Alfonz, Zenóbia2020. október 30., péntek
Kultúra

A khmerek fantasztikus templomvárosa

National Geographic Magyarország

A Mekong árteréből kiemelkedő, az egykor hindu szentélyként szolgáló Angkor Vat Kambodzsa aranykorának lenyűgöző mementójaként magasodik.

A lenyűgöző templomváros
„Angkor” jelentése „város”, „vat” pedig „templomot” vagy „pagodát” jelent. Az óriási épületegyüttes közepén egy templom magasodik, kétszer akkora, mint a londoni Tower. Ez a világ egyik legbámulatosabb mérnöki létesítménye, nem csupán a mérete miatt, hanem mert vízre épült. Angkor Vat gyakorlatilag egy mocsár közepén úszik, alapozását pedig egy felszín alatti vízréteg alkotja. Ez a rejtélyes templom egy zsarnoki uralkodó agyszüleménye, aki a legenda szerint I. u. 1113-ban egy napon rajtaütött nagybátyján, amint az a birodalmán utazott át. A fiú felugrott a király elefántjára, és végzett az uralkodóval. A 14 évesen győzedelmes új királyt új név is megillette: ő lett Második Szurjavarman, a Nap Védelmezője.

Simon Warrack kőrestaurátor szerint Szurjavarman öröksége valóban lenyűgöző. Akár a Római Birodalomhoz is mérhetnénk, bár tény, hogy korántsem tanulmányozták annyit. Mindenesetre gigászi méretű volt.

Szerte a világon gyakran előfordult, hogy a király, akinek némileg megkérdőjelezhető az önéletrajza, építészeti illetve művészeti úton igyekszik bizonyítani a népnek, hogy őt valóban az istenek választották a trónra. A khmer királyok körében a templomépítés mindig is közkedvelt módja volt a hatalom demonstrálásának, és több mint hétszázat fel is építettek. Hogy királyaikat istenekké emeljék, a khmerek olyan anyagot használtak, amely az örökkévalóságig tart. Templomaikat így kőből építették.

Szurjavarman azonban azt akarta, hogy élete főműve mindet elhomályosítsa. Így születik meg a Khmer Birodalom legnagyobb temploma, Angkor Vat.

A hinduk mennyországról alkotott elképzelése a Meru-hegyben öltött testet, ami mitikus helyet foglalt el valahol a Himalájától északra. Öt hegy csúcsán éltek az istenek. Hát ezt kellett valahogyan reprodukálni.

A templomváros közepén egy óriási templomdomb helyezkedik el, amelyből öt torony emelkedik 65 méter magasba az ártér fölé. Ez az úgynevezett templomhegy, ami egyértelműen az istenimádás színtere volt, emellett azonban egy másik, legalább annyira szent célja is lehetett. Maga az épület ellentmondásos jeleket hordoz magán. Bár a hindu istenségnek, Visnunak szánták, Második Szurjavarman posztumusz neve is szerepel rajta: Paramavisnuloka.

A Channel ajánlata: Az antik világ építészeti remekei II. – Angkor Vat
Kambodzsa áthatolhatatlan dzsugelének mélyén rejtezik egy lenyűgöző templom, melyet egy sötét életű, hatalmát nagybátyja megöletése révén megszerző uralkodó álmodott meg. Angkor Watot II. Suryavarman hivatalosan a hindu istenség, Vishnu tiszteletére emeltette, ám aligha kétséges, hogy a templom valójában a trónbitorló király ambícióit szolgálta. Erre utal, hogy a 35 éven át nap mint nap 300 darab, 3-15 tonnás homokkőtömböt helyére emelő munkásoknak még Suryavarman életében el kellett készülniük művükkel, és ezt sejteti az is, hogy Vishnu szentélye utóbb az uralkodó személyes mauzóleumává változott?
A National Geographic dokumentumfilmje május 20-án (szerdán) 22 órától tekinthető meg.

Az épület egyenesen nyugat felé néz, ami szintén Visnuval jelent asszociációt, ugyanakkor ez a halál iránya is.

Egész hadseregnyi építész, pap és jövendőmondó állt az uralkodó rendelkezésére, akiket mind e hatalmas épületegyüttes megvalósítására fogtak be, hogy halála után a király egyenesen a mennybe szállhasson. Szurjavarman a templomegyüttest átjárónak szánta a túlvilágba. Az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan az építkezésnek még az istenkirály halála előtt be kellett fejeződnie, különben képtelen lenne csatlakozni a többi istenhez a mennyben.

Emberfeletti építészeti teljesítmény
De már magának az építkezés helyszínének a megtisztítása is óriási kihívást jelentett a gőzölgő esőerdőben, hiszen több mint kétmillió négyzetméterről volt szó, ami körülbelül 250–300 futballpálya területének felel meg.

Mindent fák borítottak, az építőknek pedig csak néhány bozótvágó késük van, esetleg egy vagy két fejsze. Kambodzsa területének nagyobbik része egy lapos, elmocsarasodott síkságon helyezkedik el. A munkásoknak több millió kőtömböt kellett lerakniuk egy lapos ártér kellős közepére, ahol egyetlen kőfejtő sem található, méghozzá egy monszunesők áztatta mocsárvidéken

A templomot nagyjából 35 év alatt építették fel. Az egyetlen angliai katedrális, amely ugyanilyen rövid idő alatt készült el, Salisbury. A legtöbb katedrálist két–háromszáz éven át építették, és még azok is jóval kisebbek Angkor Vatnál.

Az építéskor a földréteget több méter mélységig ki kellett termelniük. A helyére vastag homokrétegek kerültek, kövekkel a tetején. A végén egy újabb réteg homokot használtak, hogy egyenes felületet kapjanak. Az egymás tetejére rendezett, teraszos kialakítású templomhegy hatalmas építmény, melynek második és harmadik szintje kétszer akkora, mint az első. A legtetején öt csúcs található, melyek a szent Meru-hegyet, valamint társhegyeit szimbolizálják. A teljes építmény több ezer tonnát nyom.

Mivel az eső 88 százaléka a monszun idején hullik, a khmereknek valahogyan stabilizálni és tárolni kellett tudniuk a vizet, majd pedig a száraz évszak idején újból felhasználni. A 12. századra már száznál is több összefüggő csatorna, gát és víztározó működött, egy több mint 1500 négyzetkilométer kiterjedésű területen. Épp’ mint Velence. A rendszer egy óriási, Los Angeles méretű város csaknem egymillió lakójának igényeit szolgálta. Egészen az ipari forradalomig nem is létezett ennél nagyobb város az egész Föld kerekén.

Még ha sikerült is volna szilárd alapot építeniük az elmocsarasodott talajba, a monszun körforgása, ami felváltva okoz áradásokat illetve szárazságot a felszínen, pusztító erővel támad bármiféle építményt. Lent a mélyben a talajrészecskék közötti teret víz tölti ki, ahogyan a monszunesők hatására a talajvízszint megemelkedik.Ez felfelé tartó nyomást gyakorol az alapozásra és a falakra. Ezután, a száraz évszak idején, ahogyan a talajvízszint újból lecsökken, a talajréteg kiszárad, elveszíti rugalmasságát, és szinte húzza lefelé a falakat és az alapozást. Ez a drámai árapály-huzavona még a legerősebb építményeket is képes lenne darabokra szaggatni. Valódi mérnöki zsenialitásra van tehát szükség a természet efféle erőinek leigázásához.

Ahelyett, hogy a templommal ellen akarnának állni az ingadozó víz erejének, Angkor Vat olyan, mint egy felszín alatti vízfelületen lebegő hajó. Hogy stabilizálják a templomot, egy víztározót kell építeniük a közelben, ami a talajvíz szintjét egész évben magasan tartja. A templomot védelmező rejtett mechanizmus az egész építmény egyik leglátványosabb alkotóeleme: az Angkor Vatot körülölelő gigászi vizesárok. Külső kerülete több mint 5 kilométer hosszú, szélessége pedig eléri a 200 métert. Különleges alakja jól kivehető a világűrből készült képeken.

Ha kiépítik, a vizesárok fogja összegyűjteni az esővíztöbbletet a templom alól a monszunok idején, minimalizálva a talajvízszint megemelkedését. A száraz évszakban azután a vizesárok-vízgyűjtő talaján összegyűlt víz tartja majd egyenletesen a talajvíz szintjét. Erre a talajrétegre épül rá a templom, ami így óvni fogja a megsüllyedéstől.

Létezik egy másik templom, valamivel távolabb, ahol kőbe vésve feljegyezték az építés fázisait; innen tudjuk, hogy a szélrózsa minden irányából hozattak dolgozókat. Az építkezésben több százezer ember vehetett részt, maguk a munkálatok pedig gyakorlatilag szezonálisan folytak.

Ezen a vidéken az élelmiszertermelés nagyobbik része durván májustól novemberig, decemberig zajlott, az év további részében így hatalmas embertömeg állt rendelkezésre. A becslések szerint egyedül a vizesárkon ötezer fegyelmezett munkás dolgozott, így a földkitermelés gyors ütemben zajlott. Az árokból körülbelül másfélmillió köbméternyi iszapot és homokot emeltek ki, amivel csaknem kétszázezer dömpert lehetne megtölteni.

A kitermelt homokot falak közé szorították, így alakítva ki a három hatalmas teraszt. Kérdés azonban, hogy beton nélkül, ami összetartaná, vagy acél nélkül, ami megerősítené őket, az egyszerű kőfalak hogyan lehettek képesek egy egész hegynyi, szabadon folyó homokot összetartani.

A csodálatosan faragott felületek mögött rejtőzik Angkor Vat egy újabb titka, egy különleges kőfajta, a laterit. A laterit valóban varázslatos anyag. Úgy vágható, mint a vaj, könnyedén formázható, idővel azután megszilárdul, mint a kő. Gyakorlatilag örökké tart. Elnevezése a latin „later” szóból ered, ami téglát jelent. Elrejtve a síkvidéken, Kambodzsa magas átlaghőmérséklete és jelentős csapadékmennyisége tökéletes körülményeket teremt a laterit kialakulásához. A külső sziklákon átszivárgó víz bizonyos elemeket teljesen kiold, vasból, alumíniumból és kvarcból álló képződményt hagyva maga után. A laterit felülete azonban egyáltalán nem szép, tele van lyukakkal, és képtelenség olyan lapos domborműveket faragni belé, melyek méltók lehetnének egy istenkirályhoz. Az építkezés befejeztével a lateritet teljes egészében homokkő fogja borítani.

Úgy látszik, megalkották a saját monolitjaikat, durva tömböket építve össze, melyeket később azután finomra faragtak. Innen nézve tehát nem is igazán egy dinamikus épületről kell beszélnünk, mint egy katedrális, hanem inkább egy óriási kőszoborról.

Fáradságos kőfejtés és kőszállítás
A távolság csaknem 30 kilométer. A kőfejtés lassú és fáradságos folyamat volt, mivel a khmerek csupán primitív szerszámokat használtak. Előbb vésővel vájtak bele a sziklába, majd faékeket illesztettek a hornyokba. A vízzel locsolt faékek megduzzadtak, és kihasították a kívánt szikladarabot.

A durva tömbök kitermelése után különleges szállítócsapatok léptek színre, hogy megmozgassák a 2–12 tonna közötti tömegű szikladarabokat. A szakértők becslése szerint a munkásoknak naponta három–négyszáz homokkő-tömböt kellett kitermelniük és elszállítaniuk, hogy tartani tudják a templomépítés szűkre szabott ütemtervét. Hogy az egész hegynyi sziklatömböket a khmerek pontosan hogyan szállították, évtizedekig tartó spekulációnak adott teret, noha néhány helyen a bizonyíték magába a kőbe lett belevésve.

Valószínűnek látszik, hogy a csapatok valamiféle bárkákra vagy tutajokra emelték rá a kőtömböket, amelyeket azután leúsztattak a templom helyéhez vezető számos csatorna egyikén. A tutaj mozgatását a csatornában már állati erővel oldották meg, elefántokat vagy bivalyokat fogva be a feladatra.

Ha a száraz évszakok során a csatornák vízszintje túlságosan is lecsökkent, a khmerek a hidakat zsilipekké alakíthatták át, így duzzasztva fel a vizet a sziklákat szállító konvojok biztonságos áthaladásához.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez logisztikai és ellátási szempontból is hatalmas vállalkozás volt. Ha nyolc- vagy kilencszáz évvel ezelőtt a saját szemünkkel nézhettük volna végig az építkezést, óriási embertömegeket, elefántokat, köteleket és szállító alkalmatosságokat láttunk volna, ahogyan a tömböket a helyükre mozgatták, valamint bambuszból és kötelekből álló bonyolult rendszereket, amelyekkel mindent pontosan a megfelelő helyre juttathattak el.

Szurjavarman célja, hogy felépítse a Mennyországot a Földön azt jelentette, hogy minden apró részletnek tökéletesnek kellett lennie. Az illeszkedés az alsó, a felső és az oldalsó tömbök között gyakorlatilag hézagmentes.

Napjaink szakértői úgy vélik, a khmer építők ezt a fajta illesztési precízséget egy abráziónak nevezett technika segítségével voltak képesek elérni. A homokkő természetes felülete meglehetősen durva, és ha két tömböt egymáson dörzsölünk, főleg víz hozzáadásával, a felületek simára csiszolják egymást.

Hátravannak még a faragások

A szakértők becslése szerint a harmincöt évnek, ameddig Angkor Vat felépítése tartott, csaknem a fele a faragások elkészítésével telt el. A kőfaragást különböző fokozatú mesterek végezték. Miután a kőfaragó mesterek felskiccelték a formákat, a tanoncok vették át a munkát, akik kidolgozták az alakzatokat.

Angkor Vat domborművei valóban különlegesek. A mesterek hihetetlen mélységérzetet voltak képesek alkotni, meglepően vékony kőfelületekből. Alig két-három centiméteren egyszerre figyelhető meg egy előtér, különböző alakok középen, ezen kívül még valaki a háttérben. A végtelen faragások és lapos reliefek bár napjainkban is lenyűgözők, kilencszáz évvel ezelőtt nagyon is másképp’ festhettek. Amikor annak idején maga a király személyesen jött, hogy megszemlélje az elkészült faragványokat, itt mindent színarany borított…

Hozzászólások

Őskori sziklavéseteket találtak Spanyolországban

Őskori sziklavéseteket találtak Spanyolországban

A felfedezés arról árulkodik, hogy az őskori gravetti kultúra a véltnél több helyen volt jelen.

A szegények orvosa volt

A szegények orvosa volt

1870. október 28-án született Dunakilitin Boldog Batthyány-Strattmann László európai hírű szemész, a „szegények orvosa", aki azokat gyógyította, akiket mások már nem.

Boszorkányjelek védték a középkori templomot a rossz szellemektől

Boszorkányjelek védték a középkori templomot a rossz szellemektől

A faragványokat egy építkezést megelőző feltárás során találták meg Angliában.

Kifinomult víztisztító rendszert hoztak létre a maják

Kifinomult víztisztító rendszert hoztak létre a maják

A mai Guatemala területén fekvő Tikal ivóvize rendkívül tiszta volt.

Lámamúmiákat találtak Peruban

Lámamúmiákat találtak Peruban

Az állatokat fülbevalókkal és nyakláncokkal is feldíszítették.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket