Shangri-la igaz legendája

A National Geographic Magazin májusi számából.
Írta Mark Jenkins, fényképezte Fritz Hoffmann

Irdatlan méretű imamalom hengerének feszül a vidám turistahad. Kína keleti feléből utaztak ide, a távoli nyugatra. Remekül mulatnak, miközben próbálják megforgatni a majd 15 méter magas és 7, 5 méter átmérőjű, Szerencsés Győzelem néven emlegetett szerkezetet. Az imamalom dombormíves díszítései Kína 56 népcsoportját ábrázolják eszményített alakban. Vörösbarna köpenyes szerzetesek érkeznek – segíteni jönnek, merthogy a turistacsoport jobbról balra, tehát a tibeti buddhista értelmezés szerint rossz irányba igyekszik forgatni a hengert. A három szerzetes megmutatja, hogyan kell ezt csinálni: az imamalom, akár egy irdatlan búgócsiga, pörögni kezd.

Ebben a pillanatban megszólal egy mobiltelefon – egy kínai popszám dallamát játssza. Düledező házak, kihalt utcácskák – tíz évvel ezelőtt már-már kísértetfaluvá lett a település. Legtöbb lakója elhagyta évszázados otthonát, a kőfallal kerített, fagerendás kunyhóból modernebb, vízvezetékes, csatornázott házba költözött. Úgy tűnt, Shangri-La menthetetlenül elpusztul. Végül is az idegenforgalom mentette meg a települést. A tibeti tanyákat, öreg házakat újra felfedezték – egyszeriben kiderült, hogy akár jó üzlet is lehet a falusi folklórból. Nosza, megkezdődött az újjáépítés: a girbegurba utcácskák alá vízvezetéket, csatornát fektettek, bekötötték az áramot, az internetet, a vén házikókat felújították és boltokká alakították. Új házak is épültek a régi idők stílusában, de már sárkánnyal, hattyúval, tigrissel dekorált homlokzattal és mindenféle más, turistacsalogató cicomákkal.

Özönlöttek is a látogatók seregestül: tavaly több mint hárommillió – zömmel kínai – turista jött el megbámulni Shangri-Lát. Többek között olyanok, mint az a fekete bőrnadrágos nő, aki a Szumceling-kolostor parkolójában épp kiszáll behemót terepjárójából, azután nagy üggyel-bajjal felkapaszkodik egy cifra szerszámú jakra.

Népviseletbe öltözött, karddal-miegymással fölszerelkezett tibeti tartja a jószág kötőfékét. Barátai lelkesen fotózzák a hölgyet, aki akár lóháton is feszíthetne a többi turista között az amerikai Közép-Nyugaton. Ahogy a Vadnyugaton jól jövedelmező üzlet lett az indián kultúra, Kína nyugati határvidékén is keresett árucikké vált a tibeti folklór. Shangri-La roskatag házaiban ma hamis tibeti ékszereket és prémeket, például foltos hópárduc irhát (értsd: festett kutyabőrt) árulnak a boltok.

Eltökélt zarándokasszony kapaszkodik fölfelé a szélviharban csapkodó imazászlók között. Yunnan és Tibet határán jár; a 4486 méter magasan húzódó hágóhoz tart. Majd két hétbe telik; mire megkerüli a buddhisták szent hegyét

Az óriási imamalomnál a turisták és a szerzetesek mostanára ráuntak a mókára. Már éppen indulni készülnek, amikor felbukkan egy idősebb asszony – ő is buddhista szerzetes. Gyapjúköténye ugyancsak elpiszkolódott: alighanem nagy utat tett meg zarándoklata során, és közben sok ezerszer leborult imádkozni. 108 imagyöngyét morzsolgatva a szent mantrát – om mani padme hum – mormolja egyre, irgalomért s megvilágosodásért könyörög. Amikor az imamalomhoz ér, megragadja a fogantyút, és hatalmas nekibuzdulással, teljes erőből továbblendíti a kereket.

A misztikus, szent helyekkel ellentétben, mint Timbuktu vagy Machu Picchu, Shangri-La valójában sohasem létezett – egészen a 20. századig. A név James Hilton magyarul 1936-ban kiadott regényéből, A Kék Hold völgyéből származik. …

A teljes cikk olvasható a National Geographic Magazin májusi számában.