Ópiumfüggő gyerekek Afganisztánban

Tavaly több mint hatezer tonna ópiumot termeltek az illegális piacra Afganisztánban. A CIA becslése szerint az ország GDP-jének közel egyharmada származik belőle, mégis az ópium- vagy drogfüggőség sokáig nem jelentett igazán komoly társadalmi problémát az ázsiai országban, vallási okokból ugyanis tiltott volt az ópium fogyasztása.

A nyolcvanas évek elején, a szovjetek bevonulásával azonban a helyi hadurak jó része az ópiumeladásból kívánták finanszírozni a szovjetek elleni harcot, ami azt jelentette, hogy egyre több gazda tért át a gyorsan megtérülő mák termesztésére.

A jelentős mennyiségű ópium azonban külföldön landolt, és csak a Talibánok hatalmának 2001-es megdöntését követő anarchiában növekedett meg az afgán ópiumfüggők száma. Az ENSZ adatai szerint ma már közel egymillió drogfüggő (elsősorban ópiumfüggő) él Afganisztánban (ez a lakosság 4 százalékát teszi ki), közülük a 15 év alatti gyerekek száma több mint 600 ezer. Különösen válságos a helyzet Afganisztán északkeleti tartományában, Badakhshan-ban: itt 100 ezer terhes anyából több mint 6500 hal meg gyermekágyi betegségben – elsősorban az ópiumnak köszönhetően.

Mindenre megoldás
A kismamák és fiatal anyák azonban sokszor nem tudnak máshoz nyúlni, csakis a nyugtató és fájdalomcsillapító hatással bíró ópiumhoz. Az orvosi ellátás színvonala tragikus: a hatalmas hegyekkel körülvett, 1, 1 millió ember lakta Badakhshan tartományának legtöbb településétől legalább két napi gyalogútra van az első orvos. Mivel tömegközlekedés nincs, ha egy nőnek vagy gyereknek bármilyen egészségügyi problémája akad, ahhoz, hogy orvos lássa, másfélnapot kell szamárháton töltenie. A német Der Spiegel magazin beszámolója szerint a szomszédos Kunduz tartományból segélyszállítmányokat fuvarozó Bundeswehr katonáinak is tízórás autóútba telik, mire Badakhshan eldugottabb részeit eléri.

Nem véletlen tehát, hogy a fiatal nők és anyák java része inkább a mindenre kézenfekvő megoldást kínáló droghoz nyúl. Ha fájdalmaik vannak, beleszívnak az ópiummal teli pipába. Ha a gyerek sír, szájába és orrába ópiumfüstöt fújva nyugtatják. Ha a gyerek megbetegszik, ópiummal kezelik. Az anyák nagy része nincsen azzal tisztában, hogy az ópium nagy mennyiségben függőséget okoz, valamint hogy hosszú távon asztmát, szárazköhögést és az immunrendszer jelentős legyengülését eredményezi.

Az ENSZ tehetetlen: a szórólapos kampányok eleve kudarcra vannak ítélve, mivel a lakosságnak csak igen kis hányada tud olvasni. Kevés az esély drogrehabilitációs központok építésére és működtetésére is, és egyébként is a felmérések szerint az a közel négyezer ópiumfüggő, akiket az ENSZ afganisztáni központjaiban eddig kezeltek, szinte száz százalékban visszaszoktak az ópiumra.

Elszegényedéssel jár

A leszokás az elmaradt viszonyok közepette igen nehéz, ráadásul az afgán egészségügyi rendszer egy ideig még egészen biztosan más, még súlyosabb problémákkal fog küzdeni.

A probléma azonban mégsem hagyható teljesen figyelmen kívül, hiszen a drogfüggőség egyben az elszegényedés egyik legfőbb forrása: az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációjáért Felelős Hivatala által működtetett Integrated Regional Information Networks (IRIN) beszámolója szerint a saját célra valamint gyereküknek ópiumot vásárló nők naponta átlagosan majdnem 3 eurót költenek a drogra. Ha ezt összevetjük azzal, hogy az utak építésén dolgozó afgán férfiak is közel ennyit keresnek naponta, jól látható, hogy milyen veszély fenyegeti az ópiumot fogyasztó nőket, családokat.

Az Egyesült Államok vezetőit persze némileg más szempontból is érintette és érintii az afgán ópium. George W. Bush többször szorgalmazta, hogy az illegális ópiumtermelést, amelyből a terroristák egy része is szerzi jövedelmét, egész egyszerűen a földek lepermetezésével számolják fel. Az afgán elnök sokáig ellenállt ennek a követelésnek, hiszen a vegyszerezés az egész terület flóráját megmérgezheti, márpedig az afgánok java része a patakok és a folyók vizét issza, és azt eszi, amit saját maga megtermel. Az IRIN később arról számolt be, hogy az amerikai elnök olyan permetszer használatát is felajánlotta, amely állítólag csak a mákföldekre hat pusztítóan.

A közelmúltban maguk az afgánok tettek lépéseket az ügyben, ösztönözve a parasztokat, hogy a máktermesztés helyett más, szintén jövedelmező tevékenységbe (pl. haltenyésztés) kezdjenek. Az alternatív próbálkozásokról a National Geographic Online is beszámolt.