Bevették a magyarok a szentföldi várat

2006-ban mentek ki először magyar kutatók Margat várába annak a szír-magyar együttműködésnek a keretében, amelynek célja a tengerparttól nem messze fekvő erődítmény feltárása, majd később bemutatása. A közös expedíciókat Major Balázs régész szervezte (s szervezi azóta is), aki a középkori szentföldi és közel-keleti keresztesek kutatásának nemzetközileg elismert szakembere.

A szentföldi kapcsolat
Ha a keresztes háborúk konkrét magyar vonatkozásait keressük, bizony kevés adatot találunk. Csupán egyetlen magyar uralkodó, II. András vezetett hadakat a térségbe. Az uralkodót családi öröksége is szentföldi csatározásokra kárhoztatta: nagyapja ugyanis Chatilloni Rajnáld volt, aki a harmadik keresztes hadjáratot megelőző zűrzavaros politikai időszak egyik sokat vitatott személyisége – a történészek egy része személyesen őt teszi felelőssé a keresztesek 1187-ben elszenvedett hattini vereségéért, amely Jeruzsálem elvesztését jelentette. A kortársak azonban kevesebbet moralizáltak: sokuk szemében a meglehetősen erőszakos Rajnáld a klasszikus lovageszmény megtestesítője volt.

II. András gyermekkorában ugyan sokat hallhatott szentföldi nagyapáról, azonban a nyomdokaiba mégsem akaródzott lépnie. III. Ince pápa már 1215-ben meghirdette az új (szám szerint ötödik) keresztes hadjáratot, amelyhez András csak komoly fenyegetésre, 1217-ben csatlakozott. Lipót osztrák főherceggel közösen vezetve a csapatokat Akkonba hajózott, innen északra fordult, majd nem kockáztatva meg Jeruzsálem ostromát, a tengerparton haladva elvonult a térségből. Ekkor ejtette útba Szíriában Margat várát, közel s távol a legnagyobb és legfontosabb johannita erődítményt. A partszakaszt védő egyházi lovagoknak jelentős adományt juttatott, majd folytatta útját Magyarország felé.

II. András szentföldi hadjáratának mérlege némi hadizsákmány, számos ereklye és több diplomáciai szerződés, amit a király a hazavezető úton kötött. És persze a margati adomány, amely csaknem 800 év távlatából lehetőséget ad a kutatóknak a feltárásra.

Tudományos kincsesbánya
„Néhány felméréstől eltekintve a régészet számára szűz terület a hatalmas margati vár” – mondta el Buzás Gergely, a visegrádi múzeum régésze, a szír-magyar régész expedíció egyik tagja. „Bámulatos épségben maradtak meg a 12–13. századi részletek, köszönhetően a kevésbé pusztító időjárásnak és a terület védett jellegének” – tette hozzá.

Évente néhány hónapon át kutatnak a magyarok a várban, és szinte nem múlik el évad, hogy ne szolgáljanak szenzációval. Tavaly a térség legnagyobb freskóját tárták fel az erődítmény kápolnájában, amely még restaurálásra vár.

„Hét évre terveztük a munkát, de az már látható, hogy ennyi idő alatt csak a belső vár kutatása sikerülhet. Ehhez azonban egy erődített város is tartozik, amely még évtizedekre munkát adhat a régészeknek” – nyilatkozta Buzás.

Az első feltárások után már van idő a részletek megfejtésére is. Kovács István régész a helyszínen az archeozoológiai leleteket, vagyis jobbára az állatcsontokat tanulmányozza, így kideríthető, milyen étrendjük volt a johannita lovagoknak. „Elsősorban kecske- és juhcsontokra bukkanunk, vagyis a fő állati fehérjeforrást ugyanazok az állatok jelentették, mint amelyek manapság is a térségben” – jelentette ki a régész. „Meglepő viszont, hogy nagyon kevés az elejtett vad maradványa. A johanniták regulája tiltotta a vadászatot, s úgy tűnik, ezt be is tartották: volt akkora a vár, hogy az esetleges ostromok idejére élő háziállatokat tartsanak az erődítmény egyes részein. Korabeli források alapján biztos, hogy halastavaik is voltak, az elkövetkező hónapokban a csontmaradványok alapján igyekszünk meghatározni, milyen halfajokat fogyaszthattak” – tette hozzá Kovács István.

A 2009-es ásatási idény munkálatainak oroszlánrészére júliusban és augusztusban kerül majd sor. A magyar kutatók (akik javadalmazás nélkül, csak az utazás, a szállás és az ellátás fejében vesznek részt a feltárásban) több csoportban érkeznek Margatba, s remélik, hogy a feltárási részeredményeket jövőre már egy kiállításon is bemutathatják a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Fotók: Buzás Gergely
Képgaléria megtekinthető a Műemlékem.hu portálon.

Forrás: Műemlékem.hu