestek – a tizenkét
tagú Rugendo családot készültek kivégezni.

Elképzelhető, hogy a tizenkét tagú família feje, az ezüsthátú Senkwekwe még észrevette a támadókat. Talán el is fintorította széles, fekete orrát, amikor megszimatolta az idegenek testszagát. De nem gyanított veszélyt, hiszen az övéivel ezer meg ezer embert látott már. Rég elfogadták az idegenek zavaró, ám elkerülhetetlen közelségét – sőt, annyira hozzászoktak a jelenlétükhöz, hogy olykor-olykor a környékbeli kukoricást is megdézsmálták egy kicsit. Ezzel persze jól fölbőszítették a gazdákat.

A közeli Bukima-laktanyában állomásozó vadőrök 2007. július 22-én este nyolckor lövések hangjára lettek figyelmesek. Egy gyalogos járőr másnap reggel rábukkant három nőstény, Mburanumwe, Neza és Safari tetemére, majd észrevette, hogy Safari kölykei is ott bujkálnak a közelben. A rákövetkező napon a mészárlás negyedik áldozatát, Senkwekwét is megtalálták: mellkasán érte a halálos lövés. Három hét múlva újabb gorillatetem került elő – a Rugendo család negyedik nősténye, Macibiri hullája. Valószínűleg a kölyke is odaveszett.

Alig egy hónappal korábban történt, hogy rátámadtak egy másik gorillacsapat két nőstényére és egyik kölykére. Az egyik nőstényt tarkón lőtték, szabályosan kivégezték. A kölyök életben maradt, kétségbeesetten csüngött halott anyja csecsén. A másik nőstény sohasem került elő. Két hónap leforgása alatt hét virungai hegyi gorillát pusztítottak el a gyilkosok.

Gerendákra kötözött gorillatetem, elkeseredésükben, gyászukban könnyező falusiak menete – Brent Stirton fotói bejárták a világsajtót. A mészárlás híre világszerte hatalmas felháborodást keltett. Gyanúsítottból nem volt hiány. A gorillák menedékhelyén, a Virunga Nemzeti Parkban két milícia és a kongói hadsereg tíz- meg tízezer állig fölfegyverzett katonája vív háromoldalú, véres gerillaháborút. Vadorzóból és illegálisan ténykedő szénégetőből is akad elég, ráadásul sínylődő parasztgazdaságok és a ruandai vérfürdő menekültjeinek zsúfolt táborai övezik a védett tájat. A park állatvilága tehát sokszorosan megszenvedi a környékbeliek nyomorát. De hogyan vetemedhet valaki arra, hogy gorillákat gyilkoljon hidegvérrel? És mi viszi rá erre a hajmeresztő, értelmetlen tettre?

A teljes cikk olvasható a National Geographic Magazin májusi számában.