Halálos veszély a víztükör alatt

Csoportban rejlik az erő
A félelmetes ragadozó hírében álló piráják Amazóniában, Kolumbiától Argentínáig mindenütt megtalálhatók. A leggyakoribb faj egyben a legfélelmetesebb is: a vöröshasú pirája. Nem nagyobb, mint egy férfitenyér. Veszélyességük nem méretükben, hanem számukban rejlik. A piráják akár száz főt is elérő csapatokban járnak, és amikor zsákmányra lelnek, egyszerre rohamozzák meg. E minden alkalmat megragadó vadászok bármire rávetik magukat, ami úszni próbál, vagy a vízbe esik.

A pirájáknak kifinomult hallása és szaglása van. A kapálódzás rezgései vagy a vér szaga láncreakciót indít el a csapatban. Az acélt is megkarcolni képes éles fogaival az egész raj nekiront az áldozatnak, például egy a vízben védtelen madárnak. Néhány perc, és már csak a tollak maradnak.

A Channel ajánlata: A világ legveszélyesebb állatai – Amazónia A sorozat a világ legveszedelmesebbnek tartott állatairól készít izgalmas leltárt – félhomályos múzeumi raktárszobák helyett természetesen „élőben”, a rettegett hírű ragadozók ezer veszélyt tartogató, háborítatlan lakóhelyén. A film megtekinthető a National Geographic Channel műsorán. Mikor? Június 25-én (csütörtökön) 17 órától

Más éhes ragadozók, mint amilyen a hatalmas piraruku, lesben állva várják az alkalmat, hogy elfogjanak egy elkóborló piráját. A nagy, egy tömegben mozgó csapatból azonban a ragadozó csak nehezen tud elragadni egy-egy példányt. A csoportos lét azonban nem csak előnnyel, versengéssel is jár. Amikor az élelem kevés, a táplálkozás hisztérikus tolongásba csap át.

Ennek látványa érthetővé teszi a piráják félelmetes hírnevét. Az ember mégis járja ezeket a vizeket, és bár maga is félelmetes ragadozó, olykor ő válik zsákmánnyá. A halászokat éri a legtöbb feljegyzett pirájatámadás. Egy hálóba került hal harapása is komoly lehet. Borotvaéles fogaikkal képesek leharapni egy ujjat, de emberevő mivoltuk csak legenda. Ezek a ragadozók magokat is esznek, de dögöket is elfogyasztanak. Így aztán a vízbe fulladó ember is hasonló sorsra juthat, élő embert azonban a piráják még sosem öltek.

A magányos vadász
Amazonasban magányosan vadászó bikacápa vérfagyasztó meglepetés lehet az Amazonas édesvizében. A bikacápák általában a világtengerek meleg parti vizeit lakják, beleértve a dél-amerikai partokat is. Ellentétben azonban más cápafajokkal, ők édesvízben is képesek fennmaradni. Az Amazonas torkolatától már 3200 kilométerre, Nyugat-Peruban is megfigyelték őket.

Fotó: Brian Skerry

A cápáknak szüksége van bizonyos mennyiségű sóra ahhoz, hogy életben maradjanak. Ha egy fehér cápa édesvízbe tévedne, néhány órán belül elpusztulna. A bikacápa viszont gond nélkül tovább úszik. A hasúszói tövénél található különleges mirigyben képes sót tárolni, míg specializálódott veséi visszatartják a testében már meglévő sót. Ezekben a folyókban a bikacápának nincs vetélytársa. Hossza eléri a három és fél métert, tömege meghaladhatja a 220 kilogrammot.

Óriásvidrák, kajmánok és folyamidelfinek, az Amazonas közismert ragadozói azzal szembesülnek, hogy ők is válhatnak zsákmánnyá. A zavaros vízben a bikacápák kifinomult szaglásukra támaszkodnak. A cápa agyának több mint a fele ennek az érzékszervnek a szolgálatában áll. Szaglószervével beméri áldozatának pontos helyét. A cápák rendelkeznek egy másik, az orrcsúcsukon elhelyezkedő, úgynevezett Lorenzini- ampullákból álló érzékszervvel. A kocsonyás anyaggal kitöltött szerv képes érzékelni a más élőlények által keltett finom elektromos teret. Ez egyenesen a zsákmányhoz vezeti a cápát. A sorban álló fogak, mint egy fűrész hasítják ki a húsdarabokat, amelyeket a cápa egyben nyel le.

A tengeren a bikacápák többször támadtak már emberre, az Amazonas medencéjéből azonban nem tudunk ilyen esetről.