Hollókőn már túlélték a világörökségi címet

Az egyik legelső magyar helyszín, Hollókő példája bizonyítja, hogy a világörökségi címnek a rangon és dicsőségen kívül (talán éppen az abból adódó kísértések miatt) lehetnek árnyoldalai is.
Fotó: Kovács Olivér
Műemlékem.hu
Sehol a világon nem akadt még helyszín, ahol a benne lévők egy része visszatáncolást fontolgatott volna a világörökségi címből. Néhány hónappal ezelőtt a hazai-, majd a botrány dagadtával a külföldi nagyközönség is értetlenül figyelte a 2002-ben kultúrtáj kategóriában világörökségi címet kapott tokaji történelmi borvidék néhány településének nyilatkozatait. Ezek az önkormányzatok ugyanis arra panaszkodtak, hogy a rang elnyerése miatt beszűkültek a fejlesztési lehetőségeik, így legszívesebben kilépnének a fokozott védelem alá eső körből. A szakításra végül nem került sor, a botrány elült, ám egy tanulsága mindenképpen akad: a rangos nemzetközi elismerés nem a megtestesült Kánaán, hiszen néhány területen önmérsékletet és lemondást követel a kitüntetettektől.
Spekulánsok és nyaralók
„Tagadhatatlan, hogy Hollókő ófalujával is voltak problémák, és ezek egy része még mindig megvan. Azonban már kifelé tartunk a gödörből” – nyilatkozta Ispánné Péter Éva önkormányzati képviselő, turisztikai szakember. A Nógrád megyei falu már a cím 22 évvel ezelőtti elnyerését megelőzően is kedvelt üdülőtelepülésnek számított, azonban a világörökségi rang újabb csábítást jelentett. A kis parasztházak egy részére szinte licitáltak a tehetős befektetők, akik többnyire nyaralóhelyet kerestek a kis palóc zsákfaluban. Akadtak persze, akik spekulációs céllal vettek itt ingatlant, s a számításuk kezdetben bevált, hiszen az árak meredeken kúsztak felfelé.
A piac azonban néhány évvel ezelőtt beállt. A parasztházak kínálati ára 20–25 millió forint fölé emelkedett – ennyiért pedig már nem akad rájuk vevő. Ám a tulajdonosok inkább kivárnak, minthogy árengedményt adjanak.
„Valóban sok eladó házat lehet találni az ófaluban” – mondta Ispánné Péter Éva, hozzátéve, hogy hiába szeretne az önkormányzat ingatlanokat szerezni a településen, ezt az árat képtelen megadni értük.
Hollókő a hollókőieké?
Hollókő azonban mégsem néptelenedett el. Volt ugyan egy időszak, amikor tragikusan lecsökkent az ófalu állandó lakosainak száma, ám az utóbbi években megindult a visszaáramlás. Az újonnan jöttek immár állandó lakhelynek szánják a települést. „Ha volnának forrásaink, néhány házat megvásárolva bérlőket költöztethetnénk a faluba” – állítja az önkormányzati képviselő. „Így fel tudnánk erősíteni ezt a folyamatot, hogy ismét legyen élet a településen.”
Az eddigi jelek mindenesetre biztatóak. Már születnek gyermekek Hollókőn, így nem kell a falunak az óvodája megszüntetése miatt aggódnia.
Ám a kép továbbra is árnyalt. Nehéz a település utcáján töretlen lelkesedéssel végigsétálni. Jó néhány épület ablakában díszeleg az „eladó” felirat. A turisták fogadására nyitott boltocskában helyi (mátraaljai) borok helyett balatonlellei nedűk sorakoznak. Bár ezen a vidéken sosem volt számottevő a fazekas-kultúra, egy falu nyilván félkarú óriás néhány fazekasház nélkül: kap hát a látogató csuprot-köcsögöt a Kárpát-medence, sőt az azon túli világ nép- és álművészetéből is. S tán csak a település elhelyezkedése, a dombok-lankák mentenek meg a sík terület hiányában kivitelezhetetlen csikós-gulyás bemutatótól.
Változni és megőrizni
„Nyilván nem lehet egységes megoldást találni a különböző világörökségi helyszínek problémáira, azonban a gondok világszerte hasonlóak” – mondta el Fejérdy Tamás, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának titkárságvezetője, aki úgy véli, hogy a helyszíneknek azt a szűk ösvényt kell megtalálniuk, amely a hermetikus védelem és a hely szellemét megváltoztató, tönkretevő fejlesztések között vezet.
„Nyilván nem szabad a világörökségi helyszíneket búra alá helyezni, hiszen így rövid időn belül halottá válnak. Ám a mértéktelen fejlesztés is káros, hiszen éppen azt semmisítheti meg, amelyet védeni akartunk” – állítja a szakember, aki szerint a magyar helyszínek miatt nincs szégyenkezni valónk, hiszen az útkeresés (és a botlás) a nyugat-európai országokban sem ritka. Hollókő (mint a budapestivel együtt a legkorábban világörökséggé nyilvánított helyszín) pedig már túl van az útkeresés évein, és saját tapasztalataik alapján az ott élők tudják, hogy a jövőben hogyan kell fejlődniük illetve megőrizniük az értékeiket.
Forrás: Műemlékem.hu
Kapcsolódó cikk:
Felújítják a világörökséghez tartozó Hollókő védett házait