Teknőcök élete testközelből

A Galapágosi Nemzeti Park munkatársai azt remélik, hogy a videokamerák segítségével tanulmányozhatják az állatok magatartásának eddig olyan rejtve maradt részleteit, mint például, hogy mit csinálnak a teknősök éjszaka, a szaporodási időszakban, illetve az évszakokhoz kötött vándorlásaik során.

A kamerák a kísérlet első fázisában csak három hétig maradnak az állatokon. Utána meglátják a kutatók, hogy érdemes-e a módszerrel tovább próbálkozniuk. Ha a felvételek hasznosnak bizonyulnak, a további információgyűjtéshez speciális kamerákat terveznek – nyilatkozta Washington Tapia, a nemzeti park szakembere.

Fotó: Tim Laman

A videokamerák felszerelése már több vadon élő állatcsoport megfigyelésénél bizonyult hasznos módszernek. Oroszlánok, cápák vagy madarak életmódjának kutatásakor kiváló eredménnyel tudták használni ezeket. Ez az első eset azonban, hogy a módszert óriásteknősök életmódjának kutatására is bevetik.

A galápagosi óriásteknős (Geochelone nigra), más néven elefántteknős a legnagyobb szárazföldi teknősfaj a világon. Testhossza a fejétől a farka végéig elérheti a 180 centimétert, tömege pedig 150–230 kilogramm között mozog. A teknősfaj, amely vadon az egész világon csak a Galápagos-szigeteken fordul elő, a névadója az egész szigetcsoportnak. A szigetek felfedezésekor még kb. 250 ezer volt a faj létszáma, a korábbi nagyarányú vadászat, illetve az európai hajósok által a szigetekre hurcolt vándorpatkányok pusztításai (az állatok a teknőctojásokat pusztították) nyomán mára azonban csak mintegy 15 ezer példány él. A lomha, rendkívül lassú mozgású növényevők az életkorukat sem sietik el, valóságos matuzsálemeket is megtalálhatunk közöttük. Némely példány életkora elérheti a 200 évet is.