Egy kiszolgált hadihajó elsüllyesztése

A búvárok pedig a turizmusból származó bevételt gyarapítják. A kritikusok azonban megkérdőjelezik azok a környezetre, a halpopulációkra és a természetes zátonyokra gyakorolt hatását. Az elöregedett hajókat többféle módon lehet hasznosítani, az egyik a mesterséges zátony, ami remek megoldás, de csak akkor, ha megfelelő a kivitelezés. A hajót meg kell tisztítani, tanulmányokat kell készíteni arról, hogy mi van a térségben, és milyen hatást gyakorolna az új zátony, és mindenek előtt szem előtt kell tartani a viharok okozta károkat, illetve a hajók természetes pusztulását az évek során, vagyis jó előre kell gondolkodni. Nem csak azt kell nézni, hogy mi történik a jelenben; azt is fel kell mérni, hogy mik lesznek a hatások 20, 30 vagy 50 év múlva. Összefoglalva, ha megfelelő a kivitelezés, jó lehet a hajók mesterséges zátonyként történő hasznosítása.

Az F69-es hadihajó a Brit Királyi Haditengerészetnél Bacchante néven kezdte pályafutását, és szolgálatot teljesített a hidegháború során Izlandon, illetve a Falklandi háborúban is. A 113 méter hosszú, 3100 tonnás hajó 1982-ben került az Új Zélandi tengerészethez, ahol átkeresztelték Wellingtonra. A hajó most arra vár, hogy elsüllyesszék, és a továbbiakban mesterséges zátonyként funkcionáljon.

Egy hajó elsüllyesztése nem csak annyiból áll, hogy elhelyezik a robbanóanyagot. Részletekbe menően ki kell számítani, hogyan tartható stabilan a hajó a süllyesztés folyamán. Mindenek előtt a hajóra ható gravitáció, illetve felhajtóerő középpontjára kell odafigyelni. Ha a hajó egyenetlenül telik meg vízzel, vagy valahol megreked benne a levegő, eltolódik a felhajtóerő eredője, amitől az egész hajó oldalra dől. Egy több száz rekeszből álló hajón megannyi helyen bennszorulhat annyi levegő, ami nem kívánt felhajtóerőt, és ingatagságot eredményez.

A Channel ajánlata: Vízalatti kalandpark – mesterséges záttonyok Végy egy régi hadihajót, tisztítsd meg jól a szennyezőanyagoktól és kórokozóktól, és egy jó adag robbanóanyag segítségével üss rajta végzetes léket. Hogy mi az eredmény? Egy víz alatti kalandpark, amely búvárruhába öltözött turisták hatalmas csapatait vonzza a világ minden részéből. A rövid idő alatt megszámlálhatatlan tengeri faj élő- és szaporodóhelyévé váló mesterséges zátonyok napjainkban egyre nagyobb üzletnek számítanak, és a kanadaiak igazi mesterei e csalfa díszletek előállításának. A National Geographic filmje május 25-én (hétfőn) 18 órától tekinthető meg.

Egy roncs felderítése akkor igazán izgalmas, ha be lehet úszni a hajó belsejébe, ehhez viszont nyílásokat kell vágni a testen, amelyeken keresztül a búvárok be- illetve kijuthatnak majd a roncsból. Ezek a süllyesztéskor is jó szolgálatot tesznek. A hajón mindenfelé nyílásokat vágnak, hogy távozhasson a levegő, amikor a belső részeket elárasztja a víz.

Minden hajón sok kilométernyi vezeték van, és az utolsó centiig mindet el kell távolítani, mert akadályt képez a búvárok számára. De erre nemcsak a búvárok biztonsága miatt van szükség – a vezetékek szigetelése mérgező PCB-ket tartalmazhat, márpedig ilyesmit nem lehet az óceánba juttatni.

A hajóról eltávolítják a nyílászárókat, csöveket, és mindent, ami veszélyes lehet a búvárok számára, szennyezheti az óceánt, vagy eladható hulladékként. Még a hajó névtábláját is. A mesterséges zátony programokat, mint amilyen a Wellingtoni, túlnyomórészt a hulladék értékesítéséből pénzelik. Kiszedik a hajóból a hulladékot, és az abból befolyt pénzből folytatják az előkészítést. Egy ilyen hajón a hulladék értéke meghaladja a 250 ezer dollárt.

A gépházból rég eltávolították a kenőolajat, ám még 37 év alatt összegyűlt szennyeződés vár eltakarításra, ezért előkerül a nagy nyomású tömlő, amely minden laza anyagot lemos a hajófenékbe, ahonnan szivattyús kocsival távolítják el.

Több tonnányi hulladékot távolítottak el a hajóról. Hogy jobban elmerüljön, vízzel árasztanak el néhány rekeszt, ezzel ballasztot képezve.

Több száz méternyi csőrendszert tisztítottak meg a hidraulika olajtól, legalábbis azt hitték, csakhogy most, hogy megváltozott a hajó dőlés szöge szivárogni kezd a megmaradt olaj, ami a közelgő környezetvédelmi vizsgálat előtt igen rossz hír.

Hetekig tartott megtervezni és összeállítani a robbanóanyagokat, amelyek majd a fenékre küldik a hajót. Tizennégy egyméteres lyukat kell a hajóba robbantani ahhoz, hogy elsüllyedjen, és mind a tizennégy robbanótöltetet úgy alakították ki, hogy pontosan illeszkedjen a hajótest ívéhez. Minden töltet helyénél megjelölik a törzset, így miután a hajó elsüllyed, az ellenőrző búvárok tudni fogják, hol kell keresniük.

A süllyesztést látványos pirotechnikai bemutatóval kötik össze, és a csapat már szorgosan állítja össze a mozsárágyúkat, lövedékeket, és egyéb nagyot durranó csodákat, amelyek drámai felhanggal gazdagítják majd az eseményt. Azok a robbanótöltetek, amelyek elsüllyesztik a hajót, nem valami látványosak, hiszen a vízszint alatt vannak, így a közönség ezt a tűzijátékot figyelheti.

Hat évig tartott a tervezés, a pénzszerzés; több mint 90 ezren jelentkeztek arra, hogy megnyomják a gombot, amely elindítja a hajó süllyedését – és ez az egész egy nagy robbanás kíséretében véget ér. Egy hadihajó elsüllyesztése nem mindennapi esemény, így ezt sokan várják. Hét tonnát nyom a horgony, és legalább még ennyit a lánc. Azt akarják, hogy a hajó egyenesen süllyedjen el. Egy 3000 tonnás hadihajó.